2023. december 29-én 195 éve született SZENDREY JÚLIA, Petőfi Sándor felesége
Alakja ma is nagy viták tárgya az irodalmi hagyományban, akkoriban, özvegységre jutván pedig a nemzet céltáblája volt. Hiszen a mártír költő nagyon szerette, Júlia azonban hamar eldobta az özvegyi fátylat, s ezt nem bocsájtotta meg neki a szabadságharc elvesztésén szomorkodó nemzet.
De kezdjük az elején. Kapcsolatuk a kezdet kezdetétől zűrzavarosnak volt mondható, Júlia apja ellenezte lánya rangon aluli házasságát, de maga Júlia is habozott egy darabig. Annyira, hogy Petőfi, aki halálosan beleszeretett a lányba, dühében megkérte egy színésznő kezét, még szerencse, hogy a papírok elintézése hosszúra nyúlt, így meggondolta magát, s végül szinte megszöktette Júliát. Akinek szépségéről és emberi tulajdonságairól meg-oszlottak a vélemények. "Én megvallom, hogy nem találtam olyan szépnek, mint aminőnek Sándor versei megörökíték" - írta finoman Jókai, s részletezte is: "alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de 
férfias metszésű szája, mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás, amellett rövid hajat viselt". Akárhogy is, Petőfi teljesen belebolondult Júliába, de boldogságuk rövidre sikerült, Petőfit hítta a haza, elesett a csatában, Júlia pedig özvegyen maradt, s amint Schöpflin Aladár írta: "Semmiféle közkívánat nem tehet kis lelket naggyá".
Júlia pedig nem vállalta a mártíriumot, elhagyta Petőfi nevét, férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz, s még közel két évtizedet élt honfitársai többségének néma megvetése közepette. Végül elhagyta második férjét, s magányosan halt meg negyvenévesen. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
Hügel Hajnalka egy nyomdász gyermeke volt, aki azonban korán elhagyta a családját, sejthető, hogy Hajnalkának nehéz gyermekkora volt, a Csikágónak nevezett rosszhírű környéken nőtt fel, nagy szegénységben. Szerencsére azonban hamar kiderült tehetsége, alig múlt tízéves, amikor már statisztált az Operaházban, s még nem volt húsz, amikor szerződést kapott a Népoperába. Ahol Hajnal Hajnalka néven rögtön első fellépése hatalmas bukás lett, ami azonban nem vette el a kedvét, szorgalmasan tanulta a mesterség rejtelmeit, s Pozsonyban aztán - immár Honthy Hannaként - megkapta első pozitív kritikáját. Nemsokára Pestre jött, és csakhamar az operettek ünnepelt csillaga lett belőle.
Hosszú pályafutásának részletes ismertetésétől ezúttal eltekintünk, sikereinek felsorolása pedig szinte lehetetlen. A közönség imádta, a kritika pedig nem győzte dícsérni, az egyik ítész például emígyen összegzett: "Ő a grande dame, Őfelsége, az operettkirálynő". A Csárdáskirálynő előadásait ma is az ő egykori produkciójához mérjük. Minden műfajban otthonosan mozgott, s bár szerette megnevettetni a nagyérdeműt, ha kellett, megríkatta az egész nézőteret. Emlékezetes dala "Az én mamám / Nem hordott bubifrizurát, / Nem hordott párizsi ruhát, / És mégis szép volt."
Ezt úgy tudta előadni, hogy megesett, a színpadon sírva fakadtak a kollégái, a zenekari árokban a karmester, a zenekar tagjai, a függöny mögött a díszletmunkások, az ügyelő, alig lehetett megmenteni az előadást. Nagyon vigyázott magára, művészileg és fizikailag egyaránt, mindennap masszőr, tánc- és énektanár járt hozzá, vigyázott az étkezésére, és pár korty pezsgőnél többet sosem ivott. Nyolcvanévesen még fellépett. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
Kiváló tudós matematikus volt, tudósgenerációk egész sorát nevelte fel. Fontos szerepet játszott az elektronikus számítógépek kifejlesztésében, hiszen annak alapvető tételei - a kettes számrendszer alkalmazása, a memória kérdése, a programtárolás és az utasításrendszer - mind tőle származnak. A Princeton Egyetemen dolgozott, egyik amerikai munkatársa így összegezte munkásságát: "Szilárd meggyőződésem szerint Neumann-nak a számítógép kifejlesztésében vállalt része minőségileg lényegibb, mélyebb és nagyobb hatású volt bárki másénál. Neumann nemcsak alapvető jelentőségű eredményeket ért el, hanem ezeket összefüggő egésszé tudta integrálni".
Zseniális tudós volt, egy vacsorázó társaságban például valaki komoly matematikai problémáról tett említést, mire kért egy szalvétát, és két falat között felskiccelte a megoldást. Kevesen tudják róla, hogy az egész világon szakmai tekintélynek számító Neumann szenvedélyes viccmesélő és -gyűjtő volt. Viccek ezreit tárolta - számítógép híján - hatalmas kartoték-rendszerben, témák szerint csoportosítva, külön gyűjtve az Arisztid- vagy a Móricka-vicceket. (Kalendárium Press)
A csokornyakkendős úriember eredetileg újságíró volt, és fiatalon nagyon sokat járt moziba. Egyszer látott egy háborús filmet, és úgy megtetszett neki a katonaélet, hogy beállt a hadseregbe. Akkoriban éppen az utolsókat rúgta a brit oroszlán, ha csak romjaiban is, de még létezett az egykori gyarmatbirodalom maradványa, s az ifjú bakát az egyik egzotikus országból a másikba vezényelték. Mivel pedig mindig szeretett enni, a világ távoli tájain megismerkedett a helyi ételspecialitásokkal. Megtanult főzni is, aztán a puskát lecserélte a fakanállal, és leszerelése után éttermet nyitott Bristolban.
Ami hamar nagyon népszerű lett, és 1984-ben egy szép napon ott vacsorázott egy televíziós producer is. Vélhetőleg ízlett neki a koszt, mert bekopogott a tulajdonoshoz, és tévéműsort ajánlott neki. Így lett Keith Floyd mesterszakács, s csakhamar világszerte ismert és kedvelt showman. Húsz tévésorozatát a világ számos pontján milliók nézték, a magyar képernyőkre is több eljutott közülük, például a különösen jólsikerült Fieszta a fjordokon. Floyd emellett írt vagy húsz könyvet is, a Floyd főz című szakácskönyve és a Serpenyőn túl című önéletrajza nálunk is megjelent, igaz, hamar elkapkodják, most se kapni egyiket se.
Főzőműsorai sikerének titkát nem könnyű megfejteni, Jamie Oliverhez hasonlóan ő is könnyen vette a dolgokat, marékszámra szórta az ételekbe a belevalókat, tudott főzni sárból tapasztott kemencében Afrikában és himbálózó hajón az óceán közepén. S mivel szerinte főzni és enni nagy boldogság, sosem maradhatott ki ételeiből valamilyen jóféle itóka sem, aminek maradékát aztán meg is itta a kamerák előtt. És ettől mind ő, mind a nézők jól érezték magukat.
Bár már életében felismerték, hogy "a kortársak közül a legtöbbet teszi a német zene világhírnevéért", igazából csak halála után méltányolták erőfeszítéseit. Egyike volt a modern zene legtermékenyebb komponistáinak, sok műfajban alkotott, kamarazenei és szimfonikus műveket, zongoradarabokat, operákat, baletteket és kórusműveket írt.
Már kiskorában barátságot kötött a fekete és fehér billentyűkkel, de nem is nagyon menekülhetett volna a zene elől, hiszen az édesapja zongoratanár volt. A kis Philippe - valójában ugyanis Philippe Pages a neve - hatévesen már zongorázott, később zenei versenyekre járt és alighanem a komolyzene komoly művésze lenne, ha a barátaival viccből nem alakít egy rockzenekart. Így került a könnyűzenészek közelébe, mások mellett Johnny Hallyday-t kísérte, s egy szép napon egy lemezcég felkérte, hogy játssza el a Ballada pour Adeline című számot.
Ez 1976-ban történt, Philippe 23 éves volt akkor, és a dal szédítő sikere megváltoztatta elképzeléseit. Felhagyott komolyzenei terveivel, fehér öltönyt húzott, felvette művésznevét és leült a fehér zongora mellé. A szőke hajú, kék szemű, igéző tekintetű fiatalember pár év alatt meghódította a nagyvilágot, ne szépítsük a dolgot, főként a nőket. Sikerei az eget ostromolják, az említett Balladából már 25 millió lemezt adtak el a világ negyven országában, de emellett van hetven platina- és több mint 250 aranylemeze. Repertoárja 1200 dalból áll, úgyhogy van miből válogatnia koncertjein. Szeret is fellépni, volt olyan év, hogy 200 koncertet adott, sokszor azt sem tudja szegény, hogy hol van. Mi is csak azt tudjuk, hogy többször járt nálunk is, pár éve ő volt az Operabál sztárvendége.
Bizonyára sok bálozó magyar anya szívét törte össze újfent, de sajna hazament a szeretteihez. Normandiában él a feleségével, két gyereke már felnőtt ember. A házában persze nem égnek gyertyák, és nem zakóban, hanem pólóban, farmerben jár. Egyébként mint a legnépszerűbb zongorista bekerült a Rekordok Könyvébe, egy német újságíró pedig így méltatta érdemeit: "többet tett a zongora népszerűsítéséért mint bárki Beethoven óta". (Kalendárium Press)
Élete filmre kívánkozna, hiszen ha fiatalon azt mondja neki valaki, hogy egyszer az európai film legnagyobb, Amerikában is méltányolt sztárja lesz, alighanem kineveti. Vagy még inkább, kiüti, serdülőként ugyanis ő volt a környék réme, sokszor megesett, hogy békés járókelőket ütött le és rabolt ki társaival, s ha a jó balhé kedvéért nem próbálkozik meg a színészettel, alighanem a börtönben végzi.
Színésznek is azért állt persze, hogy ne kelljen dolgoznia, korábban sok mindennel próbálkozott, volt hajóinas és borbély, olcsó lebujokban bokszolt - amint laposra vert orra máig bizonyítja -, és árult levest vakoknak, de egyik se tetszett neki. A színészmesterség elsajátítása sem ment könnyen, az iskolából még azelőtt kicsapták, hogy előrehaladt volna irodalmi tanulmányaiban, ezért kezdetben a legcsekélyebb műveltségnek is híján volt, amikor kezdőként megkapta a Tartuffe főszerepét, jószerivel azt se tudta, ki az a Moliére.
De őstehetség volt, olyan kivételes zseni, hogy mindent elnéztek neki. Felfedezése óta szinte harcolnak érte a filmrendezők, több mint száz filmet forgatott, s olyan nagysikerű mozikban parádézott, mint Az utolsó metró, a Danton, a Cyrano, a Zöld kártya, a Zűrangyalok, az Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés és a Balhé. Az 1492 - A Paradicsom meghódítása című filmje óta pedig sok amerikai csak az ő személyével tudja elképzelni, milyen volt Kolumbusz Kristóf.
A proligyerekből lett világsztár azonban máig nem felejti, honnan indult, kedves, közvetlen, barátságos fickó, aki nemigen büszkélkedik azzal, hogy színész. Az útlevelébe is azt íratta, foglalkozása: bortermelő. Már legalábbis a franciába, mert tíz évvel ezelőtt a magas adók elől Oroszországba költözött, és az állampolgárságot is megkapta. Úgyhogy évek óta orosz útlevele is van. (Kalendárium Press)
Közkeletű felfogás Kínában, hogy Mao Ce-tung eszméi a kínai nép felbecsülhetetlen értékű eszmei kincsei. Bár a kínaiak egy része ezt már egészen másként gondolja, megesett például, hogy ismeretlen személyek "barna színű anyagot dobtak, és ezzel bemocskolták" hatalmas portréját a pekingi Tienanmen téren. A kínai kommunizmus atyjáról korábban csak az áhitat hangján lehetett szólni, manapság azonban egyre több olyan részlet válik ismertté életéről, amely lerombolja a róla kialakított képet. Maót például még a hatvanas évek nyugati forradalmár nemzedéke is az önmegtagadás és a hideg fürdők apostolának tartotta, azóta azonban kiderült: magánéletében afféle Casanova volt, és tucatszám fogyasztotta a tizenéves leányokat. Népi elkötelezettsége abban nyilvánult meg, hogy a friss, ropogós, paraszti származású leánykákat szerette a legjobban. 
Az angol BBC pár éve éppen születésének évfordulóján vetítette a "Mao elnök - az ismeretlen történet" című filmet, amely beszámolt a volt pártfőtitkár viselt dolgairól, teljesen 
megdöbbentette az angolokat. Mi persze már nem lepődünk meg semmit. (Kalendárium Press)
Az általában is bohém művészek közül is kirítt életvitelével, sokáig csak azért festett, hogy a képeiért kapott pénzt elihassa. Festményei azonban remekművek voltak, idővel nem is tudott annyit inni, hogy árukat elkölthesse, így akarata ellenére meggazdagodott. Mivel nem tanult festeni, sokáig a tehetséges naiv festők közé sorolták, ma inkább a modern tájképfestészet úttörőjeként tisztelik emlékét.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza 
A máltai apa és szicíliai görög anya gyermeke Algériában született, de szerencséjére nem Észak-Afrikában, hanem Franciaországban nevelkedett. A szabadabb légkörben könnyebben kibontakoztathatta kivételes szépségét. Első lépésként megválasztották Miss Cote d'Azurnek, ennek nyomán pedig 1966-ban leforgatta első filmjét. Nagy tehetséget azonban nem árult el, nem is hívták újra, mire ő sértődötten elhagyta az országot, és áttette a székhelyét Itáliába. Ahol viszont tárt karokkal várták, a Cinecittában ugyanis akkoriban az erotikus komédia volt divatban, a kacér filmekhez pedig jól jött a gyönyörű, és a legkevésbé sem szégyenlős lány.
Éppen fél évszázada aratta első sikerét a 
Idősebb korára komoly tekintélyt szerzett, valódi színésznő lett, játszott színpadon is, sőt, immár producerként is becsülik. S bár nem szégyelli a múltját, az kicsit zavarja, hogy pucér képeivel és az egykori filmjeiből kivett erotikus jelenetekkel tele van a világháló. (Kalendárium Press)
bár akkoriban pár évig még állásban is volt, az ötvenes évek közepéből kizárólag az írásból élt. Ha szerencsésebb helyre pottyantja a sors, milliomos sztáríró lehetett volna belőle, hiszen könyvei óriási közönségsikert arattak, különösen ifjúsági regényei voltak a gyerekek kedvencei - akik akkortájt még olvastak is szabadidejükben. Szinte évente megjelent egy-egy Csutak-könyve, amelyeket később tévéfilmekben is feldolgoztak. Hasonló sorsa jutott a Régi idők mozija című novellája is, amely egyben talán legismertebb alkotása.
Jellegzetesen ironikus stílusban írt, s ő maga is kissé szomorkás ember volt. Talán mert vágyai és a kor, amelyben élt nem passzoltak egymással. Ő Krúdy-korában szeretett volna Szindbád lenni, ezért bánatosan élte meg, hogy sorra bezárták kávéházait, átalakították kiskocsmáit. Vele nem csak egy nagy író, de egy életforma is távozott. (Kalendárium Press)
Újságíróként kezdte pályafutását, de hamar publikálási tilalom alá vették, így versei csak külföldön jelenhettek meg. A nyolcvanas években a Beszélő című szamizdat folyóiratot szerkesztette, s csak a rendszerváltozás óta jelenhetett meg szabadon. A 2000-ben bekövetkezett halála előtt azonban több kötetét 
is kiadták, megjelentek összegyűjtött versei, sőt, egy Beszélgetések Petri Györggyel című könyv is.
Zenész családban nevelkedett, Luccában éltek, ahol a város zeneigazgatói posztját évtizedek óta Puccinik töltötték be, már az ükapja is ezt rangot viselte. De a korabeli ítészek persze azt gondolták, hogy Giacomo esetében az alma messze esett a fájától, ezért nem nagyon bíztak benne.
ösztönnel választotta ki operáinak szövegkönyveit, s zenedarabjai kellemes dallamvilágukkal szép közönségsikereket arattak. A kritika persze már akkor is mindig fanyalgott. Egyik legjobb művét, a Bohéméletet például a bemutató után alaposan lehúzták; "A Bohémélet - ahogy a hallgatóban nem keltett mély benyomást - az opera történetében sem hagy maradandó nyomot" - írta egy szakértő, de nem lett igaza. Hiszen a Tosca, a Pillangókisasszony, a Manon Lescaut, A Nyugat lánya vagy a Turandot kiváló zenemű, a Bohémélet pedig egyenesen a klasszikus olasz operastílus egyik utolsó nagy alkotása.
Az évfordulóra a Kalendárium Press Bókay László Bohémek és pillangók című nagysikerű életrajzi regényét ajánlja antikvár példányokban, több kiadásban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Tekintélyes hírlapíró és szerkesztő volt, egy időben a Magyar Nemzet, a Hétfői Hírlap, a New Hungarian Quarterly és a Színház főszerkesztője, valamint a Magyar Pen Club elnöke. Politizált is, volt külügyi államtitkár és országgyűlési képviselő. Többféle műfajban publikált, olvasottak voltak útinaplói és esszéi, előbbiek közül különösen a Zsiráffal Angliában és A sétáló szobor, utóbbiak közül pedig A filozófus oroszlán és a Szülőföldünk Európa. De írt regényeket, elbeszéléseket, szociográfiai műveket és persze politikai publicisztikákat is. 
Máig izgalmas olvasmányok visszaemlékezései.
Fekete bőrszíne miatt fiatalon sok megaláztatásban volt része, nem csoda, hogy sokáig kétséges volt, kábítószeres bűnöző vagy elismert színművész lesz belőle. Szerencsére komoly művészeti tanulmányokba kezdett, de kezdetben nem sokra vitte, így a drogok egyre lejjebb húzták. Aztán egy szép napon befeküdt egy elvonókúrára, majd szenvedélyéből kigyógyulva meghódította a filmvilágot.
Nem volt nehéz dolga - mondhatnánk -, hiszen első jelentős szerepében egy narkóst kellett megformálnia, s a Dzsungelláz című filmben nyújtott, meglehetősen élethű alakítása a Cannes-i Filmfesztiválon már díjat ért. Ez pedig jó ajánlólevél volt Hollywoodban, sorra kapta az egyre jelentősebb feladatokat, mígnem 1994-ben a Ponyvaregény című filmjével befutott sztár lett - még Oscar-díjra is jelölték érte. Azóta világsikerű filmek egész sorában játszott, jórészt terápiás célból is, hiszen a drogok helyett a munkát választotta szenvedélyéül. Hozzánk is eljutott filmje egyebek mellett A sebezhetetlen, a Shaft, A bevetés szabályai, a Ragtime, a Nagymenők, az Utánunk a tűzözön, a Ha ölni kell, a Jackie Brown, A gömb, a Háborgó mélység, A hetedik mennyország és a Star Wars II - A klónok támadása.
A méltán kivívott elismerés teljesen megváltoztatta, már nem iszik, a feleségét sem csalja, sőt, vegetáriánus lett, és minden nap imádkozik. Feleségével különben negyvenhárom éve házasok, egy harlemi nyomortelepen kezdték közös életüket, ma pedig természetesen elegáns villában laknak. Futja, ő az első fekete színész, aki filmenként 20 milliós gázsit kapott. (Kalendárium Press)
Az amerikai életforma sajátos hangú, hű krónikása volt, regényei fájdalmas őszinteséggel mutatták be az élet nehézségeit. Világhírű könyvei hazánkban is nagyon népszerűek voltak, az Egerek és emberek, az Édentől Keletre, a Rosszkedvünk tele és különösen az Érik a gyümölcs több kiadást ért meg nálunk is. Szinte valamennyi sikerkönyvét feldolgozták filmen is, amelyek szintén meghódították a közönséget. Munkásságáért 1962-ben megkapta a Nobel-díjat. (KalPress)
Tehetséges, sikeres és sokoldalú színésznő, aki pályakezdése óta folyamatosa forgat, s olyan nagyszerű filmekben szerepelt, mint a Perverz játék, a Rocky, A vámpír csókja, A levesben vagy a Feneketlen mélység. Legnagyobb sikerétől azonban máig nem tud szabadulni, mindenki úgy emlegeti, mint a Flashdance sztárját. Húszévesen játszotta el a film főszerepét, s ma is minden interjúban szóba kerül emlékezetes alakítása.
Ráadásul nem is nagyon akart színésznő lenni, híres pókerjátékosnak készült. Az apukája megszállott zsugás volt, a kis Jennifer már tinilányként Las Vegasban verte a blattot hajnalig. Még a Flashdance világsikere után is bizonytalan volt a pályafutását illetően, ezért beiratkozott a Yale Egyetemre, ahol amerikanisztika szakon szerzett diplomát. Közben persze filmezett, ám sorsa csak a Kék ördög című film után dőlt el végleg, amelyben Denzel Washingtonnal játszott, és nagyon izgult. Mivel imádja a cipőket, saját Cipőistenéhez imádkozott a film sikeréért, s mikor az bejött, valamennyi barátnőjének új cipőt vett örömében. Onnantól fogva számítja magát színésznőnek, bár szerepért azóta sem kilincsel soha. Persze neki is vannak kedvenc filmjei, például a magyar képernyőkre is eljutott L című sorozat, amelyben egy leszbikus 
nőt alakít. Azóta leszbikus szerepet bármikor elvállal, bevallása szerint azért, mert a szexjelenetek alatt női partnereit könnyebb megkérni arra, hogy testének előnytelenebb részleteit takarja ki a felvétel során.
Egyetlen regényt írt, mégis előkelő helyet szerzett a világirodalom történetében, az Üvöltő szelek ugyanis remekmű, a belőle készült film pedig szintén világsikert aratott. A mű az emberi életről szóló lírai vallomás, s szerkezetét tekintve teljesen újat hozott az angol irodalomban; a cselekmény ugyanis nem kronológikus sorrendet követ, hanem visszafelé peregnek benne az események. A regényt sokan az antik tragédiákhoz hasonlították, sőt egyesek íróját Shakespeare-rel egy lapon emlegetik. A mű természetesen magyarul is olvasható, csakúgy mint versei. Mindössze 30 évet élt. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press az írónő Üvöltő szelek című könyvét kínálja két antikvár kiadásban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
A nem túl izgalmas Toledo, egy Ohio állambeli városka szülötte, s míg testvérei egymást licitálták túl a sportsikerekben, Katie otthon unatkozott, egyszerűen lusta volt mindenhez. Az iskolai színjátszó körbe is csak azért ment le, hogy ne hallgassa folyton a szülői korholást.
Amint kiderült a románc, Katie abban a pillanatban a lapok címoldalán találta magát, és azóta nem is jött le onnan. Hamar teherbeesett ugyanis, majd gyereket szült a jóképű világsztárnak. 2006-ban házasodtak össze, és a frigy hat évig tartott. Házasságuk alatt Katie nem nagyon filmezett, s bár a válásuk után visszatért a kamerák elé, soha olyan felkapott nem lesz már, mint egykoron. (Kalendárium Press)
A szerencsés kevesek személyesen is ismerhetik, pár éve ugyanis Budapesten forgatta Kémjátszma című filmjét Robert Redforddal. De míg társa jókedvűen kávézgatott akár nyilvános helyen is, addig ő szinte megközelíthetetlen volt. Mint egy igazi hollywoodi sztár.
Pedig fiatalon nem sok reménnyel kecsegtette a jövő, amikor takarítófiúból mosogató lett, már nagyon büszke volt az előmenetelére. De a jóképű fiúra csakhamar felfigyeltek a filmesek is, karrierjét a Thelma és Louise című filmnek köszönheti. A filmben Geena Davis partnere volt, s oly megnyerő, hogy nézők - persze női nézők - ezrei írtak levelet a filmgyárnak, új szerepben követelve újdonsült kedvencüket. A producerek persze rögvest kihasználták a felfokozott érdeklődést, és főszerepek egész sorát bízták az ifjú színészre. Akit azóta olyan nagysikerű filmekben láthattunk, mint az Interjú a vámpírral, a Szenvedélyek viharában, a Hét év Tibetben, Az ördög maga, a 
Hetedik, a 12 majom, a Ha eljön Joe Black, a Harcosok klubja, a Blöff, A mexikói, a Trója, vagy a Mr. és Mrs. Smith, s utóbb a Volt egyszer egy Hollywood, amelynek mellékszerepéért Oscar-díjat is kapott.
A Jagger-Richards szerzőpáros egyik fele az angliai Dartfordban egyedüli gyerekként látta meg a napvilágot. Gitározni állítólag önerőből tanult meg, sokak szerint nem is igazán sikerült neki a dolog. Dalszerzőnek viszont elsőrangú, számtalan riffel gazdagította a rockot, többek között az ő leleménye (legalábbis elcsépeltségét tekintve) a csak Beethoven Sors-
szimfóniájához hasonlítható Satisfaction bevezető része. Az utóbbi évtizedekben egy-két szólólemezt is kiadott, de hát nem ezért szeretjük: az idő és önpusztító életmódja úgyis mormogássá redukálta már amúgy sem erőteljes hangját.
könyvtárszobájában leesett a létráról, és eltörte néhány csontját. (Arról nem szólt a fáma, hogy kultúr- vagy közönséges szomj fűtötte-e a jeles gitárost, egy könyvet vagy a mögé rejtett whiskys üveget kereste-e, bár az utóbbit jobban el tudjuk képzelni, még azután is, hogy azt mondta, egy anatómiakönyv után kutakodott.) Az ezek szerint az emberi test rejtelmei iránt is érdeklődő rocker azóta hál'Istennek meggyógyult, sőt az angol Q magazin is kitüntette életművéért. Bár rossz nyelvek szerint legnagyobb teljesítménye az, hogy az elfogyasztott 
töméntelen mennyiségű szesz és drog dacára, az orvosok jóslataira rácáfolva még mindig él.
Egy mondatban összefoglalva; ő volt a politikai színház egyik megteremtője, azt vallotta, hogy a színpad a világnézetek szószéke. "A dráma csak annyiban fontos - jelentette ki egyszer -, amennyiben a dokumentumok tanúságán alapul; a technikai eszközök arra szolgálnak, hogy a színpadi folyamatokat a történelem szintjére emeljük". Nézeteit írásban is kifejtette, híres elméleti könyve, A politikai színház magyarul is megjelent.
színházépítészetet. Megvalósult viszont híres gömbszínpada, amelynek cikkelyei egymást váltakozva nyíltak ki, villámgyors cselekménybonyolítást téve lehetővé. Svejk-rendezése is megdöbbenést keltett, annak során ugyanis a főhős állandó és értelmetlen mozgását kiemelendő futószőnyeget alkalmazott. (Kalendárium Press)
Tekintélyes család sarja volt - egyik nagyapjának még szobrot is állítottak -, ő maga Tokióban született, az Egyesült Államokban nőtt fel, és rendkívül szigorú, konzervatív nevelést kapott. El lehet tehát képzelni, mekkora családi botrányt kavart már az is, hogy színésznőnek állt, nem beszélve arról, hogy bemutatkozó filmjében meztelenül fürdött, s ő volt a híres Ullmann-família első tagja, akinek pucér fenekét ország-világ láthatta.
De Liv túltette magát a család rosszallásán, bár az igazsághoz tartozik, nem kamera előtti vetkőzéssel, hanem komoly színpadi szerepekkel bizonyította be, hogy jól választott, amikor színésznő lett. Huszonévesen már hazája megbecsült művésze volt, világhírnevét azonban a filmnek és a zseniális svéd rendezőnek, Ingmar Bergmannak köszönheti, akivel nemcsak élettársi viszony fűzte össze, de valódi alkotótársa is lett. Ez már első közös filmjükből, a Personából is kiderült, később pedig olyan remekművekben nyert ismételt bizonyítást - pedig akkor már nem is éltek együtt -, mint a Szenvedély, a Suttogások, sikolyok, a Jelenetek egy házasságból, A kígyótojás és az Őszi szonáta. Természetesen dolgozott más rendezőkkel is, remekül sikerült filmje például a Jan Troell rendezte A farmer felesége.
Még magyar alkotásban is játszott; a Tékozló apa című filmjét ugyanis Salamon Pál írta, és Szabó Gábor kamerája előtt Zsigmond Vilmos rendezte. De a legnagyobb hatást mégis Bergman gyakorolta rá, az ő nyomdokain haladva kezdett maga is rendezéssel próbálkozni, így természetesen már első, Sofie című filmjével egy sor díjat nyert. (Kalendárium Press)
A színésznő születésnapjára a Kalendárium Press Karcsai Kulcsár István kismonográfiáját ajánlja - antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Ha mondjuk Amerikában élne, és ott csinálna filmeket, sokszoros milliomos lehetne, hiszen rendezőként olyan nagysikerű alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Sose halunk meg, a Szamba, az Ámbár tanár úr és a Csocsó, s jelentős szerepet vállalt az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb magyar filmsikerének, A miniszter félrelépnek az elkészítésében is.
Színpadi színésznek is elsőrangú, játszott Shakespeare-drámákban és Moliére-vígjátékokban, zenés darabokban és prózai színművekben, különösen emlékezetes alakítása volt A velencei kalmár Shylockja és Az ügynök halálának Willy Lomanje.
majdnem negyvenéves volt, amikor megszerezte a jogosítványt, s be kellett érnie azzal, hogy nekitolatott egy betonkockának.
mindig a dolgok szebbik oldalát nézi, s szerinte olyan jól alakult a pályafutása, mintha megnyerte volna az ötöst a lottón. (Kalendárium Press)
Életművének két uralkodó műfaja volt; a tájkép és a monumentális alkotások, de festett arcképeket és kifinomultan erotikus szépségű mitológiai női aktokat is. Legjelentősebbek monumentális falképei, amelyeken a velencei barokk freskófestészet hatása érezhető. Fő műve az Operaház nézőterének mennyezetképe. Falfestményei díszítik többek között a Vigadó lépcsőcsarnokát, a Nemzeti Múzeum lépcsőházát, a Mátyás templomot, továbbá pécsi, tihanyi, budapesti templomokat és számos más középületünket.
Alkony emelkedik ki, életének fő műve pedig a nevelt lányáról festett Lotz Kornélia arcképe. Művészetét nagyon jól ismerheti a múzeumlátogató közönség, hisz hagyatékát a magyar állam teljes egészében megvette.
ismerik: az ő Menekülés a vihar elől című képe volt a régi 100 forintos hátlapján. (Kalendárium Press)