2023. május 29-én 65 éves ANNETTE BENING amerikai színésznő
A 2005-ös Oscar-díj kiosztáson nem volt magyar érdekelt, mi mégis némi izgalommal figyelhettük a versenyt, köszönhetően éppen mai ünnepeltünknek. Annette Bening volt ugyanis a főszereplője Szabó István Csodálatos Júlia című filmjének, és alakítása egészen parádésra sikeredett. Végül nem ő kapta az aranyszobrocskát, de ez persze nem jelent semmit, már bekerülni a legjobbak közé is rangot jelent, neki pedig összesen négyszer volt esélye Oscar-díjat kapni. 2000-ben az Amerikai szépség című filmben nyújtott teljesítményéért lett jelölt, és érdekes, hogy akkor is Hilary Swank nyerte el előle a díjat.
De Annette persze sem akkor, sem most nem vette nagyon a szívére a dolgot, hiszen amellett, hogy nagyszerű filmek egész sora van mögötte - például a Valmont, a Bugsy, a Svindlerek és a Csak egy lövés -, a magánélete is rendezett; 
a nagyhatalmú színész-rendező, és férfinak sem utolsó Warren Beatty felesége. Akinek négy gyermeket is szült, s úgy maradt meg a csúcson a hollywoodi nyüzsgésben, hogy közben példás családanyaként is ellátta feladatát. Egyébként ő maga is négygermekes családban nőtt fel, mindhárom testvére idősebb nála. Warren Beattyvel a kilencvenes évek elején ismerkedtek meg, és a szerelmei ügyeiről, szexbotrányairól elhíresült agglegényt első látásra levette a lábáról, és Beatty 54 évesen az ő kedvéért mondta ki először a boldogító igent. De Annette mindenkit lenyűgöz, aki egy kicsit is közelebbi kapcsolatba kerül vele, Hollywoodban szabályos rajongótábora van a filmkészítők között. (Kalendárium Press)
Nevét a híres kivégzőeszköz őrizte meg, amelynek egyébként a közfelfogással ellentétben nem ő volt a feltalálója. A nyaktilót már az ókorban ismerték, és több típusa volt használatban Európában is. Guillotin pusztán csak indítványozta a nyaktiló alkalmazását, mert szerinte ezáltal a kínzás elkerülésével lehet a halálraítélteket kivégezni, ráadásul igen gyorsan, ami a francia forradalom vérzivataros időszakában egyáltalán nem volt mellékes szempont. 1792-ben a nemzetgyűlés el is fogadta az indítványt, és a megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte az orvos nevéről louisette-nek hívták.
Az első guillotinos kivégzést 1792. április 25-én hajtották végre, a kétes dicsőség, hogy feje a szörnyű vas, az "özvegycsináló" lecsapódása után a porba hulljon, egy Pelletier nevű gyilkosnak jutott. Hogy a guillotin humánus kivégzőeszköz vagy sem, azon persze lehet vitatkozni, szegény Guillotin azonban igen közel állt ahhoz, hogy a saját bőrén, jobban mondva nyakán tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló emberséges voltát, ugyanis csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press Nemere István A kivégzések története című könyvét kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Előkelő családból származott, gondos nevelést kapott, előbb újságíró, majd tőzsdeügynök volt, a második világháború idején pedig a haditengerészetnél, később a kémel-hárításnál szolgált. Ez utóbbi tevékenysége során sok kalandos történet szereplője, de legalábbis ismerője volt, s elhatározta, hogy élményeiről kémtörténeteket ír. Ment is az írás, mint a karikacsapás, egyedül az okozott fejtörést neki, milyen nevet viseljen a főhős, a 007-es ügynök. Egyszer aztán véletlenül a kezébe került egy világszerte ismert ornitológus, James Bond könyve Nyugat-India madarairól, s úgy megtetszett neki a tudós neve, hogy könyvének főszereplőjét James Bondra keresztelte. 
Az első Bond-regény 1953-ban jelent meg, és sikerén felbuzdulva Fleming még tizenegyet írt, amelyeket sokszor meg is filmesítettek, különösen a Roger Moore és Sean Connery főszereplésével készültek lettek népszerűek. A szovjet titkos ügynökök helyett madarak után kémkedő Bond különben nem neheztelt nevének elcsenéséért Flemingre, aki cserébe szintén felajánlotta a nevét az eredeti James Bond számára; ha az felfedezne egy kivételesen ronda madárfajt, akkor nevezze el nyugodtan flemingnek. Bond majdnem 90 évig élt, de eléggé ronda madarat nem talált. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író Dr. No és Voodoo című könyvét kínálja, antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Aligha akad valaki ebben a kis országban, akinek be kellene mutatni a népszerű Presser Picit. Aki pályáját ígéretes zongoristaként kezdte, de aztán közös megegyezéssel otthagyta a konzit az Omega együttes kedvéért. A hetvenes évek elején, a zenei földindulás idején létrehozta az LGT-t, amelyben ő képviselte a folyamatosságot. Ő maga rockoperák és zenés darabok egész sorát írta, amelyek közül talán a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról és A padlás lett a legnagyobb siker. Szólólemezei is kiválóak, például a Csak dalok című remek korongja, de olyan remek zenészeknek is írt dalokat, mint Zorán, Kovács Kati vagy Katona Klári, és számos befutott, vagy eltűnt fiatal tehetséget is pátyolgatott hosszú pályafutása során. Filmzenét is komponált, például Kern András Sztacsatella című filmjéhez 
és Sándor Pál Ég a város című alkotásához, de az ő zenéje szól Az erőd, a Ripacsok, a Sose halunk meg és a Szerelem utolsó vérig című filmekben is. Mellesleg négy és fél évtizede, 1978 óta a Vígszínház zenei vezetője, s ha annak idején nem tanácsolják el, klasszikus zongoristaként is sokra vihette volna, így azonban egyszerű (lemez)milliomos lett belőle. Nagyon aktív ma is, de persze nem feledi a dicső múltat sem. Ma is megvan például az a kertésznadrágja, amelyben először a színpadra lépett. Ereklye. Egyszer még egész vagyont fog érni. (Kalendárium Press)
A képeken látható könyvek 30% kedvezménnyel rendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
A modern táncművészet egyik legnagyobb hatású képviselője volt, aki főként a görög vázarajzok mozdulatait vitte színpadra, óriási sikerrel. Egyébként is vonzódott a képzőművészetekhez, kivált a szobrászathoz. Csodálta például Rodint, akit 22 évesen meg is látogatott, sőt táncolt is neki. Az idős szobrász el volt bűvölve, de Isadora elszökött tőle. Később sajnálattal így vallott e találkozásról: "Sokszor sajnáltam azt a buta félreértést, amely meggátolt engem abban az örömben, hogy szüzességemet az isteni Rodinnek ajánljam föl. Bizonyos, hogy ez 
gazdagította volna a művészetet és az egész világot."
Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb sztárját jó pár éve még minden héten láthattuk a Heti hetes című műsorban, és még arra is emlékszünk, hogy gyakran élcelődött azon, hogy Havas Henrik mi minden volt már életében.
s még csak ezután került be az egykori Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután végzett, a Thália Színházba került, az utóbbi évtizedekben pedig leginkább a Madách Színházban és a Játékszínben láthatjuk. Legalábbis akkor, ha színházba megyünk, mert egyébként mindenhol látható, legtöbbet a tévében.
aznap elment az MTK-hoz, ahová viszont felvették, bár valami nagy karriert nem futott be. Még az első edzéseknél tartott, amikor az öltözőfolyosón összetalálkozott egy híres focistával, s úgy megilletődött, hogy szó szerint hanyattesett szokatlan stoplis cipőjében, és csúnyán beverte a fejét. Később, már színészként időnként megfordult a színészválogatottban is, de aztán "biztonsági okokból" felhagyott a játékkal. De nem a focival, azt követően vérre menő gombfoci csatákat vívott kollégáival.
Mint említettük fentebb, hetente hallható műsora az egyik, csak az interneten követhető rádióban, s onnan is teljesen nyilvánvaló világnézeti elkötelezettsége is. Pár napja rosszul lett az otthonában, és a mentő természetesen nem ment ki érte. De végül a család kórházba vitte, és azóta szerencsére ki is engedték. Jobbulást, és még hosszú életet kívánunk neki! (Kalendárium Press)
A híres Medici család sarja volt, s igencsak sima útja vezetett felfelé az egyházi ranglétrán, unokatestvére volt ugyanis X. Leó pápának, aki Firenze érsekévé és bíborossá tette. Aztán 1523-ban ő foglalhatta el Szent Péter trónusát, de hamar kiderült, uralkodása nem sok jóval biztatja az egyházi államot. Politikai téren hibát hibára halmozott, támogatta a török elleni harcot és a törököket egyaránt, aztán a franciák pártjára állt, miközben Németországban vészesen terjedt a reformáció. V. Károly császár annyira megelégelte dolgait, hogy fél évre még fogságba is vetette, hogy kivonja a forgalomból az örökös bajkeverőt. Miközben az egyházban és a főúri körökben elhatalmasodott az erkölcstelenség, Kelemen elszánt makacskodással 
akadályozta meg VIII. Henrik válását, mire a bősz angol király egész Angliát kivitte Róma fennhatósága alól, s megalapította az anglikán egyházat. Ekkortájt Kelemen már a Habsburgok pártját fogta, de elvtelen politikáját maga a császár sem becsülte.
ők igen edzettek voltak, ritkán látni például annyi ocsmányságot, mint amit a Rómát feldúlt császári csapatok vittek véghez.
Családja orvosi eset volt, a híres elmegyógyász - Krafft-Ebing írt is róluk -, a nagyanyja például közel két évtizeden át ágyban feküdt, mert azt beszélte be magának, hogy béna, az anyja pedig idegrohamot kapott, ha meglátta a Holdat. Apja bolondériája akkor tört ki, amikor a várt fiú helyett lánya született, de mit neki a természet rendje, elhatározta, hogy lányát fiúként neveli fel. A kis Sarolta gyerekként tényleg azt hitte magáról, hogy fiú, s amikor felcseperedve rájött, hogy lány, már nem tudott - és nem is akart - változtatni ráerőszakolt nemén.
De egyáltalán nem rítt ki a legények közül, szivarozott, szívós gyakorlással megtanult italozni, sőt, még az udvarlás terén sem vallott szégyent. Egyszer megszöktetett egy vidéki színésznőt, akivel - Krúdy Gyula szerint legalábbis - három évig élt együtt egy bérelt Váci utcai lakásban. A grófnő 1889-ben fogott bele legmerészebb vállalkozásába, amikor - a lány szüleinek jóváhagyásával - feleségül vette a halálosan belészeretett Engelhard Máriát. Házaséletük részletei természetesen nem ismertek, de az bizonyos, hogy az ifjú asszony nem szenvedett hiányt semmiben, pedig nem jött rá, hogy férje valójában nő, egy levél tanúsága szerint gyereket is szeretett volna tőle.
Kezdetben kevés tehetséget árult el magáról, a tudományoktól előbb a művészetekhez menekült, de hiába, így aztán már fiatalon kiábrándulva a világi dolgokból lassanként a vallás felé fordult. A végső lökést szerelmi csalódása adta, a szomszéd lány ugyanis a kettejük közötti rangbéli különbségre hivatkozva kosarazta ki a szegény ifjút, aki erre szerzetesnek állt.
krisztusi tanításokkal, még a művészeti alkotásokat is elpusztítandónak tartotta. A legtöbb bűnre azonban a pápaság környékén szétnézve bukkant, akkoriban ugyanis Szent Péter székét pénzért vásárolták, s az egyházfők erkölcstelensége nem ismert mértéket, nem elég, hogy szeretőket tartottak, de az utcalányok szolgálatásait is igénybe vették.
Gyerekkorától tanult zenélni, de nem nagyon haladt előre tanulmányaiban, ezért mérgében írt egy drámát, ám amikor családi körben előadta, a nővérei azt hitték, vígjáték, ezért kinevették. A csúfos kudarc után a kis Richard mégis inkább visszatért a zenetanuláshoz, de változatlanul igen gyengén muzsikált. Sikerben, elismerésben később sem volt sok része, operái manapság is próbára teszik még a komolyzenét szeretők nagy részét is, akkoriban pedig a legteljesebb értetlenséggel fogadták műveit.
Wagner persze remekműveket alkotott, kortársai éppen ezért nem értették meg új zenei törekvéseit, amint szellemesen fogalmazott valaki: "a fény vakította el őket, amely túl közelről tűzött a szemükbe". Műveiben szerves egészet alkot az irodalmilag és dramaturgilag igényes szöveg, a képzőművészeti alkotás színvonalára emelt díszlet a motívikus szerkesztésű zenével, amelyben a zenekar és az énekesek egyenrangú szerepet játszanak. Miután ilyen körültekintően építette fel operáit, azok szövegkönyvét is maga írta, sőt, ő tervezte a díszleteket és a kosztümöket is, ráadásul a bayreuthi előadásokat maga rendezte és vezényelte.
Operái a legjobb indulattal sem nevezhetők könnyen fogyasztható, léhán szórakoztató daraboknak, ezért zenéje a legszélsőségesebb megítélés alá esik azóta is; vagy rajong értük valaki, vagy ki nem állhatja. Ennek ellenére A bolygó hollandi, a Lohengrin, A Rajna kincse, A walkür, a Trisztán és Izolda, a Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok, A Nibelung gyűrűje és a Parsifal az operairodalom gyöngyszemei. (Kalendárium Press)
Életében az is elképzelhetetlen volt, hogy valaki az arcát meglátva, ne hitte volna ismerősnek, az viszont teljesen bizonyos ma is, hogy a hangját mindenki hallotta már. Jellegzetes orgánuma nagyon keresett szinkronszínésszé tette, ő volt az újraszinkronizált változatban Onedin kapitány magyar hangja, de gyakran beszélt magyarul Donald Sutherland, Gérard Depardieu, Peter O'Toole és Michael Caine helyett is.
egyike a műfaj legjobb alkotásainak, nagy megtiszteltetés, hogy Major Tamás, Básti Lajos és Kállai Ferenc mellett főiskolásként ő is jelentős feladatot kapott benne. Visszatérve a szinkronra, sok rajzfilmben az ő hangján szól Mátyás király - akit meg is formált -, aminek fő oka, hogy arcéle nagyon hasonlított igazságos királyunkéhoz. Amit persze ő egyáltalán nem bánt, sőt, kicsit rá is játszott. Hangsúlyozta például, hogy ő is szeretett kalandozni, kedvelte a humort és nem utolsósorban: ő is humanista volt.
Legkedvesebb szórakozása a foci volt, de még abban is a latin stílust kedvelte, az olaszokat, a brazilokat. De nyitott volt az egész világra, talán őseitől örökölte, az apja Kassáról származott, nagyapja pedig Szabadkán Kosztolányi Dezsővel járt egy gimnáziumba. Helyey László 2014-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
Anyai ágon híres művészősökkel dicsekedhet, a dédnagyapja az a Rákosi Viktor volt, akit Karinthy Frigyes a magyar humor atyjának nevezett. De az ősi rokonsághoz tartozik Rákosi Szidi, a legendás színiiskola vezetője és Beöthy László is, aki féltucat színházat igazgatott egyidőben a hajdani Pesten.
Mint a Zsebtévé Móka Mikije lett népszerű még valamikor a hatvanas évek közepén, majd Gryllus Vilmossal összefogva egészen sajátos gyermekműsort találtak ki, amely ma már bízvást nevezhető klasszikusnak. 1980-ban útjára indított Ki kopog? című műsora nagyon sokáig ment a Komédiumban, és gyermekek ezreit vonzotta a képernyő elé az Égből pottyant mesék. Évek óta járja az országot, és műsorai a felnőtteket is lebilincselik.
A gyerekekkel pedig egyenesen csodát tesz, hogy miként csinálja, megfejthetetlen titok. Mert ahogy Gálvölgyi János feltette a kérdést: miként nyerheti el percek alatt a gyerekek bizalmát egy kopasz, szakállas pasas? De módszerét ne is akarjuk megfejteni, maradjon az ő titka. (Kalendárium Press)
Nagyon szomorú, hogy a nagyszerű színész kapcsán nem születésnapi köszöntés kedves kötelességünk, hanem a gyászos emlékezés: Bubik István másfél évtizede nincs közöttünk. 2004. november 28-án autójával Budapestre tartott, amikor áttért a 4-es út menetirány szerinti bal oldalára, és frontálisan ütközött egy másik gépkocsival. A helyszínen életét vesztette.
Halála nagy vesztesége volt a hazai színjátszásnak, egyike volt ugyanis korosztálya legtehetségesebb színészeinek, amit az is bizonyít, hogy elsőre bekerült a Színiakadémiára, majd pályáját az ország elsőszámú teátrumában, a Nemzeti Színházban kezdhette. És nem harmadik alabárdosként, hanem Az ember tragédiája Ádámjaként, majd a Csongor és Tünde, a II. Richárd, a Tartuffe és a Bánk bán címszerepével folytatta tehetségének bizonyítását. A filmszalag is megőrzi emlékét, játszott a Vérszerződés, Az óriás és a Glamour című moziban, és a televízió archívumában is jócskán található közreműködésével készült produkció, például a Nyolc évszak című sorozat, vagy a Cid és az Ádvent a Hargitán című tévéfilm.
Hogy ő maga járt-e Hargitán, azt nem tudjuk, de nem kizárt, mert szeretett utazni, körbekalandozta a fél világot, még Amerikában és Ausztráliában is megfordult, sőt, egy időre Londonba költözött, és beállt raktárosnak. Halála után emlékkönyvet állítottak össze az életéről és munkásságáról, emlékét pedig róla elnevezett díj is őrzi. 46 évet élt. (Kalendárium Press)
Már színinövendék korában kitűnt fényes tehetségével, vizsgaelőadása után nyomban szerződést kínált neki a Vígszínház és a Nemzeti. Ő a Nemzetit választotta, és egészen rövid időt leszámítva élete végéig hű maradt színházához.
Ő pedig meghálálta a bizalmat, csodálatra méltó színpadi rutinnal dolgozott. Egy alkalommal például egy drámai jelenetben úgy mondta el a monológot, hogy közben eljátszotta, mintha megborotválná partnerét, Ódry Árpádot, majd képzeletben csodás dús, középen szépen elválasztott frizurát készített Ódry teljesen kopasz fejére. "Aki mindent tud, annak mindent szabad" - mondták róla.
divatos, azt felelem: minek az? Ha beljebb nem látnak...?"
Az évfordulóra a Kalendárium Press a Kedves Bajor Gizi! című könyvet kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
Egészen fiatalon kötelezte el magát az irodalommal, tizenhatévesen már több romániai lap munkatársa volt. Bátran kiállt azonban az 1956-os magyar forradalom mellett, s ez nemcsak pályafutását törte ketté, de ő maga is kegyetlenül megszenvedte, hat év börtönt kapott, s megjárta a Duna-delta munkatáborait. 1974-ben települt át Magyarországra, a Kortárs főmunkatársa lett, élete utolsó éveiben pedig a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója volt. 
Az irodalom minden ágában maradandót alkotott, gyermekmeséi éppúgy kiválóak, mint filmjei, például a Hány az óra Vekker úr? és a Holnap lesz fácán. A legnagyobb sikert azonban drámáival aratta, színművei - köztük a sokak szerint legjobbnak ítélt Vendégség - nemcsak a magyar színpadokon szerepeltek, de eljutottak külföldre is. (Kalendárium Press)
Az Omega együttes loboncos hajú énekeséről, a hatvanas évek serdülő lányainak kedvencéről azt hihetnénk, hogy farmernadrágos lázadóként nőtt fel, és gondolatainak nagy részét a balhék és a csajozás tette ki - ezért is lett rockzenész. Természetesen mindennek az ellenkezője az igaz, jótanuló, szorgalmas gyerek volt, mindenféle művészi hajlam nélkül, a gimnáziumban sem a balhét, hanem a fizikát, a matematikát és az ábrázoló geometriát szerette, és nem vad rockernek, hanem békés építészmérnöknek készült. Sőt az is lett, hiszen később sikeresen lediplomázott. A zene a legkevésbé sem érdekelte, inkább sportolt volna, s csak azért vett részt mégis a gimnáziumi zenekar megalapításában, mert egy sérülés éppen kényszerpihenőre ítélte.
A zenekart csupa zenéhez mit sem értő srác hozta létre, a hangszereket egyszerűen kisorsolták egymás között, neki a gitár jutott, de sosem tanult meg játszani rajta, így lett énekes. De természetesen énekelni sem tanult soha. Együttesük, az Omega mégis a leghíresebb hazai bandák egyike lett, az 1967-es Táncdalfesztiválon tűntek fel; öltönyben, nyakkendőben kísérték Zalatnay Cinit a Nem várok holnapig című fesztiválgyőztes dala során. Aztán ismét önálló zenekarként 
próbálkoztak, nem hiába; szépen jöttek a slágerek, az Azt mondta az anyukám, a Kiabálj, énekelj, a Nem tilthatom meg, a Petróleumlámpa és a Gyöngyhajú lány.
Alig járt iskolába, a francián kívül nem tudott egyetlen nyelvet sem, és semmiféle diplomáciai gyakorlata sem volt, mégis döntően határozta meg egész Európa sorsát. Szeretett kártyázni, és hírhedt szoknyavadász hírében állt, 34 évesen mégis püspök lett. Kicsapongásait persze magas egyházi méltóságában is folytatta. Ekkor jegyezte meg róla a kiváló költő, Mirabeau: "Talleyrand aljas, kapzsi ember, komisz intrikus, aki nem tud meglenni szenny és pénz nélkül. Pénzért eladta a becsületét és a barátait. Pénzért eladná a lelkét is, és ezt helyesen tenné, mert trágyadombért aranyat cserélne".
Nem túl hízelgő szavak, és mégis, Talleyrand-t 1789-ben beválasztották az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe is. Mivel a forradalom mellé állt, a pápa kiátkozta, erre ő megvált a papi pályától. Pár évi emigráció következett, majd hazatért, bár nem sokan borultak a keblére. "A föld nem hordott még nála romlottabb és veszedelmesebb élőlényt" - mondták róla, mire a Direktórium kinevezte külügyminiszterré. Napóleon nagyon meg volt elégedve vele, mint később mondotta: "Talleyrand intrikus, rendkívül erkölcstelen, de nagyszerű ember, s amellett a legjobb miniszterem, aki csak valaha volt". Mivel az osztrákokkal és a spanyolokkal való együttműködést szorgalmazta, összetűzésbe keveredett Napóleonnal, majd a Bourbonokkal vette fel a kapcsolatot.
kormányuknak küldött jelentés is tanúsít: "Úgy látjuk, Talleyrand itt csodákat művel. Amikor ideérkezett, Franciaországot teljesen izolálni akarták, most pedig mindenben benne van". A waterlooi csata után ismétcsak a külügyeket irányította, majd 76 évesen Lajos Fülöp tanácsadója lett. Bízvást állíthatjuk, hogy Talleyrand diplomáciai húzásaitól egész Európa rettegett. Mindenki tudta róla, hogy meg lehet vesztegetni, egyetlen esetben nem fogadott el pénzt soha, ha olyasmire kérték, ami 
ellentétben állt a francia érdekekkel. "A hazaárulás dátum kérdése. Minden rezsimben Franciaországot szolgáltam" - mondotta később.
A múlt század egyik első, nemzetközi hatású európai dzsessz-művésze belga cigány családban született 1910-ben. Szüleivel élete első időszakában beutazta Franciaországot, Olaszországot és Észak-Afrikát, végül Párizs mellett állapodtak meg. Django eredetileg bendzsón és hegedűn játszott, de 18 éves korában kigyulladt lakókocsijuk, ő a tűzben lesántult, és elvesztette bal kezének két ujját.
De nemhogy abbahagyta volna a zenélést, áttért a gitárra, és kacska kezével egészen sajátos játékmódot fejlesztett ki. Veleszületett zenei érzéke és félelmetes technikája kiváló szólistává tette, de kitűnő kísérőzenész is volt, aki alkalmazkodni tudott minden partneréhez. A hagyományos cigány muzsika elemeit ötvözte a dzsesszel, új minőséget hozva létre. 1934-ben alapította meg a Hot Club Of France formációt, amelyben Stephane Grappelli is partnere volt. A Hot Club az óceán mindkét partján szenzáció volt, így nem csoda, hogy együtt játszhatott olyan zenészekkel, mint Ornette 
Coleman, Barney Bigard avagy - már a háború után - Duke Ellington. A második világháborúban a nácik elfoglalták Franciaországot, betiltották a dzsesszt, de Django azért tovább játszott. 1951-ben vonult vissza az aktív zenéléstől, egy Párizs melletti faluban telepedett le, és itt érte a halál 1953. május 16-án.
Sallyangie - ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Mike Oldfield első lemeze úgy tizennégy éves korában. Mielőtt bárki hozzákezdene találgatni, mit is jelent a talányos cím, eláruljuk: nővére, Sally neve foglaltatik benne. A kezdet kezdetén a testvérek kettesben járták a színpadokat, majd Mike rövid életű zenekart alapított, a Barefeet-et, a hetvenes évek elején pedig Kevin Ayersszel és bandájával, a Whole Wide Worlddel lépett fel. Ekkorra már szinte valamennyi zeneszerszámon igényes színvonalon játszott, így elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkezdje a komolyzenéhez közelítő 
szerzeményeinek sorozatgyártását.
vált QE2 -, a kedvenc továbbra is az első maradt.
Mint annyian mások, ő is manökenként kezdte pályafutását, ám ő a kifutók világában is maradandót alkotott; a Guy Laroche által neki tervezett ruhát ma a világhíres párizsi Louvre-ban őrzik. Színészi pályája ennek ellenére nem indult könnyen, kezdetben gyengécske színpadi előadásokban szerepelt, mígnem a kevésbé ismert Georges Lautner rendező felfedezte. Sikerét nagyrészt annak köszönhette, hogy bár akkortájt Brigitte Bardot viselte az ügyeletes szexszimbólum szerepkörét, ám a legnépszerűbb férfisztár, Alain Delon belé lett szerelmes. 
Viszonyuk, majd házasságuk hosszú ideig adott témát a sajtónak, s ez a legismertebb színésznők egyikévé tette. Népszerűségét növelte az is, hogy nagysikerű filmvígjátékokban szerepelt; A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg, majd a Magas, szőke férfi-filmek révén egyike lett hazája legkedveltebb művészeinek. Nálunk persze főként a Megperzselt szívek, illetve az Héléne szeme című tévésorozat főszereplőjeként ismert, de azt nemigen tudják róla, hogy filmbéli szerepe és magánélete sok tekintetben hasonlatos volt. A filmben Héléne egy időre megvakul, s az 
életben Mireille is súlyos betegségekkel küszködött, szívbaja egyszer majdnem el is vitte, de egy műtét szerencsére akkor még megmentette az életét. A filmsorozatban Héléne is elvesztette a társát, csakúgy mint Mireille Alain Delon szerelmét. (Kalendárium Press)
Fiatalon lett diplomata, és bámulatos szellemi képességei révén hamar Európa egyik legtekintélyesebb politikacsinálója lett. Az Európa rendjét helyreállító 1814-15. évi bécsi kongresszuson már ő volt az elnök, és az összes határozat magán viselte a keze nyomát. Ő volt lelke a Szent Szövetségnek, és bízvást állítható, hogy a kontinens koronás fői egymást túlszárnyalva igyekeztek bizalmába férkőzni. Elhalmozták kitüntetésekkel, herceggé tette a nápolyi és a spanyol király is. Ő azonban megmaradt az osztrák érdekek szolgálatában, 1821-től államkancellárként, 1826-tól pedig a minisztertanács elnökeként szinte korlátlan hatalommal ő intézte a birodalom ügyeit.
Elbűvölő modorú diplomata, lebilincselő társalgó volt, akiről dicshimnuszokat zengett egész Európa. Mi, magyarok már korántsem kedveltük, hisz Metternich a birodalom fennmaradása érdekében nyíltan a magyar alkotmány felszámolására tört. A reformkori magyar köztudat az egész osztrák rendszert Metternich nevéhez kötötte, ezért közutálatnak örvendett Magyarországon. Pedig sokan bíztak benne, például Széchenyi, aki elhitte Metternich bizonyos reformelképzeléseinek valódiságát. A "legnagyobb magyart" is sikerült megtévesztenie, és ez jól jelzi Metternich ravaszságát. Irtózott még a forradalom gondolatától is, és ezzel a veszéllyel fenyegette mindig Ferenc császárt, aki elhitte neki, hogy csak ő képes a forradalomnak elejét venni.
De a forradalmak csak kitörtek, és Metternichnek menekülnie kellett a dühös bécsi nép elől. Mint a sakkbábukat, úgy mozgatta a népeket, de Kossuth szerint az sem volt már megoldás, hogy felállították a sakkasztaltól, "mert addigra a bábuk és a tábla is végzetesen megsérült". (Kalendárium Press)
Hegedűvel a kezében nem ismert lehetetlent, bravúros mutatványa volt például, hogy össze-vissza csavargatva teljesen elhangolta a húrokat, s ennek ellenére játszani tudott a hangszeren. Legendák övezte muzsikus volt, az ország kedvence, népszerűségét növelte lelkes hazafisága is; Klapka seregében küzdött a szabadságharcban, amiért tíz évig élt száműzetésben, mikor azonban végre hazatérhetett, eljátszotta a Rákóczi-indulót, amire internálták. Később nagyrészt ő hegedülte össze az első Petőfi-szoborra valót, de jótékony célokra is bőkezűen adakozott. A pénz egyáltalán nem érdekelte, "a kettős kontrapunkt elméletében amennyire otthon volt, annyira nem is törődött a kettős könyvvitellel" - írták róla. 
Az anyagiasság nem is fért volna össze legendásan bohém természetével, szerette az élet örömeit, imádott például utazni. Külföldi útjain a legnagyobb művészek rajongták körbe, barátjának tudhatta Richard Wagnert és Liszt Ferencet - utóbbi még zenét is komponált a tiszteletére -, amikor pedig Amerikában járt, Edison környékezte meg, hogy fonográfján rögzíthesse csodálatos játékát. Utolsó leheletéig muzsikált, Chicagóban éppen a "Repülj fecském... dallamait játszva talán éppen hazagondolt, amikor kiesett a kezéből a vonó, összeesett a színpadon, és meghalt. (Kalendárium Press)
Pályafutása során végig azt suttogták, hogy karrierjét a maffia egyengeti, nyílt - bár hivatalosan soha be nem vallott - titok, hogy Coppola A Keresztapa című filmjében róla mintázta Johnny Fontane alakját, akinek életveszélyes fenyegetéssel szerezte első szerződését Don Corleone.
Így lett egyre népszerűbb énekes, aki aztán zenés filmekben is lehetőséget kapott, s miután a Most és mindörökké című filmben nyújtott alakítását Oscar-díjjal ismerték el, végleg betört a filmvilágba. Hosszú pályafutása alatt sok filmet forgatott, nálunk is jól ismert közülük a Kánkán, Az első halálos bűn vagy Az elrabolt expresszvonat.
Mert azért nem minden színész vesz részt szexpartikon az amerikai elnökkel, mint ahogy ő - és későbbi szeretője, Marilyn Monroe - tette a John Kennedyvel és testvérével, Roberttel. A partikat különben a maffia szervezte, hogy aztán azzal zsarolhassa a bűnözés ellen harcot hirdetett Kennedy-fivéreket.
A korabeli szabados udvari erkölcsök teljesen tönkretették az életét, már gyerekként végzetesen félresiklott a fejlődése, a talpnyaló udvaroncok ugyanis úgy akartak a kedvébe járni, hogy mindent megengedtek neki. Nevelőnője még a hitvesi ágyba is befektette a férje mellé, s a kis trónörökös négyévesen már állandóan a fütyülőjét mutogatta a király előkelő vacsoravendégeinek. Mire egyszer is kipróbálhatta volna az igazi szerelmet, már teljesen eltelt a gyengébb nemmel, s nem elég, hogy homoszexuális lett, de egyenesen nőgyűlölő vált belőle.
Szerencsétlenségére már kilencévesen trónra került, egy királynak pedig mégsem lehet szabadon kiélnie vágyait, a dinasztia érdekében gondoskodnia kell például örökösről. Ausztriai Annát adták hozzá, ám a 14 éves házaspár nemigen tudott mihez kezdeni a nászéjszakán, s a király csalódottságában évekig hozzá sem nyúlt a feleségéhez, pedig gyóntatója penitenciaként is kirótta férji kötelességének teljesítését - hiába. S ekkor nagy ötlet 
született. A király egyik rokona éppen férjhez ment, s az ő nászéjszakáját használták fel a tennivalók demonstrálására. Lajost szépen odaültették az ifjak nászi ágyának szélére, akik azután szemléletesen bemutatták, amit a királynak is tennie kellene.
Igencsak jó családból származott, II. Henrik francia király és a híres Medici Katalin leánya volt. Kifogástalan nevelést kapott, bűbájos, kedves teremtés volt, és csodaszép. Amint írták róla: Margitban összpontosult egész nemzetségének minden életereje, eleven, sziporkázó és művelt volt, csodálatra méltó átmenet a reneszánsz asszony és a modern nő között, aki Plutarkhoszt, Rabelais-t és a Bibliát olvasta.
Margit esküvőjét 1572-ben tartották, s ezzel Margit navarrai királyné lett. Az esküvőt "vérmenyegző"-nek nevezték el később, mert ez szolgált alkalmul a rettenetes Szent Bertalan-éji mészárláshoz, amikor az augusztus 23-ről 24-re virradó éjszaka Medici Katalin és a Guisek-pártja legyilkoltatta a Párizsba sereglő hugenottákat. Margit férje ugyebár szintén hugenotta volt, és Szent Bertalan éjjelén ott reszketett felesége mellett, aki egyébként igen bátran viselkedett, több ember életét is megmentette, pedig kishíján őt is agyonütötték egy alabárddal.
egymásnak teremtette őket. Amikor V. Sixtus pápa 1585-ben kiátkozta Henriket, Margit el is hagyta férjét, sőt, még fegyvert is fogott ellene. 1589-ben Henrik lett a francia király, és most ő szeretett volna elválni Margittól, aki azonban azért, nehogy Henrik elvegye a szeretőjét, nem egyezett bele a válásba csak tíz év múlva, 1599-ben.
Emlékiratokat és költeményeket is írt, előbbieket 1848-ban adták ki először, de versei és levelei is megjelentek. Mivel gyermeke nem született, vele kihalt a Valois-család. Érdekes élete ma is megmozgatja a fantáziát, a róla készült Margot királyné című film, Isabelle Adjanival a címszerepben szép siker lett. (Kalendárium Press)