2023. június 23-án 260 éve született JOSÉPHINE francia császárné, Bonaparte Napoleon felesége
Nem volt kimondott szépség, de nagyon értett hozzá, hogy hibáit elleplezze, csúnya fogsorát például megnyerő, zárt ajkú mosollyal rejtette el, s mivel óvatosan és keveset beszélt, egészen beszédes pillantásokat fejlesztett ki.
Bomlottak is utána a férfiak, első férje Beauharnais vicomte volt, akit a francia forradalom alatt kivégeztek, és Joséphine is közel állt a guillotine-hoz, csak pártfogói közbenjárásának köszönhette életét. Napóleon még fiatal tiszt korában vette feleségül, de mozgalmas életében nem sok ideje maradt arra, hogy szívügyeivel bíbelődjék, így a nászéjszaka utáni napon szépen el is búcsúzott az ifjú asszonytól - aki különben hat évvel idősebb volt nála -, s mint aki jól végezte dolgát elindult a csatába. Bár Napóleon a császári cím felvételekor Joséphine-t is császárnévá koronáztatta, később nehéz szívvel ugyan, 
de elvált tőle. A császár ugyanis azt tartotta, hogy a nő vakon vesse alá magát a férfi akaratának, s ha ezt nem tette meg, félretolta az útjából, mert mint mondotta: "a politikában ismeretlen fogalom a szív, csak a fej számít".
Így aztán Napóleon és Joséphine 1809-ben elváltak, pedig a császár szenvedélyesen szerette feleségét, még azt is megbocsátotta neki, hogy rendszeresen megcsalta. A császárné ugyanis kikapós menyecske volt, s nagyon élvezte, hogy vonzza a férfiakat. Válásuk után Joséphine természetesen visszavonult az udvari élettől, s vidéken élt haláláig. Amiről Napóleon már Elba szigetén értesült, s - a szemtanúk beszámolója szerint - napokon keresztül komor és hallgatag volt. (Kalendárium Press)
Az elűzött lengyel király, Szaniszló leánya volt, és királyi sarjhoz méltatlanul szerény körülmények között nőtt fel elzászi száműzetésükben, így amikor kiszemelték XV. Lajos francia király feleségének, madarat lehetett volna fogatni az emigráns lengyel királyi családdal. Különben nem volt könnyű kiválasztani a leendő francia királynét, hiszen a számbajöhető száz kékvérű hajadon közül ötven túl öreg volt a 15 éves királyhoz, huszonöt túlságosan fiatal, további tíznek pedig vagyoni helyzetével voltak komoly gondok. Végül is kényszerűségből esett Máriára a választás, de később bebizonyosodott, remek döntést hoztak a frigy kovácsai.
Lajos lelkes híve volt a női bájaknak, és bár Mária nem volt feltűnő szépség, telt idomaival, kellemes megjelenésével szemrevaló menyecskének számított. Lajos évekig ki is tüntette figyelmével feleségét, Mária királyné folyamatosan terhes volt, házasságuk első tizenkét évében tíz gyermeket szült. A szülések azonban nagyon megviselték szegényt, ezért aztán egy szép napon odaállt férjura elé, és nyíltan tudomására hozta; egyáltalán nem venné zokon, ha az nem buzgólkodna annyira házastársi kötelezettségeinek teljesítése terén. Lajos méltányolta felesége kérését, és a híres Madame Pompadourral vígasztalta magát, Mária pedig - szinte államfői bölcsességgel - anélkül vonult vissza az ország első asszonyának szerepköréből, hogy tekintélyén csorba esett volna. Még Madame Pompadour tiszteletét is kivívta. (Kalendárium Press)
Egészen kis korától irodalmárnak készült, gyerekként már verselt, így aztán hamar megalkotta "életművét"; "Én már pályám bevégezém, menjetek ifjak a nyomdokomon!" - írta agg bölcsességgel tizenkétévesen. Egyszóval csodagyerek volt, tizenötévesen már Babits és Kosztolányi olvasgatta verseit, s tizennyolc évesen elérte, amit sok költő soha; verset közölt tőle a Nyugat. Amilyen korán lett felnőtt költőként, olyan későn nőtt ki a gyerekkorból mint ember - egyesek szerint soha -, alapvetően derűs természetét élete végéig megőrizte. Talán ezért is írt olyan sokat a kicsiknek, Bóbita című műve alighanem a legismertebb magyar gyermekverskötet.
pedig elsajátította az ófelnémetet. Híres verses regénye a Psyché, amiből Bódy Gábor csodálatos filmet készített. Az erotika egyébként is nagyon érdekelte, bár a nőkkel nem nagyon volt szerencséje, viszont végül nagyszerű társra talált. Felesége, Károlyi Amy is remek lírikus volt, Weöres több gyermekkönyvét tulajdonképpen ketten alkották meg, de abban is remekül kiegészítették egymást, hogy amit a rendkívül rendetlen Weöres szétszórt, azt bölcs derűvel Amy asszony szépen összerendezgette. (Kalendárium Press)
Az első világháborús frontokon szerzett élményeiből írt Nyugaton a helyzet változatlan című regényével tűnt fel, s antimilitarista nézetei miatt később emigrálnia is kellett. Leghíresebb a regénye a Szerelem és halál órája, valamint A diadalív árnyékában.
Már fiatalon kitanulta az asztalos, az órás, a lakatos és a kertész mesterséget, majd hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Hazatérése után Marosvásárhelyen telepedett le, s csakhamar azzal képesztette el a város lakóit, hogy egyetlen vasszög nélkül megépítette a Maros-hidat.
állítottak fel a városban. A kút - amely hatóránként eljátszott egy kellemes kis dallamot - óriási feltűnést keltett, s a siker alaposan megrészegítette alkotóját. A kút ugyanis, bár nagy dicsőséget szerzett alkotójának, pénzt csak keveset hozott a konyhára, így az aranykezű mester elhatározta, majd ő pénzt is csinál magának. Hamisítványai azonban nem sikerültek olyan jól mint zenélő kútja, s a hatóságok sem értékelték leleményességét, így szegény évekig sínylődött a börtönben.
Egyszer az utcán megszólította a már idősödő színésznőt egy javakorabeli férfi: "De szerelmes voltam magába, amikor kisfiú voltam". Sokan voltak így, bízvást állítható, hogy annak idején a fél ország szerelmes volt belé. Mondhatnánk, hogy megannyi remek színpadi alakításának köszönhetően, hiszen a Nemzeti Színházban sok szép szerepet játszott, ám nem így volt.
a film 1958-ban készült, a szocialista erkölcs tobzódása idején, akkortájt még egy kivillanó alsónemű is feltűnt.
Egyébként Erdélyben, Kolozsvárott született, román iskolába járt, de világéletében magyar színésznő szeretett volna lenni. S az is lett; a kolozsvári főiskolán tanult, s szülővárosa színházában kezdte pályafutását. Sajnos nagyon rossz időben, a háború utáni sötét években, s a nehézségek kicsit elvették az örömét. 1955-ben magyar állampolgárságú első férje révén került Budapestre, s hamar felfigyeltek rá a filmesek, Ranódy László Szakadék című filmjében szerepelt először.
És megkésve bár, de azt is elmesélte, hogy élete végéig fájdalmas emlék maradt a megaláztatása, elmondása szerint, ha nincs szerető családja, elsősorban hű férje, talán az öngyilkosságba menekül. Nagy szerencsénk, hogy nem tette. Végül hosszan tartó, súlyos betegség után hagyott itt minket. 88 évet élt. (Kalendárium Press)
Annak ellenére, hogy kedvtelésből már gyerekfejjel megtanult zongorázni, sőt komponált is, nemigen érdekelte a zene, s meg sem fordult a fejében, hogy zeneszerző legyen. Fiatalon a tengerész pálya vonzotta, hajóskapitány szeretett volna lenni, ezért a Tengerészeti Akadémián tanult, amelynek végeztével a kadétoknak a gyakorlatban is tanúbizonyságot kellett adniuk felkészültségükről, így ő is évekig tartó világkörüli utat tett.
Nem tudván persze, hogy közel hároméves utazása meghatározó befolyással lesz későbbi zenei munkásságára, lévén a számos kalandból és a természet egzotikus szépségeiből táplálkozik majd művészetének legsajátosabb vonása, muzsikájának rendkívüli színgazdagsága.
Élményekben pedig nem volt híján, vadászott cápára az Egyenlítőnél, léket kapott a hajójuk a brazil partoknál, és akkor kötöttek ki Amerikában, amikor éppen a polgárháború dúlt az északi és a rabszolgatartó déli államok között. Hazatérése után aztán azon gondolkodott, miképpen tudná legjobban visszaadni az úton látott rengeteg szépséget, s erre a legalkalmasabbnak a zene látszott. Összeismerkedett kora legnagyobb zeneművészeivel, de még sokáig katona maradt, egyik első művét is úgy komponálta, hogy Balakirev direkt parancsba adta neki. (Kalendárium Press)
Egy anekdota szerint Thurzó Gábor a háború után azt mondta; Keleti Mártonra kellene bízni a filmgyártás beindítását, mert annyira profi, hogy egymaga képes leforgatni az egész évi filmmennyiséget. Ez különben nem nagy túlzás, hiszen a háború után Keleti rendezte az első filmet, A tanítónőt, és később is alaposan kivette részét a "filmes norma" teljesítéséből, hiszen harmincöt filmet készített, s ebben még nincs benne a tévé részére forgatott tucatnyi produkciója. S nem ám összecsapott fércművekkel állt elő, hanem alaposan kimunkált sikerfilmekkel, ennek köszönhetően azok máig nagyon népszerűek, a Civil a pályán, A tizedes meg a többiek, a Mágnás Miska, a Hintón járó szerelem, a Fel a fejjel, a Hattyúdal, vagy a Butaságom története rendszeresen látható a különböző tévécsatornákon ma is.
Annak ellenére tisztelték művészi tehetségét, hogy meggyőződéssel hirdette a siker fontosságát, mondván: közönség nélkül nincs mozi. Ezért aztán a filmkészítés valamennyi mozzanatánál jelen volt, beleszólást követelt magának a legapróbb részletek meghatározásába is. De nincs mit csodálkozni ezen, hiszen már Thurzó Gábor is megmondta: Keleti Márton vérbeli profi volt, "a megtestesült Hollywood". (Kalendárium Press)
A Bács megyei Paripásról került a fővárosba, a Zeneakadémián Kodály és Weiner Leó tanítványa volt. Nagy tehetségnek mutatkozott, így természetesen nem tudott megélni. Ezért aztán kávéházakban zongorázott, ahol alkalomadtán saját szerzeményeit is előadta, s időközben beleszeretett Budába. A vén budai hársfák című slágerét már ez a szerelem ihlette, s követte a többi, Budát csodáló népszerű dala, valamint az örök slágerek, a Szeret-e még, vagy a Lesz maga juszt is az enyém.
Alig múlt harmincéves, amikor bemutatták első operettjét, a Miss Amerikát, amely igazi hollywoodi ihletésű revű volt, és óriási siker lett. A látványosság uralt mindent, egyes kritikusok meg is jegyezték, hogy "a főszereplők úgyszólván teljesen eltűnnek a görlök sokadalmában", pedig az egyik főszereplő Kabos Gyula volt, s ő igazán nem szokott elveszni. Több mint harminc operettet komponált, köztük az Én és a kisöcsémet, a Fiatalság - bolondságot, a Fekete Pétert, a Füredi Annabált. Egyik jobb mint a másik, sokat közülük a világ több nagyvárosában is bemutattak. Számos filmzenét írt, az ő dalait énekelték például a Hyppolit, a lakájban, valamint az Egy csók és más semmiben. 1944-ig szinte minden évben volt Eisemann-bemutató Pesten, de előfordult, hogy egy évadban több is.
Pedig a kritikusok már akkor sem szerették a könnyedebb műfajokat, a zenével még csak-csak megbékéltek, de a szövegkönyveket ki nem állhatták, amint Eisemann operettjeiről is írta valaki: "E librettóknak nincs más szabálya, mint a gyermetegség, de ezt aztán száz százalékig betartják." (Kalendárium Press)
Becsvágyó ember volt, egész életében elsőségre tört, és céljai elérésében nem sok aggály hátráltatta. Először azzal lett első - ha nem is teljesen egyedül -, hogy rajta volt azon a hajón, amely elsőként töltötte a telet az Antarktiszon, igaz, nem teljesen önszántukból vállalták az úttörő szerepet: hajójuk belefagyott a jégbe. Aztán elsőként hajózott át az annyira keresett Észak- nyugati-átjárón, s ezzel már tényleg megszerezte első győzelmét, úgyhogy nagyobb vállalkozásra vágyott: az Északi-sark meghódítására indult. Időközben azonban megtudta, hogy Robert Peary elérte a pólust, így már nem is érdekelte az egész, felhagyott az expedícióval, és a még "szűz" Déli-sarkra irányította a hajóját. Jellemző, hogy a tervmódosításról csak Madeira szigetét elérve értesítette a legénységet. Nagy versenyfutás végén aztán négy héttel vetélytársa, Robert Scott előtt 1911. december 14-én ő léphetett először a Déli-sarkpontra.
Elsőségét a Déli-sarkon ugyan nem vonják kétségbe, bár a modern technikai eszközeivel eredményét finomították, bebizonyítva, hogy valójában nem is érte el a Déli-sarkot, körülbelül kétszáz méterrel elvétette azt. De ez mitsem számít, kivált annak fényében, hogy Scott kapitány és csapata belepusztult a nagy kalandba, a norvégok viszont szerencsésen hazajutottak. Amiben neki különösen nagy érdemei voltak, korábbi útjain ugyanis nem tartotta rangján alulinak tanulni az eszkimóktól, akiktől sok túlélési ötletet átvett. Elkerülte a 
skorbutot és az éhhalált: ez utóbbit úgy, hogy "lábon vitt" élelmiszert, azaz visszaútján sorban megették a kutyákat.
A Déli-sark meghódításával természetesen világhírnevet szerzett, ám később sem nyughatott, az Északi-sark repülővel történő első átrepülését vette tervbe, de ezúttal ő maradt le; Robert Byrd két nappal megelőzte. A kegyetlen hajszában végül ő maga is odaveszett. Holttestét sosem találták meg. (Kalendárium Press)
Már fiatalon elárulta kivételes képességeit, akkoriban ő volt a Conservatoire legtehetségesebb tanulója, lelkiismeretes és tanulékony. De nemcsak szorgalmas volt, hanem valódi bohém is, amint írták: "igazi párizsi, aki amellett, hogy valósággal ölte magát a legnehezebb zenei stúdiumokkal, nem tagadta meg ifjúságát, s kivette részét az élet örömeiben".
Pedig sokáig nem sok oka volt az örömre, elkerülte a siker, a nyugodt alkotáshoz viszont anyagi biztonságra lett volna szüksége, ezért aztán egy remek húzással feleségül vett egy csodaszép, ráadásul gazdag leányt, a hozományból pedig hozzáfogott élete nagy művéhez.
A fiatal zenészre Hans Bülow német zongoraművész figyelt fel, és ő ajánlotta be a löwenbergi udvarhoz kamaravirtuóznak. Nagy sikerű turnék következtek, majd életében az 1872-es év jelentett nagy fordulatot, amikor feleségül vette Liszt tanítványát, Sophie Mentert. Azontúl együtt koncerteztek, felléptek Magyarországon is. 1886-ban azonban elváltak, és Popper még abban az évben Hubay Jenővel vonósnégyest alakított. A vonósnégyes - amelynek tagjai Popperen és Hubayn kívül állandóan cserélődtek - világsikert aratott. 
Az ő káprázatos játékuknak köszönhető, hogy Brahms ötször is Budapestre látogatott. Popper és Hubay egyébként együtt tanított a Zeneakadémián, és a tanári karból, valamint a növendékekből remek kis zenekart alapítottak. Popper más kamaraegyüttesekben is zenélt, sőt szólistaként is fellépett, s remekül vezényelt, egy hangversenyéről 1908-ban például így írt a Pester Lloyd: "A karmesteri pálcát ez alkalommal Popper Dávid forgatta. Mesteri vezetése alatt a zenekar olyan lendülettel, az árnyalatoknak olyan finomságaival játszott (a hegedűsök élén Hubayval), ami a jól bevált és az új szimfonikus művek követelményeinek egyaránt megfelelt. A közönség zajos tetszéssel fogadta az érdekes és élvezetes előadást." (Kalendárium Press)
A magyar opera úttörője nem volt csodagyerek, zenész apja nem is szánta muzsikusnak, bár azért zenét természetesen tanult. Pályáját zongoraművészként kezdte, karmesterként folytatta, s az operakomponáláshoz csak viszonylag későn, túl a 35. évén mert hozzáfogni. Volt is oka az óvatosságra, hiszen nemzeti opera akkoriban még nem volt Magyarországon, s bár Erkel csodálatos művei - a Dózsa György, a Bátori Mária, a Hunyadi László és kivált a Bánk bán - szép közönségsikert arattak, fogadtatásuk elég vegyes volt. Sok kritikus például szentségtörőnek tartotta, hogy történelmünk olyan nagyjai mint Hunyadi, dalolgassanak a színpadon, "ezt éppen úgy nem tudom örömmel hallani - írta valaki -, mint nem szívesen látnám, ha Pompeius szobrának a nagyobb művészeti szépítés kedvéért bajuszt festenének".
Idővel persze nálunk is megbarátkoztak az olasz mintára éneklő történelmi hősökkel, amikor 17 évvel a Hunyadi László után bemutatták a Bánk bánt, már fenntartás nélkül ünnepelte mindenki. Mint mindenki tudja, ő zenésítette meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy csodálatos zongoraművész és kiváló karmester is volt. "Sasszemű, biztos és erélyeskezű" dirigensnek ismerték. "Nemcsak azzal tűnt ki, hogy a hatalmas operai együttest nagyszerűen összetartotta, hanem a zenekari hangversenyek stílusos, gondosan kidolgozott vezetésével 
is" - írta valaki. "Vezénylő pálcája nyomán sorra keltek életre a leghíresebb operák", s ő vezényelte először hazánkban Beethoven IX. szimfóniáját.
Az évfordulóra a Kalendárium Press Zsigray Julianna A Sugár úti palota és Gál György Sándor Hazám, hazám, te mindenem című életrajzi regényét kínálja, mindkettőt antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
A kubai forradalom egyik legnépszerűbb vezetője volt, s miután 1956 decemberében a kubai forradalmárok partraszállása után - mindössze 11 társával együtt - életben maradt, részt vett a dzsungelharcokban, majd ő volt az 1959. január 1-jén a Havannába bevonult csapatok parancsnoka. A forradalom győzelme után a Nemzeti Bank elnöke, majd iparügyi miniszter volt, ám 1965-ben otthagyta a biztos egzisztenciát, és elment Bolíviába harcolni, ahol végül fogságba esett, meggyilkolták, földi maradványait csak pár éve sikerült megtalálni. A hatvanas-hetvenes évtizedekben személye szinte legendává vált, a nyugat-európai diákmozgalmak az ő képeit festették transzparenseikre, de Kelet-Európában is kevés diákszoba volt akkoriban, amelynek falán ne függött volna valamelyik híres portré-grafikája. (KalPress)
Jámbor Lajos császár legifjabb fia volt, és nagy galibát okozott a világrajötte. Apja ugyanis már korábban szétosztotta birodalmát fiai, Lothár, Pippin és Lajos között, ezért Károly születésekor újra szét kellett osztani mindent. Fiai azonban fellázadtak Lajos ellen, még a trónról is letették. Jámbor Lajos halála után két fia, Német Lajos és Kopasz Károly elhatározta, hogy összefognak testvérük, Lothár ellen. A strasbourgi találkozón az idősebb jogán előbb Lajos kapott szót, és Nithard krónikája szerint ezeket mondotta: "Tudjátok, hogy Lothar engem és e testvéremet atyánk halála után üldözött, 
és teljesen meg akart semmisíteni. Miután azonban sem testvéri szeretet, sem keresztényi érzület, sem bármilyen ész-ok nem tudott segíteni abban, hogy igazságos feltételek mellett béke legyen közöttünk, a szükségtől kényszerítve ügyünket végül is átadtuk a mindenható Isten ítéletének, hogy mindegyikünk elégedjék meg azzal, ami neki jár." Károly is hasonlóképpen nyilatkozott, és az osztozkodásban a frank birodalom nyugati fele, a mai Franciaország jutott neki. Német Lajosé lett Németország, szegény Lothár pedig kénytelen volt megelégedni Lotharingiával, aki azzal vígasztalódhatott, hogy a területet róla nevezték el. (Kalendárium Press)
Mostohaapja Portugália dél-afrikai konzulja volt, a kis Fernando is ott nőtt fel. Sokat volt egyedül, és a magány egész későbbi életét meghatározta, felnőttként is különc elszigeteltségben élt. Egyébként is ő a legtöbbet vitatott portugál költő, bár manapság a kritikusok hajlanak rá, hogy őt tekintsék a modern portugál líra legkiválóbb képviselőjének. A vitát különben Pessoa rendkívül erősen intellektuális versei okozzák. Jellemző rá, hogy a legbonyolultabb gondolatait is lapidáris, azaz velős formulákban fejezi ki. Jó példa erre a híres Autopszichográfia című költeményének első strófája; " A költő nagy színlelő, / Oly jól ért a színleléshez, / hogy csak színleg érzi ő / a kínt, mit valóban érez." (Kalendárium Press)
Szinte minden tulajdonság hiányzott belőle, ami egy színésznőnek akkoriban szükségetetett a sikerhez, a szoborszerű szépségek tündöklésének korszakában ugyanis számos hiba akadt a külseje körül. Egyébként is ovális arcát még inkább "elcsúfította" enyhe kancsalsága, ami manapság vonzó szexepilnek számítana, akkortájt azonban sokan egyenesen csúnyának tartották miatta. Ráadásul a járása sem volt valami sikkes - talán még bicegett is egy kicsit -, s ennek leplezésére ő találta ki az azóta elterjedt "manökenlépést", azaz a bal lábával jobbra, a jobbal balra lépett a másik elé. De új divatot vezetett be a fésülködésben is azzal, hogy féloldalt választotta el a haját, mosolygás közben pedig mindig jellegzetesen félre fordította a fejét, s ez a szokása szintén sok követőre talált. 
De mindez kevés lett volna a sikerhez, karrierjéhez az kellett, hogy férjhez menjen a félelmetes filmcézárhoz, Irving Thalberghez. Szerencsés házasságának köszönhetően egymás után kapta a főszerepeket - az egyikért még az Oscar-díjat is kiérdemelte -, s még azután is játszhatott szerelmes lányokat, hogy anya lett; ő volt az első hollywoodi filmsztár, akinek megengedték, hogy gyereket szüljön és szerepkörét is megtartsa. De eszével is kirítt üresfejű kolléganői közül, miután férje - és egyetlen pártfogója - meghalt, nemsokára ő is visszavonult. (Kalendárium Press)
Rövid élete során hibát hibára halmozott, 17 évesen például nagykorúvá nyilvánította magát, majd hazahívta és a hadsereg főparancsnokává tette a korábban a trónról lemondott apját, akit mindenki gyűlölt. Aztán a szerbek egyöntetű tiltakozása ellenére feleségül vette egy mérnök rosszhírű leányát, aki azonban nem tudott gyermeket szülni, mire ő feleségének az öccsét akarta utódjául jelölni. Ezt azonban már nem tűrték honfitársai, a hadsereg államcsínyt szervezett ellene, melynek során a királynéval együtt meggyilkolták. 27 évet élt, s vele kihalt az Obrenovicsok törvényes ága is. (KalPress)
Apja, II. Philipposz halála után, húszévesen lett a makedónok királya, s rövid életének dicső tetteit iskolai tanulmányaiból remélhetőleg jól ismeri mindenki. Alighanem ő, III. Alexandrosz volt a világtörténelem egyik legzseniálisabb hadvezére, már trónra jutása után két évvel Isszosznál megverte a perzsa hadsereget, majd elindult meghódítani a világot. És sikerült is neki, az akkori ismert világ nagy részét az uralma alá hajtotta, egészen Indiáig eljutott, s csak azért fordult vissza, mert katonái már nem bírták a megpróbáltatásokat.
de persze szólni nem nagyon mert senki, kivált azután, hogy egy részeg fejjel folytatott vita során Sándor az egyik legjobb barátját is megölte. Nem csak a csatatereken vitt végbe világraszóló tetteket, de az élet szinte minden területén. Számtalan várost alapított, templomokat építtetett, utakat vágott sosemjárta hegyoldalakba, hidakat vert vad folyókon át, műveit sok esetben még évszázadokig használták. Sikerrel alkalmazta a koronás fők körében később oly elterjedt rokonsági politikát is, feleségül vette legbőszebb ellenfele, Dareiosz lányát, sőt embereit is rávette a békesség megpecsételésének e rendkívül üdvös módjára; ez volt a híres szuzai menyegző.
Ő maga különben rendkívül vonzó férfi volt, s voltaképpen erényes is, az akkoriban elterjedt szokást, a fogoly nők megerőszakolását például egyáltalán nem gyakorolta, sőt nem volt a híve a házasság előtti testi szerelemnek sem. Ő volt az első antik uralkodó, aki rendszeresen borotválkozott, mi több - lepődjünk meg - a test más tájainak szőrtelenítését is egészséges és ízléses dolognak tartotta, s így rendre gyakorolta. Halálának pontos oka máig nem teljesen tisztázott, az viszont bizonyos, hogy tetteinek hatása máig tart, ha ő nem lett volna, ma bizonyára más lenne a világ. (Kalendárium Press)
A közkeletű felfogás szerint a római történelem legvéresebb császára volt, de a valóságban a kép árnyaltabb. Nero művelt ember volt - fiatalon a híres filozófus, Seneca tanította, aki a császár mellett állt később is -, s uralkodása kezdetén számos üdvös intézkedést hozott, megerősítette például a senatus tekintélyét, visszaadta Görögország szabadságát, és békét teremtett a Keleten.
kortársai szerint nem volt rossz hangja. Művészi ambícióit később főként akkor említették fel, amikor a szemére hányták, hogy felgyújtotta Rómát, és a lángokban gyönyörködve verseket szavalt. Ez azonban csak félig igaz, a 64-ben tombolt római tűzvész kitöréséhez semmi köze nem volt, igaz, megrendülésében tényleg felidézett egy odaillő versszakot.
Kivételes asszony volt, az első magyar nők egyikeként egyetemre járt, filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált, bár ez utóbbit némiképp indokolta, hogy kedvtelésből zeneszerzést tanult a Zeneakadémián. Gyerekkori pajtása, Babits Mihály A gólyakalifa írása közben nap mint nap vele vitatta meg készülő műve részleteit, s később írt is róla Halálfiai című regényében. Anyanyelvi szinten beszélt németül és franciául, egyike volt legnagyobb táncpedagógusainknak, műveltsége még a Nobel-díjas filozófust, Bergsont is lenyűgözte. Ő szorgalmazta először nálunk a női jogok kiterjesztését a 
társadalom minden területére, például a politikára, de nem volt harcos feminista, elvetett minden túlzást, például bár talán hazánkban először ő élt főként gabonamagvakon, néhanapján húst is evett. Reggelente felkelés után hideg fürdőt vett, majd vizesen visszabújt az ágyba megszáradni, e sajátos módszerrel próbálta megőrizni egészségét és szellemi frissességét. Nos, 95 évesen könyvet írt az evolúciós logikáról, rá egy évre pedig előadást tartott a Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson. Egy híján száz évet élt. (Kalendárium Press)
Amikor 1630-ban a fejedelmi székbe került, Erdély az üllő és a kalapács, azaz Bécs és a török Porta között, állandó veszélyben élt, ezért nem volt mindegy, hogy a fejedelem mit cselekszik. Sokszor szegény ő maga sem tudta, mitévő legyen, ezért aztán később gyakran vádolták határozatlansággal. Szemére vetették például, hogy későn csatlakozott a harmincéves háborúhoz, s bűnéül rótták fel, hogy bár a svédek és a franciák szövetségeseként III. Ferdinánd ellen vonult, a katonai siker kapujában visszafordult. Valóban meglepő tettét azonban igazolhatja, hogy nem engedhette az osztrák birodalom összeomlását, hiszen akkor ki állította volna meg a török szultánt?
Rákóczit fukarsággal is megvádolták, pedig csak puritán, egyszerű ember volt, és buzgó református. Annak ellenére, hogy feleségével, Lóránttfy Zsuzsannával nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy a református egyházat segítsék és támogassák, uralmuk alatt Erdélyben - egyedül Európában - békében élhettek a katolikusok, az evangélikusok és az unitáriusok is. Méltán nevezték később "bibliás őrálló"-nak, hisz két dolgot tartott igazán fontosnak, a hit oltalmazását és nemzet érdekeinek védelmét. (Kalendárium Press)
Inka vér is csörgedezett az ereiben, Limában gyerekeskedett, s indián származását gyakran előhozta, ha mentegetni akarta furcsa viselkedését. Ez sokszor előfordult, hiszen igazi vagány volt, matrózkorában megedzett izmait kihasználva gyakran verekedett, még nyakkendős tőzsdeügynök korában is megesett, hogy kishíján megfojtotta egyik alkusztársát, mert az leverte a fejéről a cilindert. De nem is volt nekivaló a tőzsde konszolidált világa, a festők bohémsága vonzotta, s amikor néhány képét a Szalon kiállításán remekműnek minősítették egyes művészkollégái, szakított polgári életével.
Feleségét és öt gyermekét a hűvös Koppenhágában hagyta, ő pedig felkerekedett, és meg sem állt a fűszerillatú Tahitiig. Ahol aztán végre úgy élhetett, ahogy ő azt egy nagy művészhez illőnek tartotta. Ránk maradtak egy helyi kereskedő feljegyzései rendeléseiről; egyszer négy hónapra 25 liter pálinkát, 80 üveg sört és 202 liter vörösbort hozatott, s alig várta, hogy megérkezzen a hajó a friss szállítmánnyal. Nem is lehet csodálkozni rajta, 
hogy ittasan gyakran került összetűzésbe a helyi csendőrökkel és a lelki üdvéért aggódó buzgó misszionáriusokkal. Mint általában mindenki, ő is bátor volt, ha ivott, egyszer nekiment egy csapat részeg tengerésznek is, mert egyikőjük kigúnyolta mulatt szeretőjét, erre a matróz barátai eltörték a lábát.
A polinéz szépségek bájait sem vetette meg, naplójában hencegve fel is panaszolta; "minden éjszaka fékeveszett kamaszlányok szállják meg az ágyamat, tegnap is hárommal kellett elbánnom".
Saját bevallása szerint sem volt kimondott szépség, ő maga mesélte el, hogy amikor a főiskolán kiosztották az Ármány és szerelem női szerepeit a tanítványok között, egyedül ő nem lett se a lányosan szép Lujza, se az éretten asszonyos Lady, neki azt mondta a tanár, hogy majd Mirigyet talán eljátszhatja.
többször eljátszotta. Jellemző különben, hogy első szerepében egy békát kellett alakítania, "egy kasírozott bokor mögött ültem egész előadás alatt, és brekegtem" - emlékezett később. De csakhamar már két nagy nemzeti drámánkban kapott feladatot; a Bánk bánban ő volt a halott Gertrudis, Az ember tragédiájában pedig süketnéma eszkimóként mászott ki az igluból. Természetesen idővel tehetségének megfelelő szerepeket is játszhatott, s egyik legnagyobb színésznőnk lett belőle.
Major Tamás mellett az 1945 utáni évtizedek meghatározó főszereplőjeként vett részt a színházi és a közéletben, ezért sokan vonalas kultúrharcosnak tartották. Pedig nem volt az, 1952-ben például nagy bátran az előző évinél kétezer forinttal kevesebb békekölcsönt jegyzett, mondván: 100 forint egy kiló zsír. Nem volt könnyű természet, de akin tudott, segített, a színészekért és a 
színházművészetért pedig mindig kiállt. Az ő nevéhez fűződik a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon, valamint a Bajor Gizi Emlékmúzeum létrehozása. (Kalendárium Press)
Foglalkozása megjelölésére természetesen nem elég a költő, hiszen aminek valami köze van a művészethez, azt ő művelte. Verseken kívül, drámákat is írt, zenét komponált, remek színésznek számított, de rendezett is, volt dramaturg és néprajztudós, s festőként is megállta a helyét, még kiállítást is rendeztek képeiből. Első verseskötete huszonegyéves korában jelent meg, s cigányballadái - amelyek zenéjét is ő szerezte - hamar népszerűek lettek, akkoriban az ő szerelmes dalait énekelte egész Spanyolország. Drámáival szintén sikert aratott, sőt, a Bernarda Alba háza, 
a Yerma és a Vérnász nemcsak honfitársainak jelent sokat, de az európai kultúrkincsnek is féltett része.