2023. május 23-án 105 éve hunyt el VAY SÁNDOR/SAROLTA írónő
Családja orvosi eset volt, a híres elmegyógyász - Krafft-Ebing írt is róluk -, a nagyanyja például közel két évtizeden át ágyban feküdt, mert azt beszélte be magának, hogy béna, az anyja pedig idegrohamot kapott, ha meglátta a Holdat. Apja bolondériája akkor tört ki, amikor a várt fiú helyett lánya született, de mit neki a természet rendje, elhatározta, hogy lányát fiúként neveli fel. A kis Sarolta gyerekként tényleg azt hitte magáról, hogy fiú, s amikor felcseperedve rájött, hogy lány, már nem tudott - és nem is akart - változtatni ráerőszakolt nemén.
De egyáltalán nem rítt ki a legények közül, szivarozott, szívós gyakorlással megtanult italozni, sőt, még az udvarlás terén sem vallott szégyent. Egyszer megszöktetett egy vidéki színésznőt, akivel - Krúdy Gyula szerint legalábbis - három évig élt együtt egy bérelt Váci utcai lakásban. A grófnő 1889-ben fogott bele legmerészebb vállalkozásába, amikor - a lány szüleinek jóváhagyásával - feleségül vette a halálosan belészeretett Engelhard Máriát. Házaséletük részletei természetesen nem ismertek, de az bizonyos, hogy az ifjú asszony nem szenvedett hiányt semmiben, pedig nem jött rá, hogy férje valójában nő, egy levél tanúsága szerint gyereket is szeretett volna tőle.
Az íróként is hírnevet szerzett kedves szélhámos talán sosem bukik le, ha komoly anyagi nehézségei miatt fel nem jelenti az apósa, a rendőrségi fogdában derült ki ugyanis, hogy Sándor valójában Sarolta. (Kalendárium Press)
Kezdetben kevés tehetséget árult el magáról, a tudományoktól előbb a művészetekhez menekült, de hiába, így aztán már fiatalon kiábrándulva a világi dolgokból lassanként a vallás felé fordult. A végső lökést szerelmi csalódása adta, a szomszéd lány ugyanis a kettejük közötti rangbéli különbségre hivatkozva kosarazta ki a szegény ifjút, aki erre szerzetesnek állt.
krisztusi tanításokkal, még a művészeti alkotásokat is elpusztítandónak tartotta. A legtöbb bűnre azonban a pápaság környékén szétnézve bukkant, akkoriban ugyanis Szent Péter székét pénzért vásárolták, s az egyházfők erkölcstelensége nem ismert mértéket, nem elég, hogy szeretőket tartottak, de az utcalányok szolgálatásait is igénybe vették.
Gyerekkorától tanult zenélni, de nem nagyon haladt előre tanulmányaiban, ezért mérgében írt egy drámát, ám amikor családi körben előadta, a nővérei azt hitték, vígjáték, ezért kinevették. A csúfos kudarc után a kis Richard mégis inkább visszatért a zenetanuláshoz, de változatlanul igen gyengén muzsikált. Sikerben, elismerésben később sem volt sok része, operái manapság is próbára teszik még a komolyzenét szeretők nagy részét is, akkoriban pedig a legteljesebb értetlenséggel fogadták műveit.
Wagner persze remekműveket alkotott, kortársai éppen ezért nem értették meg új zenei törekvéseit, amint szellemesen fogalmazott valaki: "a fény vakította el őket, amely túl közelről tűzött a szemükbe". Műveiben szerves egészet alkot az irodalmilag és dramaturgilag igényes szöveg, a képzőművészeti alkotás színvonalára emelt díszlet a motívikus szerkesztésű zenével, amelyben a zenekar és az énekesek egyenrangú szerepet játszanak. Miután ilyen körültekintően építette fel operáit, azok szövegkönyvét is maga írta, sőt, ő tervezte a díszleteket és a kosztümöket is, ráadásul a bayreuthi előadásokat maga rendezte és vezényelte.
Operái a legjobb indulattal sem nevezhetők könnyen fogyasztható, léhán szórakoztató daraboknak, ezért zenéje a legszélsőségesebb megítélés alá esik azóta is; vagy rajong értük valaki, vagy ki nem állhatja. Ennek ellenére A bolygó hollandi, a Lohengrin, A Rajna kincse, A walkür, a Trisztán és Izolda, a Tannhäuser, A nürnbergi mesterdalnokok, A Nibelung gyűrűje és a Parsifal az operairodalom gyöngyszemei. (Kalendárium Press)
Életében az is elképzelhetetlen volt, hogy valaki az arcát meglátva, ne hitte volna ismerősnek, az viszont teljesen bizonyos ma is, hogy a hangját mindenki hallotta már. Jellegzetes orgánuma nagyon keresett szinkronszínésszé tette, ő volt az újraszinkronizált változatban Onedin kapitány magyar hangja, de gyakran beszélt magyarul Donald Sutherland, Gérard Depardieu, Peter O'Toole és Michael Caine helyett is.
egyike a műfaj legjobb alkotásainak, nagy megtiszteltetés, hogy Major Tamás, Básti Lajos és Kállai Ferenc mellett főiskolásként ő is jelentős feladatot kapott benne. Visszatérve a szinkronra, sok rajzfilmben az ő hangján szól Mátyás király - akit meg is formált -, aminek fő oka, hogy arcéle nagyon hasonlított igazságos királyunkéhoz. Amit persze ő egyáltalán nem bánt, sőt, kicsit rá is játszott. Hangsúlyozta például, hogy ő is szeretett kalandozni, kedvelte a humort és nem utolsósorban: ő is humanista volt.
Legkedvesebb szórakozása a foci volt, de még abban is a latin stílust kedvelte, az olaszokat, a brazilokat. De nyitott volt az egész világra, talán őseitől örökölte, az apja Kassáról származott, nagyapja pedig Szabadkán Kosztolányi Dezsővel járt egy gimnáziumba. Helyey László 2014-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
Anyai ágon híres művészősökkel dicsekedhet, a dédnagyapja az a Rákosi Viktor volt, akit Karinthy Frigyes a magyar humor atyjának nevezett. De az ősi rokonsághoz tartozik Rákosi Szidi, a legendás színiiskola vezetője és Beöthy László is, aki féltucat színházat igazgatott egyidőben a hajdani Pesten.
Mint a Zsebtévé Móka Mikije lett népszerű még valamikor a hatvanas évek közepén, majd Gryllus Vilmossal összefogva egészen sajátos gyermekműsort találtak ki, amely ma már bízvást nevezhető klasszikusnak. 1980-ban útjára indított Ki kopog? című műsora nagyon sokáig ment a Komédiumban, és gyermekek ezreit vonzotta a képernyő elé az Égből pottyant mesék. Évek óta járja az országot, és műsorai a felnőtteket is lebilincselik.
A gyerekekkel pedig egyenesen csodát tesz, hogy miként csinálja, megfejthetetlen titok. Mert ahogy Gálvölgyi János feltette a kérdést: miként nyerheti el percek alatt a gyerekek bizalmát egy kopasz, szakállas pasas? De módszerét ne is akarjuk megfejteni, maradjon az ő titka. (Kalendárium Press)
Nagyon szomorú, hogy a nagyszerű színész kapcsán nem születésnapi köszöntés kedves kötelességünk, hanem a gyászos emlékezés: Bubik István másfél évtizede nincs közöttünk. 2004. november 28-án autójával Budapestre tartott, amikor áttért a 4-es út menetirány szerinti bal oldalára, és frontálisan ütközött egy másik gépkocsival. A helyszínen életét vesztette.
Halála nagy vesztesége volt a hazai színjátszásnak, egyike volt ugyanis korosztálya legtehetségesebb színészeinek, amit az is bizonyít, hogy elsőre bekerült a Színiakadémiára, majd pályáját az ország elsőszámú teátrumában, a Nemzeti Színházban kezdhette. És nem harmadik alabárdosként, hanem Az ember tragédiája Ádámjaként, majd a Csongor és Tünde, a II. Richárd, a Tartuffe és a Bánk bán címszerepével folytatta tehetségének bizonyítását. A filmszalag is megőrzi emlékét, játszott a Vérszerződés, Az óriás és a Glamour című moziban, és a televízió archívumában is jócskán található közreműködésével készült produkció, például a Nyolc évszak című sorozat, vagy a Cid és az Ádvent a Hargitán című tévéfilm.
Hogy ő maga járt-e Hargitán, azt nem tudjuk, de nem kizárt, mert szeretett utazni, körbekalandozta a fél világot, még Amerikában és Ausztráliában is megfordult, sőt, egy időre Londonba költözött, és beállt raktárosnak. Halála után emlékkönyvet állítottak össze az életéről és munkásságáról, emlékét pedig róla elnevezett díj is őrzi. 46 évet élt. (Kalendárium Press)
Már színinövendék korában kitűnt fényes tehetségével, vizsgaelőadása után nyomban szerződést kínált neki a Vígszínház és a Nemzeti. Ő a Nemzetit választotta, és egészen rövid időt leszámítva élete végéig hű maradt színházához.
Ő pedig meghálálta a bizalmat, csodálatra méltó színpadi rutinnal dolgozott. Egy alkalommal például egy drámai jelenetben úgy mondta el a monológot, hogy közben eljátszotta, mintha megborotválná partnerét, Ódry Árpádot, majd képzeletben csodás dús, középen szépen elválasztott frizurát készített Ódry teljesen kopasz fejére. "Aki mindent tud, annak mindent szabad" - mondták róla.
divatos, azt felelem: minek az? Ha beljebb nem látnak...?"
Az évfordulóra a Kalendárium Press a Kedves Bajor Gizi! című könyvet kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen:
Egészen fiatalon kötelezte el magát az irodalommal, tizenhatévesen már több romániai lap munkatársa volt. Bátran kiállt azonban az 1956-os magyar forradalom mellett, s ez nemcsak pályafutását törte ketté, de ő maga is kegyetlenül megszenvedte, hat év börtönt kapott, s megjárta a Duna-delta munkatáborait. 1974-ben települt át Magyarországra, a Kortárs főmunkatársa lett, élete utolsó éveiben pedig a Nemzeti Színház irodalmi tanácsadója volt. 
Az irodalom minden ágában maradandót alkotott, gyermekmeséi éppúgy kiválóak, mint filmjei, például a Hány az óra Vekker úr? és a Holnap lesz fácán. A legnagyobb sikert azonban drámáival aratta, színművei - köztük a sokak szerint legjobbnak ítélt Vendégség - nemcsak a magyar színpadokon szerepeltek, de eljutottak külföldre is. (Kalendárium Press)
Az Omega együttes loboncos hajú énekeséről, a hatvanas évek serdülő lányainak kedvencéről azt hihetnénk, hogy farmernadrágos lázadóként nőtt fel, és gondolatainak nagy részét a balhék és a csajozás tette ki - ezért is lett rockzenész. Természetesen mindennek az ellenkezője az igaz, jótanuló, szorgalmas gyerek volt, mindenféle művészi hajlam nélkül, a gimnáziumban sem a balhét, hanem a fizikát, a matematikát és az ábrázoló geometriát szerette, és nem vad rockernek, hanem békés építészmérnöknek készült. Sőt az is lett, hiszen később sikeresen lediplomázott. A zene a legkevésbé sem érdekelte, inkább sportolt volna, s csak azért vett részt mégis a gimnáziumi zenekar megalapításában, mert egy sérülés éppen kényszerpihenőre ítélte.
A zenekart csupa zenéhez mit sem értő srác hozta létre, a hangszereket egyszerűen kisorsolták egymás között, neki a gitár jutott, de sosem tanult meg játszani rajta, így lett énekes. De természetesen énekelni sem tanult soha. Együttesük, az Omega mégis a leghíresebb hazai bandák egyike lett, az 1967-es Táncdalfesztiválon tűntek fel; öltönyben, nyakkendőben kísérték Zalatnay Cinit a Nem várok holnapig című fesztiválgyőztes dala során. Aztán ismét önálló zenekarként 
próbálkoztak, nem hiába; szépen jöttek a slágerek, az Azt mondta az anyukám, a Kiabálj, énekelj, a Nem tilthatom meg, a Petróleumlámpa és a Gyöngyhajú lány.
Alig járt iskolába, a francián kívül nem tudott egyetlen nyelvet sem, és semmiféle diplomáciai gyakorlata sem volt, mégis döntően határozta meg egész Európa sorsát. Szeretett kártyázni, és hírhedt szoknyavadász hírében állt, 34 évesen mégis püspök lett. Kicsapongásait persze magas egyházi méltóságában is folytatta. Ekkor jegyezte meg róla a kiváló költő, Mirabeau: "Talleyrand aljas, kapzsi ember, komisz intrikus, aki nem tud meglenni szenny és pénz nélkül. Pénzért eladta a becsületét és a barátait. Pénzért eladná a lelkét is, és ezt helyesen tenné, mert trágyadombért aranyat cserélne".
Nem túl hízelgő szavak, és mégis, Talleyrand-t 1789-ben beválasztották az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe is. Mivel a forradalom mellé állt, a pápa kiátkozta, erre ő megvált a papi pályától. Pár évi emigráció következett, majd hazatért, bár nem sokan borultak a keblére. "A föld nem hordott még nála romlottabb és veszedelmesebb élőlényt" - mondták róla, mire a Direktórium kinevezte külügyminiszterré. Napóleon nagyon meg volt elégedve vele, mint később mondotta: "Talleyrand intrikus, rendkívül erkölcstelen, de nagyszerű ember, s amellett a legjobb miniszterem, aki csak valaha volt". Mivel az osztrákokkal és a spanyolokkal való együttműködést szorgalmazta, összetűzésbe keveredett Napóleonnal, majd a Bourbonokkal vette fel a kapcsolatot.
kormányuknak küldött jelentés is tanúsít: "Úgy látjuk, Talleyrand itt csodákat művel. Amikor ideérkezett, Franciaországot teljesen izolálni akarták, most pedig mindenben benne van". A waterlooi csata után ismétcsak a külügyeket irányította, majd 76 évesen Lajos Fülöp tanácsadója lett. Bízvást állíthatjuk, hogy Talleyrand diplomáciai húzásaitól egész Európa rettegett. Mindenki tudta róla, hogy meg lehet vesztegetni, egyetlen esetben nem fogadott el pénzt soha, ha olyasmire kérték, ami 
ellentétben állt a francia érdekekkel. "A hazaárulás dátum kérdése. Minden rezsimben Franciaországot szolgáltam" - mondotta később.
A múlt század egyik első, nemzetközi hatású európai dzsessz-művésze belga cigány családban született 1910-ben. Szüleivel élete első időszakában beutazta Franciaországot, Olaszországot és Észak-Afrikát, végül Párizs mellett állapodtak meg. Django eredetileg bendzsón és hegedűn játszott, de 18 éves korában kigyulladt lakókocsijuk, ő a tűzben lesántult, és elvesztette bal kezének két ujját.
De nemhogy abbahagyta volna a zenélést, áttért a gitárra, és kacska kezével egészen sajátos játékmódot fejlesztett ki. Veleszületett zenei érzéke és félelmetes technikája kiváló szólistává tette, de kitűnő kísérőzenész is volt, aki alkalmazkodni tudott minden partneréhez. A hagyományos cigány muzsika elemeit ötvözte a dzsesszel, új minőséget hozva létre. 1934-ben alapította meg a Hot Club Of France formációt, amelyben Stephane Grappelli is partnere volt. A Hot Club az óceán mindkét partján szenzáció volt, így nem csoda, hogy együtt játszhatott olyan zenészekkel, mint Ornette 
Coleman, Barney Bigard avagy - már a háború után - Duke Ellington. A második világháborúban a nácik elfoglalták Franciaországot, betiltották a dzsesszt, de Django azért tovább játszott. 1951-ben vonult vissza az aktív zenéléstől, egy Párizs melletti faluban telepedett le, és itt érte a halál 1953. május 16-án.
Sallyangie - ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Mike Oldfield első lemeze úgy tizennégy éves korában. Mielőtt bárki hozzákezdene találgatni, mit is jelent a talányos cím, eláruljuk: nővére, Sally neve foglaltatik benne. A kezdet kezdetén a testvérek kettesben járták a színpadokat, majd Mike rövid életű zenekart alapított, a Barefeet-et, a hetvenes évek elején pedig Kevin Ayersszel és bandájával, a Whole Wide Worlddel lépett fel. Ekkorra már szinte valamennyi zeneszerszámon igényes színvonalon játszott, így elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkezdje a komolyzenéhez közelítő 
szerzeményeinek sorozatgyártását.
vált QE2 -, a kedvenc továbbra is az első maradt.
Mint annyian mások, ő is manökenként kezdte pályafutását, ám ő a kifutók világában is maradandót alkotott; a Guy Laroche által neki tervezett ruhát ma a világhíres párizsi Louvre-ban őrzik. Színészi pályája ennek ellenére nem indult könnyen, kezdetben gyengécske színpadi előadásokban szerepelt, mígnem a kevésbé ismert Georges Lautner rendező felfedezte. Sikerét nagyrészt annak köszönhette, hogy bár akkortájt Brigitte Bardot viselte az ügyeletes szexszimbólum szerepkörét, ám a legnépszerűbb férfisztár, Alain Delon belé lett szerelmes. 
Viszonyuk, majd házasságuk hosszú ideig adott témát a sajtónak, s ez a legismertebb színésznők egyikévé tette. Népszerűségét növelte az is, hogy nagysikerű filmvígjátékokban szerepelt; A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg, majd a Magas, szőke férfi-filmek révén egyike lett hazája legkedveltebb művészeinek. Nálunk persze főként a Megperzselt szívek, illetve az Héléne szeme című tévésorozat főszereplőjeként ismert, de azt nemigen tudják róla, hogy filmbéli szerepe és magánélete sok tekintetben hasonlatos volt. A filmben Héléne egy időre megvakul, s az 
életben Mireille is súlyos betegségekkel küszködött, szívbaja egyszer majdnem el is vitte, de egy műtét szerencsére akkor még megmentette az életét. A filmsorozatban Héléne is elvesztette a társát, csakúgy mint Mireille Alain Delon szerelmét. (Kalendárium Press)
Fiatalon lett diplomata, és bámulatos szellemi képességei révén hamar Európa egyik legtekintélyesebb politikacsinálója lett. Az Európa rendjét helyreállító 1814-15. évi bécsi kongresszuson már ő volt az elnök, és az összes határozat magán viselte a keze nyomát. Ő volt lelke a Szent Szövetségnek, és bízvást állítható, hogy a kontinens koronás fői egymást túlszárnyalva igyekeztek bizalmába férkőzni. Elhalmozták kitüntetésekkel, herceggé tette a nápolyi és a spanyol király is. Ő azonban megmaradt az osztrák érdekek szolgálatában, 1821-től államkancellárként, 1826-tól pedig a minisztertanács elnökeként szinte korlátlan hatalommal ő intézte a birodalom ügyeit.
Elbűvölő modorú diplomata, lebilincselő társalgó volt, akiről dicshimnuszokat zengett egész Európa. Mi, magyarok már korántsem kedveltük, hisz Metternich a birodalom fennmaradása érdekében nyíltan a magyar alkotmány felszámolására tört. A reformkori magyar köztudat az egész osztrák rendszert Metternich nevéhez kötötte, ezért közutálatnak örvendett Magyarországon. Pedig sokan bíztak benne, például Széchenyi, aki elhitte Metternich bizonyos reformelképzeléseinek valódiságát. A "legnagyobb magyart" is sikerült megtévesztenie, és ez jól jelzi Metternich ravaszságát. Irtózott még a forradalom gondolatától is, és ezzel a veszéllyel fenyegette mindig Ferenc császárt, aki elhitte neki, hogy csak ő képes a forradalomnak elejét venni.
De a forradalmak csak kitörtek, és Metternichnek menekülnie kellett a dühös bécsi nép elől. Mint a sakkbábukat, úgy mozgatta a népeket, de Kossuth szerint az sem volt már megoldás, hogy felállították a sakkasztaltól, "mert addigra a bábuk és a tábla is végzetesen megsérült". (Kalendárium Press)
Hegedűvel a kezében nem ismert lehetetlent, bravúros mutatványa volt például, hogy össze-vissza csavargatva teljesen elhangolta a húrokat, s ennek ellenére játszani tudott a hangszeren. Legendák övezte muzsikus volt, az ország kedvence, népszerűségét növelte lelkes hazafisága is; Klapka seregében küzdött a szabadságharcban, amiért tíz évig élt száműzetésben, mikor azonban végre hazatérhetett, eljátszotta a Rákóczi-indulót, amire internálták. Később nagyrészt ő hegedülte össze az első Petőfi-szoborra valót, de jótékony célokra is bőkezűen adakozott. A pénz egyáltalán nem érdekelte, "a kettős kontrapunkt elméletében amennyire otthon volt, annyira nem is törődött a kettős könyvvitellel" - írták róla. 
Az anyagiasság nem is fért volna össze legendásan bohém természetével, szerette az élet örömeit, imádott például utazni. Külföldi útjain a legnagyobb művészek rajongták körbe, barátjának tudhatta Richard Wagnert és Liszt Ferencet - utóbbi még zenét is komponált a tiszteletére -, amikor pedig Amerikában járt, Edison környékezte meg, hogy fonográfján rögzíthesse csodálatos játékát. Utolsó leheletéig muzsikált, Chicagóban éppen a "Repülj fecském... dallamait játszva talán éppen hazagondolt, amikor kiesett a kezéből a vonó, összeesett a színpadon, és meghalt. (Kalendárium Press)
Pályafutása során végig azt suttogták, hogy karrierjét a maffia egyengeti, nyílt - bár hivatalosan soha be nem vallott - titok, hogy Coppola A Keresztapa című filmjében róla mintázta Johnny Fontane alakját, akinek életveszélyes fenyegetéssel szerezte első szerződését Don Corleone.
Így lett egyre népszerűbb énekes, aki aztán zenés filmekben is lehetőséget kapott, s miután a Most és mindörökké című filmben nyújtott alakítását Oscar-díjjal ismerték el, végleg betört a filmvilágba. Hosszú pályafutása alatt sok filmet forgatott, nálunk is jól ismert közülük a Kánkán, Az első halálos bűn vagy Az elrabolt expresszvonat.
Mert azért nem minden színész vesz részt szexpartikon az amerikai elnökkel, mint ahogy ő - és későbbi szeretője, Marilyn Monroe - tette a John Kennedyvel és testvérével, Roberttel. A partikat különben a maffia szervezte, hogy aztán azzal zsarolhassa a bűnözés ellen harcot hirdetett Kennedy-fivéreket.
A korabeli szabados udvari erkölcsök teljesen tönkretették az életét, már gyerekként végzetesen félresiklott a fejlődése, a talpnyaló udvaroncok ugyanis úgy akartak a kedvébe járni, hogy mindent megengedtek neki. Nevelőnője még a hitvesi ágyba is befektette a férje mellé, s a kis trónörökös négyévesen már állandóan a fütyülőjét mutogatta a király előkelő vacsoravendégeinek. Mire egyszer is kipróbálhatta volna az igazi szerelmet, már teljesen eltelt a gyengébb nemmel, s nem elég, hogy homoszexuális lett, de egyenesen nőgyűlölő vált belőle.
Szerencsétlenségére már kilencévesen trónra került, egy királynak pedig mégsem lehet szabadon kiélnie vágyait, a dinasztia érdekében gondoskodnia kell például örökösről. Ausztriai Annát adták hozzá, ám a 14 éves házaspár nemigen tudott mihez kezdeni a nászéjszakán, s a király csalódottságában évekig hozzá sem nyúlt a feleségéhez, pedig gyóntatója penitenciaként is kirótta férji kötelességének teljesítését - hiába. S ekkor nagy ötlet 
született. A király egyik rokona éppen férjhez ment, s az ő nászéjszakáját használták fel a tennivalók demonstrálására. Lajost szépen odaültették az ifjak nászi ágyának szélére, akik azután szemléletesen bemutatták, amit a királynak is tennie kellene.
Igencsak jó családból származott, II. Henrik francia király és a híres Medici Katalin leánya volt. Kifogástalan nevelést kapott, bűbájos, kedves teremtés volt, és csodaszép. Amint írták róla: Margitban összpontosult egész nemzetségének minden életereje, eleven, sziporkázó és művelt volt, csodálatra méltó átmenet a reneszánsz asszony és a modern nő között, aki Plutarkhoszt, Rabelais-t és a Bibliát olvasta.
Margit esküvőjét 1572-ben tartották, s ezzel Margit navarrai királyné lett. Az esküvőt "vérmenyegző"-nek nevezték el később, mert ez szolgált alkalmul a rettenetes Szent Bertalan-éji mészárláshoz, amikor az augusztus 23-ről 24-re virradó éjszaka Medici Katalin és a Guisek-pártja legyilkoltatta a Párizsba sereglő hugenottákat. Margit férje ugyebár szintén hugenotta volt, és Szent Bertalan éjjelén ott reszketett felesége mellett, aki egyébként igen bátran viselkedett, több ember életét is megmentette, pedig kishíján őt is agyonütötték egy alabárddal.
egymásnak teremtette őket. Amikor V. Sixtus pápa 1585-ben kiátkozta Henriket, Margit el is hagyta férjét, sőt, még fegyvert is fogott ellene. 1589-ben Henrik lett a francia király, és most ő szeretett volna elválni Margittól, aki azonban azért, nehogy Henrik elvegye a szeretőjét, nem egyezett bele a válásba csak tíz év múlva, 1599-ben.
Emlékiratokat és költeményeket is írt, előbbieket 1848-ban adták ki először, de versei és levelei is megjelentek. Mivel gyermeke nem született, vele kihalt a Valois-család. Érdekes élete ma is megmozgatja a fantáziát, a róla készült Margot királyné című film, Isabelle Adjanival a címszerepben szép siker lett. (Kalendárium Press)
Parasztgyerek volt, szülei földművesek, pontosabban fogalmazva hatholdas kulákok voltak. Az élet kegyetlen törvényeit hamar megtanulta, kötelességtudó volt már gyerekfejjel is, amikor például édesapját szántás közben, a szeme láttára vitték el a rendőrök, befejezte a munkát, s csak aztán ment haza. Természetesen fel sem merülhetett, hogy továbbtanuljon, az általános iskola után be sem adta a jelentkezési lapját, azt tudtán kívül egy jószívű tanára tette meg, s csak akkor értesültek a dologról, amikor megérkezett a papír, felvették. A felvételivel a gimnázium után is gondok voltak, a szülei ugyanis úgy tudták, az orvosi egyetemre jelentkezik, ő azonban megpróbálkozott a színművészetivel is, és fel is vették. Szegény édesanyja nem győzött magyarázkodni, hogy szép, okos nagyfia bohócnak áll. A híres színészre később persze büszke volt egész 
Mogyoród, ahol született.
volt sokáig dobozban, s később sem értékelte rangján a kultúrpolitika. Mintegy harminc játékfilmet forgatott, majd megtámadta a halálos kór, ám ő nem menekült el a közönség elől halálos bajában sem, minden felkérésnek eleget tett, amíg bírt dolgozott csendben, a színjátszás iránti alázattal. Utolsó filmjének bemutatóját már nem érte meg. (Kalendárium Press)
Azt vallotta, hogy a francia klasszicizmus irodalmárai még ókori példaképeiket is túlszárnyalhatják, hiszen jóval több tudással rendelkeznek náluk, s ezen nézetével évtizedes viták elindítója lett. Ő maga meséivel aratta a legnagyobb sikert, feldolgozta a Csizmás kandúr, a Piroska 
és a farkas, a Csipkerózsika és a Hüvelyk Matyi témáját, és az ő eleven nyelvű meséiből készültek aztán a Walt Disney-rajzfilmek is. Sok meséjét meg is zenésítették.
Egész élete legendás történetek sorozata, ő volt az éjszakák kóbor lovagja, állandó vendég a lóversenyen és a kártyaszalonokban - de nem is kell sorolni, aki olvasta könyveit, úgyis tudja. De nincs mit csodálkozni rajta, "családi örökség" volt nála kalandor természete, talán kevesen tudják, hogy nagyapjának testvére, Krúdy Kálmán híres betyár volt, aki ha megjelent a losonci vásárban, a "formás, fehér lábú menyecskék" szaladtak szerteszét, mint "a megriasztott récék".
A Szindbád-lelkű írónak persze imponált őse duhaj természete, ő is igazi életművész volt, szeretett enni, inni, imádta a nőket - kétszer nősült -, s rettentő testi erejének nagy hasznát vette a puha ágyakban folytatott kemény csatái során, szerelmei nem is panaszkodtak az ellátásra soha. Jellemző világlátására, hogy amikor egy ifjú filosz a művészet hivatásáról faggatta, ő a kocsmaasztal mellett szépen kifejtette neki; "Még ma is élnek emberek, akik nem tudják, hogy a székely gulyásba nem színhús, hanem csontos húsdarabkák valók". És hát valljuk meg, igaza volt, ezek a valóban fontos dolgok az életben.
korabeli divatot. Barátai legendákat meséltek róla, képes volt egy álló nap egyfolytában enni és inni, de ha kellett, dolgozni is. A végletek embere volt, társaságban hol egész éjjel hallgatott, hol reggelig be nem állt a szája. Évekig a Royal Szállóban lakott, de ott sem hazudtolta meg magát; elszerette a szállodaigazgató feleségét, miközben viszonyt folytatott az asszony lányával is.
Orosz származású volt, egy szibériai kisváros szülötte, s Amerika "első számú dalnoka" lett belőle. Pedig egész életében nem tanult meg kottát olvasni, és az F-dúr hangjegyeinél többet sohasem játszott, mégis - ahogy Isaac Stern mondta - "az amerikai zene az ő zongorájából született". Ez a zongora különben ma múzeumban van, s több dologról nevezetes. Először is különlegesen épült, mert a klaviatúra csúsztatásával lehetett rajta hangnemet váltani, másodszor pedig azért híres, mert azon készült az Egyesült Államok nem hivatalos himnusza, az Isten, áldd meg Amerika. Ez utóbbi dalát Eisenhower elnök kongresszusi aranyéremmel tüntette ki, s komoly javaslatok is elhangzottak már a szenátusban, hogy nyilvánítsák az Egyesült Államok hivatalos himnuszává. Berlin sikerét mi, európaiak szinte elképzelni sem tudjuk, hisz gondoljuk meg, hogy a Fehér karácsony című dalát több mint 
négymillió kottán és több mint 50 millió lemezen adták el eddig, Alexander's Ragtime Band című filmje pedig ma is az egyik legtöbbet játszott zenés film a világon. (Kalendárium Press)
A hatvanas-hetvenes években sokszor szerepelt a lapok címoldalain, egyrészt mert olyan remek filmekben nyújtott kimagasló alakítást, mint a Körbe-körbe, A boszorkány és A hét főbűn, másrészt pedig, mert ő volt a felesége a legendás orosz kobzosnak, Vlagyimir Viszockijnak, s viharos szerelmük - némi politikai felhangja miatt is - nem nélkülözte a botrányos epizódokat.
Nem volt könnyű az élet mellette, hisz gondoljuk meg, hogy Marina hosszú évek óta már a dohányzást is abbahagyta. Akkoriban gyakran járt Kelet-Európában, magyar filmekben még játszott is, forgatott Makk Károllyal és Mészáros Mártával, s Jancsó Miklós magyar-francia koprodukcióban készült Sirokkó című alkotásának is szereplője volt. Önpusztító férje korai halála nagyon megviselte, a munkába menekült, és ma is dolgozik hébe-hóba, igaz, inkább színpadi vagy stúdiószerepeket szereti, filmet több mint egy évtizede nem forgatott. De alaposan megválogatja, mit vállal el, ezért is volt nagy megtiszteltetés, amikor pár éve Budapesten a Korona Pódiumon lépett fel. Viszockij különben a harmadik férje volt, első két házasságában három gyereket szült. (Kalendárium Press)
Fiatalon énekes-táncos sztár volt a Király Színházban, de kuplékat később is szívesen énekelt, több tévéfelvétel őrzi a hangját, a Cipzár és a Tudományos borkóstolás című száma immáron klasszikus. Legnagyobb sikereit a Vidám Színpadon aratta, ahol komikus szerepekben lett népszerű, de rendszeresen fellépett konferansziéként is. Vérbeli színész volt, a könnyed bohózatok mellett drámai jellemszerepeket is remekül formált meg, sőt, rendezett is; ő állította például színpadra Molnár Ferenc A doktor úr című darabját.
Hosszú élettel ajándékozta meg a sors - 82 évet élt -, de szükség is volt rá, hiszen ötvenet belőle börtönben vagy száműzetésben töltött. Pedig különben békés ember volt, egyetlen szenvedély űzte, a szabadság utáni vágy, ő figyelmeztetett arra is, hogy "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Az osztrák hatóságok pedig őreá vetették szemüket, ha meglátták, becsukták, de volt, hogy a magyar felvilágosodás harcos költője eltűnt a szemük elől. Ekkor azonban körözést adtak ki ellene, és Kriminális még nem lévén, alapos személyleírást tettek közzé róla. Ez egyébként ránk is maradt, így aztán tudjuk, hogy "magas termetű, sárgásbarna arcú; hosszú és szabályos orra, fekete szeme, kissé szürkülő, elől levágott, hátul tekercsbe font haja" volt, de rendelkezett különös ismertetőjellel is: "tekintete, valamint viselkedésének módja büszke". 
Ez hajszálpontosan illett rá, kézre is került hamar, így ismét rabságba vetették, ezúttal a spielbergi várbörtönbe. Sosem látta többé hőn szeretett hazáját, az első magyar irodalmi folyóirat, a Magyar Museum egyik alapítója vigyázó szemét Linzben csukta le, s biztos lehetett benne: halála nem tölti el gyásszal szülőhazáját. De azt talán még ő sem gondolta volna, hogy halálhíre csak két év alatt jut el Linzből Pestre. Ezt a szégyent nem menti a sírkövére verset faragó vátesz sem, aki ezt véste a kőbe: "A jelenkor lehetett irigy és igazságtalan, de az utókor igazságos lesz". (Kalendárium Press)