2023. május 9-én 260 éve született BATSÁNYI JÁNOS költő
Hosszú élettel ajándékozta meg a sors - 82 évet élt -, de szükség is volt rá, hiszen ötvenet belőle börtönben vagy száműzetésben töltött. Pedig különben békés ember volt, egyetlen szenvedély űzte, a szabadság utáni vágy, ő figyelmeztetett arra is, hogy "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Az osztrák hatóságok pedig őreá vetették szemüket, ha meglátták, becsukták, de volt, hogy a magyar felvilágosodás harcos költője eltűnt a szemük elől. Ekkor azonban körözést adtak ki ellene, és Kriminális még nem lévén, alapos személyleírást tettek közzé róla. Ez egyébként ránk is maradt, így aztán tudjuk, hogy "magas termetű, sárgásbarna arcú; hosszú és szabályos orra, fekete szeme, kissé szürkülő, elől levágott, hátul tekercsbe font haja" volt, de rendelkezett különös ismertetőjellel is: "tekintete, valamint viselkedésének módja büszke". 
Ez hajszálpontosan illett rá, kézre is került hamar, így ismét rabságba vetették, ezúttal a spielbergi várbörtönbe. Sosem látta többé hőn szeretett hazáját, az első magyar irodalmi folyóirat, a Magyar Museum egyik alapítója vigyázó szemét Linzben csukta le, s biztos lehetett benne: halála nem tölti el gyásszal szülőhazáját. De azt talán még ő sem gondolta volna, hogy halálhíre csak két év alatt jut el Linzből Pestre. Ezt a szégyent nem menti a sírkövére verset faragó vátesz sem, aki ezt véste a kőbe: "A jelenkor lehetett irigy és igazságtalan, de az utókor igazságos lesz". (Kalendárium Press)
Inka vér is csörgedezett az ereiben, Limában gyerekeskedett, s indián származását gyakran előhozta, ha mentegetni akarta furcsa viselkedését. Ez sokszor előfordult, hiszen igazi vagány volt, matrózkorában megedzett izmait kihasználva gyakran verekedett, még nyakkendős tőzsdeügynök korában is megesett, hogy kishíján megfojtotta egyik alkusztársát, mert az leverte a fejéről a cilindert. De nem is volt nekivaló a tőzsde konszolidált világa, a festők bohémsága vonzotta, s amikor néhány képét a Szalon kiállításán remekműnek minősítették egyes művészkollégái, szakított polgári életével.
Feleségét és öt gyermekét a hűvös Koppenhágában hagyta, ő pedig felkerekedett, és meg sem állt a fűszerillatú Tahitiig. Ahol aztán végre úgy élhetett, ahogy ő azt egy nagy művészhez illőnek tartotta. Ránk maradtak egy helyi kereskedő feljegyzései rendeléseiről; egyszer négy hónapra 25 liter pálinkát, 80 üveg sört és 202 liter vörösbort hozatott, s alig várta, hogy megérkezzen a hajó a friss szállítmánnyal. Nem is lehet csodálkozni rajta, 
hogy ittasan gyakran került összetűzésbe a helyi csendőrökkel és a lelki üdvéért aggódó buzgó misszionáriusokkal. Mint általában mindenki, ő is bátor volt, ha ivott, egyszer nekiment egy csapat részeg tengerésznek is, mert egyikőjük kigúnyolta mulatt szeretőjét, erre a matróz barátai eltörték a lábát.
A polinéz szépségek bájait sem vetette meg, naplójában hencegve fel is panaszolta; "minden éjszaka fékeveszett kamaszlányok szállják meg az ágyamat, tegnap is hárommal kellett elbánnom".
Amikor 2006-ban az elhunyt Puskás Ferenc helyére megválasztották maguk közé a Nemzet Sportolói, kiszivárgott az szavazás menete is: "Teljes egyetértés és konszenzus alakult ki az Ön jelölése kapcsán" - avatott be mindenkit a kulisszatitkokba egy bennfentes, és ez nagyon is hihető.
6 bronzérmet szerzett, és öt olimpián vett részt, ami egy sakkozónak is becsületére válna, nem egy súlyemelőnek, aki egy-egy edzésen nyolc-tíz tonnát mozgat meg. Az 1972-es müncheni olimpiára 34 évesen utazott ki, de nem a veteránok között indult, hanem azzal a céllal, hogy kiköszörüli azt a csorbát, hogy Tokióban és Mexikóban is "csak" ezüstérmes lett - az utóbbin 25 dekával nehezebb testsúlya miatt szorult a második helyre. De Münchenben aztán egy öreg rókához méltóan nem bízott semmit a véletlenre, és végül felállhatott a dobogó legfelső fokára. Ő aratta a magyar súlyemelősport első olimpiai győzelmét, s ott elért nyomás világcsúcsával örökös rekorder, mert a müncheni olimpia után eltörölték ezt a fogásnemet.
Hosszú pályafutása során különben harmincötször javított világcsúcsot, Münchenben is minden fennálló rekordot megdönthetett volna, de a legfontosabbnak a biztonságos győzelmet tartotta. Lánya, Csilla is a súlyemelést választotta, sokszoros Európa-bajnok, úgyhogy a Nemzet Sportolójától felesleges is volt megkérdezni, mire a legbüszkébb. A csodás sportember 2017-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
Fernand Joseph Desiré Constantin volt a becsületes neve, és sorsa már a bölcsőben eldőlt, olyan csúnya újszülött volt ugyanis, hogy rémült apukája eldöntötte, mivel normális emberek közé úgysem mehet majd, színészt farag a fiából.
Camillo-sorozat, A tehén és a fogoly, Az ötlábú birka, Az együgyű és A hölgyfodrász. A színészetet játéknak fogta fel, nem izgult soha, az Atyaúristent is páratlan magabiztossággal alakította, s akkor sem ijedt meg, amikor egy filmben öt szerepet kellett játszania. A rendezői utasításokat csak akkor tartotta be, ha maga is egyetértett velük, mindig az ösztöneire hallgatott, és nyert.
felháborodottan utasította vissza az ajánlatot. Mi több; híres lófogait másfél millió frankra biztosította. (Kalendárium Press)
Vidéki gyerek, Ibrányból került a pályára, és azt kell mondani, hogy szokatlanul könnyen. Tehetségét ugyanis korán felismerték, de az igazsághoz tartozik, hogy szerencséje is volt. Először az iskolaorvost nyűgözte le, aki hogy alaposan felkészülhessen a színiakadémiai felvételijére, felvette betegnek. Később pedig azzal volt mázlija, hogy Horvai István osztályába járt, majd Várkonyi Zoltán szeme elé került, ők ugyanis nagyon értettek a szakmához. Ünnepeltünk harmadéves volt a főiskolán, amikor Várkonyi, a legendás színidirektor-rendező meghívta az általa irányított 
Vígszínházba, ahol aztán bedobta a mélyvízbe. Ekkor illesztette a nevébe a D. betűt, mert abban az időben még élt - és tanított a Színiakadémián is - a hírneves polihisztor, Hegedűs Géza bácsi, aki a tévénézőknek is jó ismerőse lehet, annak idején pipafüstben mesélt érdekes dolgokat a kultúráról.
könyve. Persze filmezik is, ő volt a Liszt Ferencről magyar-német-francia-olasz-angol koprodukcióban készült tévésorozat címszereplője, de híres mozija a Legato, A zsarnok szíve és utóbb a Taxidermia, valamint a Nők iskolája. Ez utóbbi kivált neki való feladat volt, hiszen bőven el van látva velük, a felesége mellett van két lánya is. (Kalendárium Press)
Művészi tehetséggel megáldott ember volt, aminek később aztán nagy hasznát vette Indiában, ugyanis a maharadzsák udvarában portréfestést vállalt, s az így keresett pénzből finanszírozta utazásait. Imádta Indiát, s nemcsak tisztelte az indiaiakat, de azon kevesek egyike volt, aki európaiként meg is értette lelkivilágukat. Amint írta: "Az ind felfogás nem vezet tétlenségre, csak azt a tevékenységet szünteti meg, amelyet mi nyugatiak, úgy látszik, egyedüli tevékenységnek tartottunk: az anyagi, elkönyvelhető, eredményt hozó, érdekektől szított, mindig valami vagy valaki ellen irányuló tevékenységet".
Egyébként rokoni látogatásra utazott Indiába, nővére ugyanis egy szikh herceg felesége lett. (Ebből a házasságból született Amrita Sher-Gil, a modern indiai festészet úttörője, akit Baktay tanított festeni Magyarországon.) Baktay bebarangolta az egész szubkontinenst, számos kalandban volt része. Amikor például Kőrösi Csoma egykori cellájának azonosítására indult, a maláriás láz kishíján leverte a lábáról, és megsérült a csigolyája is, mégis elvergődött céljáig. S végül ő véste az immáron legendás kolostori szoba ajtófélfájára a talán ma is olvasható feliratot: Csoma's room. Élményeit A világ tetején című könyvében írta meg, tudományos munkái közül pedig az India művészete a legértékesebb.
A legizgalmasabb viszont a Kámaszutra, amelyet magyarra fordított, nem kis megdöbbenést keltve akkortájt. Itthon a Hopp Ferenc által alapított Kelet- Ázsiai Művészeti Múzeum indiai anyagát gondozta, s tanított; művészettörténetet adott elő a budapesti egyetemen. Szerelméről, Indiáról több mint húsz kötetet írt, s munkásságát külföldön is becsülték. 1956-ban egyike volt annak a 17 nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulója alkalmából rendezett buddhista kongresszusra Delhibe. (Kalendárium Press)
Aki csak a zeneszerzői munkásságát ismeri, művei alapján konzervatív embernek gondolhatná, és nem is tévedne nagyot. Szeretett például lúdtollal írni, s időskori képei is szakállas, joviális úriembert mutatnak. A magánéletben azonban egyáltalán nem volt az erkölcs felkent bajnoka, a nőkhöz pedig egészen sajátos viszony fűzte, egy pszichoanalitikus még tanulmányt is írt a témáról.
Megrögzött agglegény volt, élete nagy szerelme pedig atyai barátjának, Robert Schumannak a felesége, Clara. Akihez azonban egy újjal sem nyúlt, még akkor sem, amikor szerelme özvegyen maradt, úgy gondolta ugyanis, hogy a tiszta erkölcsű nőket nem szabad testi egyesüléssel beszennyezni, ezért ilyen irányú vágyait olcsó utcalányokkal elégítette ki. Furcsa felfogásának azóta sokan próbálták magyarázatát adni, néhányan görög sorstragédiába illő viszonyt sejtettek az anyjával, mások pedig azt elemezgették, milyen hatással volt későbbi életére, hogy nehezen serdült, húszévesen még cérnavékony hangon cincogott, a szakálla pedig csak negyvenötéves korában nőtt ki. 
Alig várta, így természetesen hagyta megnőni, sohasem borotválkozott.
A humoros szójáték nagymestere volt, nem véletlenül hívták "Rímhányó Romhányinak", állatversei - például A teve fohásza - immáron a műfaj klasszikus alkotásai. Az általa magyarított amerikai rajzfilmek, a Flintstone család, vagy a Foxi Maxi, jobbak mint az eredetiek, s szövegeinek meghatározó szerepük volt a Mézga család és Doktor Bubó sorozat sikerében is.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író klasszikus remekművét, a 
Polgári családból származott, jogot tanult, és sokáig békésen éldegélt Arras városában. Keresett ügyvédként dolgozott, szívesen látogatta az irodalmi szalonokat, a helyi társasági élet népszerű alakja volt, sőt, bekerült a rendi gyűlésbe is. Ahol kezdetben nem sokra becsülték, a fővárosi képviselők élcelődésének kedvelt céltáblája volt, megesett, hogy egyik beszéde alatt olyan nevetés tört ki, hogy a szegény vidéki ügyvéd szégyenszemre lesomfordált a szónoki emelvényről.
ellenfelének gondolt. "A népi kormány eszközei: az erény és a terror" - vallotta - "erény nélkül a terror végzetes, terror nélkül az erény tehetetlen". S ő mondta, hogy "a forradalom az Erény harca a Bűn ellen", ám amikor bátrabb harcostársai szemére vetették túlkapásait, őket is a guillotin alá küldte. A nép ezért is nevezte el "Megvesztegethetetlen"-nek, de titokban sokan hívták zsarnoknak is, viszont ő saját magát legszívesebben "a szabadság rabszolgája"-ként aposztrofálta.
Rémséges tetteit csak nagyon kevesen merték bírálni, ezért aztán jobb híján előnytelen fizimiskáját kezdték ki, alacsony termetén és furcsa, tompa hangján sokan gúnyolódtak, a korszak "pletykafészke", a híres Madame de Stael szerint az arca meg egyenesen zöld volt. Ez persze nem igaz, az viszont tény, hogy sorsát ő sem kerülhette el; amikor megdöntötték a jakobinus diktatúrát, ő is a vérpadon végezte. (Kalendárium Press)
A világhírű Monty Python produkciót ma már valóságos kultusz övezi, hazánkban is népes rajongótábora alakult ki, köszönhetően nem utolsósorban az angol humor hazai apostolának, Galla Miklósnak.
gyakorolt befolyásával szokták egy napon emlegetni. A sorozat nyomán készült Gyalog galopp című film máig népszerű, sőt, színpadra is átdolgozták, több magyar teátrum is bemutatta. Máig legnsikeresebb filmjük azonban a Brian élete, amelyet évente ismétel több hazai tévécsatorna is. A legendás sorozat végeztével Palin a szakmában maradt, színészként tucatnyi filmben szerepelt, a leghíresebb közülük A hal neve: Wanda és a Brazil.
saját forgatókönyve alapján készült úti filmekben körbeutazza a világot. Jellegzetes humora még úti filmjein is átsüt, nem csoda, hogy a 80 nap alatt a Föld körül című sorozatát a világ minden táján bemutatták. Magánemberként is imád utazni, gyakran vitte magával a feleségét, akivel 57 évig voltak házasok, s szeretett felesége a múlt héten hunyt el. Úgyhogy a lovaggá ütött Sir Michael a mai szülinapján biztosan nem ünnepel. (Kalendárium Press)
Eredetileg komoly íróembernek készült, bár nem volt elájulva sem a műfajtól, sem magától, már több regényen túl volt, amikor saját bevallása szerint még mindig azt hitte, hogy Flaubert egy francia lőfegyver. Pályáját az akkori szokások szerint hírlapíróként kezdte, fiatalon két másik zöldfülű firkásszal osztotta meg szűkös albérletét, az egyiket Bíró Lajosnak, a másikat pedig Ady Endrének hívták. Mindkét ifjonc tehetségét Nagy Endre ismerte fel, s Bíróból idővel tekintélyes szerkesztő lett, Adyról pedig nem is kell külön szólni.
volt a kabaré.
Az egzisztencializmus előfutára volt, s filozófiai gondolkodását pesszimizmus és mély vallásosság hatotta át. Írásaiban azt hirdette, hogy az élet értelmetlen, mert tele van félelemmel, s a lét kérdései csak vallásos megközelítésből vizsgálhatók és oldhatók meg. Fő műve a Vagy-vagy, valamint a Félelem és rettegés.
A középkor egyik leghíresebb misztikusa volt, akit nemcsak az "utrechti Minerva" elnevezéssel illettek, de sokak szerint ő volt "a tizedik Múzsa" és "a század csodája". Legendáiból annyi kihámozható, hogy háromévesen már olvasott - természetesen a Bibliát -, nyolcévesen pedig saját versét szavalta az utrechti egyetemen. Latinul, mert féltucat nyelvet tanult meg már fiatalon, a világnyelveken kívül tudott például héberül és ógörögül, sőt etióp nyelven is. Felcseperedvén komoly tudós lett belőle, foglalkozott botanikával, anatómiával, filozófiával és teológiával, de képzőművészként is megállta a helyét, szobrokat faragott és képeket festett. 
Lakóhelye, Utrecht valóságos zarándokhely volt, tudósok százai utaztak Németalföldre pusztán azért, hogy vele találkozhassanak.
fiatalabb férfiért odahagyott mindent.
A soul keresztapjára emlékezünk ma, s személyes emlékeket is őrizhetünk róla, hiszen többször is járt Budapesten. Az első bulin annak idején valóban energikusabbnak tűnt a soul királya, ahogyan magát nagy szerényen nevezte. Fanyalogni persze könnyű, de tessék utána csinálni: fél évszázadon át volt a pályán, száznál több kislemeze és harminc albuma került fel a listákra. A rajongóknak róla a következő nótacímek ugorhatnak be: Please, Please, Please; Papa Got A Brand New Bag; I Got A Feelin; Sex Machine, de folytathatnánk a sort a végtelenségig. 
A fantasztikus hang mellé a rendre jól megtervezett színpadi show volt a körítés, nem történhetett olyan váratlan esemény a koncertjein, hogy ő zavarba jöjjön.
Az olasz egységért küzdő Garibaldi vezérkari főnöke volt, ott verekedett a híres solferinói csatatéren, súlyosan meg is sebesült. Ez azonban nem gátolta abban, hogy a legendás "marsalai ezer" egyikeként Garibaldi oldalán partra szálljon Szicíliában. Az olasz egységért vívott küzdelemben tette halhatatlanná a nevét. Előbb Garibaldi első hadsegéde volt, majd a hadsereg főfelügyelője és tábornok lett. A csatatereken a 15. hadosztályt vezényelte, Nápoly elfoglalása után pedig ő lett a város és a tartomány katonai parancsnoka. 1860. október 1-jén ő vezette a szabadságharcosokat a volturnói csatában, amelynek során sikerült döntő vereséget mérni a nápolyi királyra. Ekkor kapta az olasz néptől a "l'intrepido Ungharese", azaz a "rendíthetetlen magyar" elnevezést.
A harcok múltával mérnökként is megismerte nevét a világ, hiszen a Panama-csatorna előkészítő munkálatai során Lesseps Ferdinánd munkatársa volt, majd az ő kezdeményezésére készült a Korinthoszi-csatorna. Életével és munkásságával egész Európában nagy tekintélyt szerzett, elnyerte például a francia Becsületrendet. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press az Így élt Türr István című életrajzi könyvet kínálja, antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Alighanem szakmájának leghíresebb művelője volt, nevét világszerte ismerték, Csecsemőgondozás, gyermeknevelés című korszakos jelentőségű könyvéből anyák millió kaptak segítséget gyermekük ápolásához, neveléséhez. A könyvet több tucatnyi nyelvre 
lefordították, természetesen magyarul is megjelent, és ahogy szerte a világon, nálunk is több kiadást ért meg.
Ügyvéd édesapja nem igazán a színészi pálya felé orientálta, szerencséjére azonban egy utcában laktak Turgonyi Pállal, s a neves karakterszínész beajánlotta a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatójához. Érettségi után rögtön a Csárdáskirálynőben debütált, majd felfedezte a film - a Külvárosi legenda főszerepe utáni két évben még négy másik filmet forgatott -, s mire felocsúdott, már befutott sztár volt.
megannyi remek szerepformálása, a Királyi vadászat, Az ügynök halála, a Bűn és bűnhődés vagy az Utazás az éjszakába című darabban nyújtott alakítása, s persze felejthetetlen Baradlay Jenője A kőszívű ember fiai című filmben, amelyet szintén Várkonyi Zoltán rendezett. Talán tőle kapott kedvet a rendezéshez is, sorra állította színpadra kedvenc darabjait, s közben persze a színjátszást sem hagyta abba. Gyakran láthatjuk a tévében is, persze kizárólag a manapság ismét elővett régi filmekben.
A korán felfedezett kamasz ma színházművészetünk egyik tekintélye, ki gondolta volna, hogy az egykori segédszínész, - főiskolai diploma nélkül! - egyszer még a Budapesti Kamaraszínház főrendezője és a Színművészeti Főiskola tanára lesz, Kossuth- és Jászai-díjas kiváló művész, A Nemzet Színésze, aki megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is? Úgy látszik, néha a tehetség is számít. (Kalendárium Press)
Harcolt a II. világháborúban, úgyhogy első s egyben leghíresebb regénye, A 22-es csapdája beható személyes élményeken alapszik. Könyve - amelyből nagyszerű film is készült - világsikere nyomán egész életében irodalommal foglalkozott, s bár több más könyve is remek alkotás, a 22-esnek népszerűségben egyik sem ér a nyomába. Magyarul is sok könyve olvasható, természetesen A 22-es csapdája is, valamint a Valami történt, a Gold a mennybe megy, az Isten tudja és a Képzeljétek el.
Az évfordulóra a Kalendárium Press Joseph Heller világhírű A 22-es csapdája című regényét 30% kedvezménnyel, Valami történt című könyvét pedig antikvár példányban kínálja. Megrendelhetőek egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
Ő vetette meg a később óriási területek felett uralkodó Habsburg-birodalom alapjait, s voltaképpen neki "köszönhető" a dinasztia magyarországi uralma is, ugyanis egy érvénytelen régi szerződésre hivatkozva - jogtalanul - a fiára hagyta igényét a magyar koronára. Ravasz eljárása miatt akár haragudhatnánk is rá, de már őseink is inkább szimpátiával viseltettek iránta. Ritka rokonszenves uralkodó volt ugyanis, szívesen viccelődött, és ő is eltűrte, ha vele tréfálkoztak, akár a legegyszerűbb parasztok is. Egyébként sem csinált nagy faksznit az uralkodásból, talán mert igencsak képzetlen ember volt, írni-olvasni sosem tanult meg, mint ahogy nem beszélt az akkori 
"világnyelven", latinul sem; egy német birodalmi gyűlésen rá is szólt az egyik püspökre; ha nem tud németül, üljön le szépen, és hallgasson. De még a saját koronázására is elfelejtette magával vinni a jogart, mindenki kétségbeesve szaladgált össze-vissza, mire Rudolf levette az asztalról a keresztet, mondván: "Ha az Úristennek jó a feszület, hogy azzal kormányozza a világot, akkor én is, meg az urak is megelégedhetnek vele jogar helyett". (Kalendárium Press)
Kissrácként a Vörös Meteorban kezdett először pingpongozni, de hamar kitették a szűrét, mert abszolút tehetségtelennek tartották. Még szerencse, hogy a Postásban befogadták, ami azért is üdvös tett volt, mert a játékon kívül más nemigen érdekelte. Iskolába se nagyon járt, volt, hogy szegény szülei a rendőrséggel kerestették. De így csak később, esti iskolában járta ki a nyolc általánost.
a fegyelmet, világbajnok létére egy időben még a válogatottból is kizárták, 42 vádpontot soroltak fel ellene, a legenyhébb még az volt, hogy csipkedi a lányok fenekét. Később visszavették, így lehetősége volt társaival csapat világbajnoki aranyat és három Európa-bajnoki címet kiharcolnia a hazai sport nagy dicsőségére.
"csak" 4. lett egyesben, de 35 évesen érte el, ami egészen kivételes. De nehogy azt higgye bárki, hogy utána visszavonult, túl a negyvenen még tagja volt az Európa-bajnoki ötödik helyezett csapatnak. Az pedig egészen elképesztő világszenzáció, hogy a hetvenéves sportoló ma is versenyez, a Budapest-bajnokságban játszik. (Kalendárium Press)
A cseh irodalom legnagyobb szatírikusa egyben a prágai bohémek vezéralakjának is számított, kocsmai randalírozásai miatt sokszor volt a rendőr őrszobák vendége, s jellemző rá, hogy az Állatok világa című laphoz úgy szerződött le, hogy havi 180 koronás fizetése mellé kikötött napi két korsó sört is.
azonnal perbe fogták. Vele esett meg az a Svejk szájába adott szöveg is, hogy "főúr, volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy slivovicát, aztán mennem kell, mert le vagyok tartóztatva". Svejkkel mondatta el, de igazából magáról vallotta meg, hogy "egyszer huszonnyolc kocsmát jártam végig egy éjszaka, de azt meg kell adni, sehol sem ittam többet három sörnél".
hez hasonlította. De a legfrappánsabban Hasek értékelte saját magát, igazi svejki humorral, emígyen: "Mint a cseh irodalom, politika és közélet kiválósága, igen röstelleném, ha nemzetemet bizonytalanságban hagynám azzal kapcsolatban, hogy zsenális vagyok-e vagy sem. Ezért egészen egyszerűen kijelentem: az emberiség legtökéletesebb példánya vagyok". (Kalendárium Press)
Életútja a zseniális művészek szokványos sorsa, legalábbis annyiban, hogy csodálatos képeit, művészi törekvéseit évtizedeken át teljes meg nem értés fogadta. A művészettörténet óriási szerencséjére jómódú apja örökségéből szépen eléldegélt, úgyhogy a hivatalos műítészek elutasítása nem sodorta veszélybe a létét. Így azután alapvetően derűs természet lévén rendszeresen beküldözgette képeit a Szalon kiállításaira, a zsűri pedig rendre elutasította "mázolmányait". A Reggeli a szabadban 
című korai remekművét még viszonylag finoman minősítették, amikor úgy értékelték, hogy "alkotója nem lehet más, mint rossz mázoló, dilettáns, bugris, aki nyilván csak azért keni össze ilyen rondaságokkal a vásznat, hogy elképessze a galériát". A zsűrinek e tekintetben véletlenül igaza volt, Manet szerette bosszantani a vaskalapos kritikusokat, Angyalok Krisztus sírján című képén például Jézus sebét a jobb helyett a bal mellére festette, el lehet képzelni a reagálásokat. Az angyalok pedig úgy néztek ki..., hogy még a hozzáértő Gustave Courbet is kirohant ellene: "Te a saját szemeddel láttad az angyalokat, 
hogy még azt is tudod, hogy seggük van?". (Kalendárium Press)
Mint annyian mások, ő is a véletlennek köszönhette felfedezését, arrafelé leginkább a szemrevaló pincérnőknek van erre esélyük, ő egy kicsit nehezebb helyzetben volt, mert pénztárosnőként csak deréktól felfelé látszott. De így is megakadt rajta egy fotós szeme, s később mint nagyon sok kolléganője, a divat- és reklámszakmából került a filmesek közé, 1981-ben a Charlie Chan és a sárkánykirálynő átka című felejthető filmben tette le a névjegyét. De azóta játszott veretesebb alkotásokban is, példa rá például Az eastwicki boszorkányok, a Sólyomasszony, az Ármány és szőke, a Veszedelmes viszonyok, a Hírek szerelmesei, az Egyiptom hercege, a Temetetlen múlt és a Batman visszatér.
S úgy lett sztár Hollywoodban, hogy meztelen szerepet nem is vállalt; kezdetben az atyai szigor, később serdületlen gyermekei miatt. Visszautasította például az Elemi ösztön eredetileg neki szánt főszerepét, és döntését ma sem bánta meg. Sok egyéb tekintetben is kilóg egy csöppet a hollywoodi sztárok sorából, egészen komoly gondolkodású ember, a 
hivatását leszámítva teljesen "normális" családanya. Gyerekeit nagy szigorban nevelte fel, de magával szemben sem elnéző, például csak azután pátyolgatja a lelkét, ha már végzett a házimunkával, mert annak ellenére, hogy természetesen van segítsége, gyakran megfogja a munka végét, főzni kimondottan szeret.
Fénykorában alighanem nagyobb hatalma volt, mint az Egyesült Államok elnökének, ennek bizonyítására legyen elég annyi, hogy Orson Welles róla mintázta Aranypolgár című filmjének főhősét, bár Hearst viselt dolgai messze túltettek a filmbéli Kane polgár gátlástalan cselekedetein. Valódi maffia módszerekkel lett a világ legbefolyásosabb sajtóbirodalmának feje, hatalma csúcsán pedig nem ismert mértéket. Egyszer például rálőtt a nagytermészetű Charlie Chaplinre, aki egy szülinapi partin illetlenül viselkedett Hearst kedvesével, de az ünnepeltet találta fejbe, aki aztán a hivatalos jelentés szerint sok kaviárt evett, és gyomorrontásban halt meg. Hearst különben szívesen állította magát egy sorba Julius Caesarral és Napóleonnal, bár természetesen képességek dolgában a nyomukba sem léphetett; a rettegett sajtócézár például 
alig tudott a nyilvánosság előtt megszólalni, már kisebb társaság előtt is zavartan dadogott, kiverte a víz, aki nem ismerte - persze nem volt ilyen ember -, aligha hitte volna róla, hogy jórészt ő robbantotta ki a spanyol-amerikai háborút, legyen miről írnia lapjainak. Nagy szerepe volt McKinley elnök meggyilkolásában is, a zsarolás, a halálos fenyegetés pedig annyira mindennapos eszköze volt, hogy szinte szóra sem érdemes. Legfőbb célját azonban nem érte el, nem lett belőle az Egyesült Államok elnöke. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Zseniális stratéga volt, a Napóleon elleni háborúk hőse. Bár akkoriban szenilis vénembernek tartották, hisz a borogyinói csata idején már hatvanhétéves volt, s - tisztesség ne essék szólván - inkább látszott totyakos öregúrnak, mint lánglelkű tábornoknak. És sokáig úgy is tűnt, hogy ritka rossz választás volt kinevezése a védők élére, hiszen állandóan visszavonult, s amikor Moszkvát is feladta, honfitársai a fejét követelték.
Drágán megfizetett érte. Amint a hadtörténészek később megállapították: "Ha Kutuzov hajlandónak mutatkozik az újabb mérkőzésre, a franciák helyzete talán jobbra fordulhatott volna. De az agg fővezér nem akart a császárnak alkalmat adni ahhoz, hogy az orosz haderőt végleg szétverje..." Napóleon nem tehetett mást, Kutuzov seregének állandó támadásai közepette hazaindult. Moszkvából még százezer francia katona kezdte meg a visszavonulást, de végül csak ötezren élték túl a szörnyű megpróbáltatásokat.
Az agg hadvezér pedig besöpörte az elismeréseket. Az oroszok Napóleon legyőzőjeként ünnepelték, megkapta a Szmolenszk hercege címet, s dicsőségének teljében hunyta le végleg a szemét. (Kalendárium Press)