Június 6-án 105 éve született Budapesten GOBBI HILDA színésznő
Saját bevallása szerint sem volt kimondott szépség, ő maga mesélte el, hogy amikor a főiskolán kiosztották az Ármány és szerelem női szerepeit a tanítványok között, egyedül ő nem lett se a lányosan szép Lujza, se az éretten asszonyos Lady, neki azt mondta a tanár, hogy majd Mirigyet talán eljátszhatja.
Egyébként igaza lett Hettyey Arankának, a Csongor és Tünde csodálatos boszorkánya végigkísérte egész pályafutása során; huszonöt évesen kapta meg először Mirigy szerepét, és később is többször eljátszotta. Jellemző különben, hogy első szerepében egy békát kellett alakítania, "egy kasírozott bokor mögött ültem egész előadás alatt, és brekegtem" - emlékezett később. De csakhamar már két nagy nemzeti drámánkban kapott feladatot; a Bánk bánban ő volt a halott Gertrudis, Az ember tragédiájában pedig süketnéma eszkimóként mászott ki az igluból.
Természetesen idővel tehetségének megfelelő szerepeket is játszhatott, s egyik legnagyobb színésznőnk lett belőle. Major Tamás mellett az 1945 utáni évtizedek meghatározó főszereplőjeként vett részt a színházi és a közéletben, ezért sokan vonalas kultúrharcosnak tartották. Pedig nem volt az, 1952-ben például nagy bátran az előző évinél kétezer forinttal kevesebb békekölcsönt jegyzett, mondván: 100 forint egy kiló zsír. Nem volt könnyű természet, de akin tudott, segített, a színészekért és a színházművészetért pedig mindig kiállt.
Az ő nevéhez fűződik a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon, valamint a Bajor Gizi Emlékmúzeum létrehozása.
Nehéz körülmények nőtt fel, ezért biztos megélhetést nyújtó pályát választott, jogi diplomát szerzett a Bristoli Egyetemen. Miután a kenyérkeresetet bebiztosította, pályát módosított, beiratkozott a színművészeti akadémiára, és sikeresen el is végezte.
Cleo Virginia Andrews volt a teljes neve, de amikor egyszer az egyik könyvét a nyomda elrontotta, és a címlapra nem C.V-t, hanem V.C-t nyomtattak, hogy ne okozzon zavart az olvasók fejében, úgy hagyta, és később már ezen a néven publikált. Irtózatos mennyiségű könyvet írt, s bár nem mindegyik remekmű, szerzőjük az egyik legnépszerűbb bestseller-író lett. Könyveit tucatnyi nyelvre lefordították, sokat közülük magyarra is.
A napokban megjelent 
Mark, Todd, Gordy és Zola végzős joghallgatók. Az évek alatt felvett hallgatói kölcsönből olyan hatalmas adósságot halmoztak fel, amelyet akkor is csak bajosan tudnának visszafizetni, ha jó állást találnának a diploma megszerzése után, de még erre sincs sok esélyük. Ugyanis a nagy hatalmú pénzügyi befektető tulajdonában lévő egyetem csúnyán becsapta őket, amikor jobbnál jobb munkalehetőségeket ígért. Az egyetem valójában közönséges diplomagyár, az oktatás színvonala siralmas, a végzettek nagy része az ügyvédi vizsgát sem tudja letenni. A kilátástalannak tűnő helyzetben egyikük tragédiája teljesen megváltoztatja hármójuk életét, ezért súlyos döntésre szánják el magukat: otthagyják az egyetemet. Annyi bizonyos, hogy csak úgy tudnak megszabadulni a kölcsöntől, ha homokot szórnak a gépezetbe, leleplezik az egyetem és a diákhitelt folyósító banki hálózat mögött álló csalót. De vajon nem őrültség lelépni néhány hónappal a diploma megszerzése előtt? Érdemes akár törvényt is sérteni? Talán igen, talán nem... Mindenesetre telepedjünk fel a bárszékre, kérjünk egy hideg italt, és időzzünk el egy kicsit a Kakas bárban!
Öngyilkos merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette.
Egy hortobágyi tanyán cseperedett fel, s ha akkor valaki azt mondja neki, hogy egyszer az új Nemzeti Színház nyitóelőadásán, Az ember tragédiájában ő fogja alakítani Ádámot, alighanem fejbevágja a kapanyéllel. A kis Józsika ugyanis arról álmodozott, hogy hentes lesz, mert akkor nem kell naphosszat kukoricát kapálnia, és mindig lesz mit ennie.
Foglalkozása megjelölésére természetesen nem elég a költő, hiszen aminek valami köze van a művészethez, azt ő művelte. Verseken kívül drámákat is írt, zenét komponált, remek színésznek számított, de rendezett is, volt dramaturg és néprajztudós, s festőként is megállta a helyét, még kiállítást is rendeztek képeiből.
Saját bevallása szerint gyerekként hülyének tartották, pedig nem volt az, komoly műveltséget szerzett, remek stílusban írt, sőt képzett jogásznak és tudós matematikusnak számított. Ez azonban akkoriban senkit nem érdekelt, az európai udvarok ugyanis botrányos szerelmi kalandjaival voltak tele.
Pelle János 
"Egy csodálatos romantikus történet az újrakezdésről" amazon.co.uk
"Házat készülök venni egy másik országban." Így kezdi történetét Frances Mayes, aki hirtelen ötlettől vezérelve megvásárol egy üresen álló villát és a hozzá tartozó olajfaligetet a toszkán Cortonában. Életének erről az új fejezetéről számol be ebben a könyvben.
Anyai ágon híres művészősökkel dicsekedhet, a dédnagyapja az a Rákosi Viktor volt, akit Karinthy Frigyes a magyar humor atyjának nevezett. De az ősi rokonsághoz tartozik Rákosi Szidi, a legendás színiiskola vezetője és Beöthy László is, aki féltucat színházat igazgatott egyidőben a hajdani Pesten. Nem csoda hát, ha ő is ezt a pályát választotta, az Állami Bábszínházban kezdte pályafutását 1961-ben, s bár később "valódi felnőtt" előadásokban is játszott, leginkább a gyerekek között érzi jól magát. Mint a Zsebtévé Móka Mikije lett népszerű még valamikor a hatvanas évek közepén, majd Gryllus Vilmossal összefogva egészen sajátos gyermekműsort találtak ki, amely ma már bízvást nevezhető klasszikusnak. 1980-ban útjára indított Ki kopog? című műsora talán még most is megy a Komédiumban, és gyermekek ezreit vonzotta a képernyő elé az Égből pottyant mesék. Évek óta járja az országot, és műsorai a felnőtteket is lebilincselik. A gyerekekkel pedig egyenesen csodát tesz, hogy miként csinálja, megfejthetetlen titok. Mert ahogy Gálvölgyi János feltette a kérdést: miként nyerheti el percek alatt a gyerekek bizalmát egy kopasz, szakállas pasas? De módszerét ne is akarjuk megfejteni, maradjon az ő titka.
Nagyon szomorú, hogy a nagyszerű színész kapcsán nem születésnapi köszöntés kedves kötelességünk, hanem a gyászos emlékezés: Bubik István már régóta nincs közöttünk. 2004. november végén autójával Budapestre tartott, amikor áttért a 4-es út menetirány szerinti bal oldalára, és frontálisan ütközött egy másik gépkocsival. A helyszínen életét vesztette, de halála nagy vesztesége a hazai színjátszásnak is, egyike volt ugyanis korosztálya legtehetségesebb színészeinek, amit az is bizonyít, hogy elsőre bekerült a Színiakadémiára, majd pályáját az ország elsőszámú teátrumában, a Nemzeti Színházban kezdhette. És nem harmadik alabárdosként, hanem Az ember tragédiája Ádámjaként, majd a Csongor és Tünde, a II. Richárd, a Tartuffe és a Bánk bán címszerepével folytatta tehetségének bizonyítását. A filmszalag is megőrzi emlékét, játszott a Vérszerződés, Az óriás és a Glamour című moziban, és a televízió archívumában is jócskán található közreműködésével készült produkció, például a Nyolc évszak című sorozat, vagy a Cid és az Ádvent a Hargitán című tévéfilm. Halála után emlékkönyvet állítottak össze az életéről és munkásságáról, emlékét pedig róla elnevezett díj is őrzi.
Már színinövendék korában kitűnt fényes tehetségével, vizsgaelőadása után nyomban szerződést kínált neki a Vígszínház és a Nemzeti. Ö a Nemzetit választotta, és egészen rövid időt leszámítva élete végéig hű maradt színházához. Hivatásos színésznőként első sikerét 1915-ben Gárdonyi Géza Annuska című darabjának címszerepében aratta, majd sorra játszotta a repertoár főszerepeit. A tekintélyes rendező, Hevesi Sándor például 1923-tól, amikor a Nemzeti Színház direktora lett, teljesen Bajor Gizire építette a műsort. Ö pedig meghálálta a bizalmat, csodálatra méltó színpadi rutinnal dolgozott. Egy alkalommal például egy drámai jelenetben úgy mondta el a monológot, hogy közben eljátszotta, mintha megborotválná partnerét, Ódry Árpádot, majd képzeletben csodás dús, középen szépen elválasztott frizurát készített Ódry teljesen kopasz fejére. "Aki mindent tud, annak mindent szabad" - mondták róla. A húszas évek végétől hazánk legünnepeltebb színésznője volt, a magánéletében azonban szerény, szeretetreméltó maradt. A világ hívságai nem érdekelték, amint mondotta: "Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha beljebb nem látnak...?" Ez a csodálatos művész végül drámába való, tragikus véget ért; férje attól való indokolatlan félelmében, hogy szeretett feleségét agydaganat, azaz szörnyű halál fenyegeti, megzavarodott elmével megölte, majd ő maga is öngyilkos lett.
A 
Talán a kezdet kezdetétől tudta, hogy egyszer majd a hangjával fog sikert aratni, mert a főiskolán a musical szakra járt, s pályáját is a Fővárosi Operettszínházban kezdte. Nem sokáig babusgatták, Vámos László azonnal a Hegedűs a háztetőn című darabban adott neki feladatot, s mivel megoldotta, következett a West Side Story Consuelája, majd a Zsuzsanna és a vének címszerepe. Legnagyobb sikerét a Csókolj meg, Katám! című darabban aratta, legalábbis a színpadon, mert országos népszerűségét dalainak köszönheti. Azok közül is főként a Millió rózsaszálnak, amelyet a sajnos már elhunyt S. Nagy István írt neki, aki egyébként a férje volt. Talán ezért is viselte el Kata makrancos viselkedését a dal komponálásának idején, szegénynek ugyanis tizenháromszor kellett átírnia a nótát, amíg megfelelt élete párjának. De a 13-as szám nem bizonyult balszerencsésnek, hiszen a Millió rózsaszál óriási sikert aratott, a hasonló című lemez előbb arany, majd platina lett, azóta pedig talán nem is tartják nyilván eladási statisztikáit, annyi rekordot megdöntött már. Amint a híres nóta születésének körülményeiből is kiderül, Kata valódi boszorkány, de nem szégyelli, sőt boszorkányos ügyességgel vezette népszerű "boszorkányos" műsorát az egyik, azóta megszűnt tévécsatornán. Egyszóval ő ma az egyik legkedveltebb előadó hazánkban, sikerének receptje ismert; színésznői képességek, kellemes énekhang, biztos tánctudás, csinos megjelenés, megnyerő egyéniség. Lehet utánacsinálni! Nem boszorkányság!
CD melléklettel kiadott 
Az Omega együttes loboncos hajú énekeséről, a hatvanas évek serdülő lányainak kedvencéről azt hihetnénk, hogy farmernadrágos lázadóként nőtt fel, és gondolatainak nagy részét a balhék és a csajozás tette ki - ezért is lett rockzenész. Természetesen mindennek az ellenkezője az igaz, jótanuló, szorgalmas gyerek volt, mindenféle művészi hajlam nélkül, a gimnáziumban sem a balhét, hanem a fizikát, a matematikát és az ábrázoló geometriát szerette, és nem vad rockernek, hanem békés építészmérnöknek készült. Sőt az is lett, hiszen később sikeresen lediplomázott. A zene a legkevésbé sem érdekelte, inkább sportolt volna, s csak azért vett részt mégis a gimnáziumi zenekar megalapításában, mert egy sérülés éppen kényszerpihenőre ítélte. A zenekart csupa zenéhez mit sem értő srác hozta létre, a hangszereket egyszerűen kisorsolták egymás között, neki a gitár jutott, de sosem tanult meg játszani rajta, így lett énekes. De természetesen énekelni sem tanult soha. Együttesük, az Omega mégis a leghíresebb hazai bandák egyike lett, az 1967-es Táncdalfesztiválon tűntek fel; öltönyben, nyakkendőben kísérték Zalatnay Cinit a Nem várok holnapig című fesztiválgyőztes dala során. Aztán ismét önálló zenekarként próbálkoztak, nem hiába; szépen jöttek a slágerek, az Azt mondta az anyukám, a Kiabálj, énekelj, a Nem tilthatom meg, a Petróleumlámpa és a Gyöngyhajú lány. 1971-ben aztán kettévált az együttes, így két sikercsapat folytatta, az Omega és az LGT. S ma is nagyon népszerűek, az Omega sokadvirágzását éli, nagyszabású koncertkörútakon járják a magyar rónát, de Erdélyben és a Felvidéken is voltak.
A tehetséges színésznőt a világ a Superman-filmek női főszereplőjeként, Lois Lane alakítójaként ismeri, s mivel a részvételével több folytatást is megért történet kasszasiker lett, úgy hihetnénk, hogy Margot élete is káprázatos sikertörténet volt. Sajnos éppen az ellenkezője igaz. Szakmai karrierjével nem volt baj, filmjeivel biztos anyagiakat teremtett, a magánélete azonban sosem volt rendben. Első házassága és harmadik férjétől történt válása közben nem telt el egy évtized sem, és három férjével összesen nem élt három évig házasságban. Mindeközben zűrös ügyekbe bonyolódott, zavaros viszonyt kezdett például a volt kanadai kormányfővel, Pierre Trudeau-val. Az érzelmi viharok nagyon megviselték az idegrendszerét, már első házassága során a fejébe vette, hogy a férje meg akarja ölni, harmadik válása Philippe de Broca filmrendezőtől pedig végképp a padlóra vitte. Rákapott az italra, majd a drogokra, aztán súlyos autóbalesetet szenvedett, és kétéves lábadozása, a műtétek, kórházi kezelések anyagilag is tönkretették. Többször járt elvonókúrákon, de nem sok sikerrel kezelték, megesett, hogy napokra eltűnt, majd szakadt ruhában, lila foltokkal a testén került elő Los Angeles külvárosából. Szerencsére lánya és legjobb barátai a legnagyobb bajban is mellette álltak, és élete végére kimászott a gödörből. Kálváriáját önéletrajzában is megírta, és visszatért a filmezéshez is. Nem ivott, nem drogozott, kigyógyult súlyos depressziójából és pánikbetegségéből. És naponta elővette könyvéhez írt jegyzeteit, nehogy elfeledje, mitől sikerült megszabadulnia. 69 évesen halt meg az otthonában, halálának okát nem közölték.
Április 30-án 135 éve hunyt el ÉDOUARD MANET francia festő. Életútja a zseniális művészek szokványos sorsa, legalábbis annyiban, hogy csodálatos képeit, művészi törekvéseit évtizedeken át teljes meg nem értés fogadta. A művészettörténet óriási szerencséjére jómódú apja örökségéből szépen eléldegélt, úgyhogy a hivatalos műítészek elutasítása nem sodorta veszélybe a létét. îgy azután alapvetően derűs természet lévén rendszeresen beküldözgette képeit a Szalon kiállításaira, a zsűri pedig rendre elutasította "mázolmányait". A Reggeli a szabadban című korai remekművét még viszonylag finoman minősítették, amikor úgy értékelték, hogy "alkotója nem lehet más, mint rossz mázoló, dilettáns, bugris, aki nyilván csak azért keni össze ilyen rondaságokkal a vásznat, hogy elképessze a galériát".
