2024. március 18-án 440 éve halt meg IV. (RETTEGETT) IVÁN orosz cár
Rettegett Iván néven tartja számon a történelem, és alaposan rá is szolgált melléknevére. Rendkívül indulatos ember volt - még az is felmerült, hogy elmebeteg -, mérgében hihetetlen dolgokat művelt, egy vita hevében a pápai küldöttség előtt rabló farkasnak nevezte a Szentatyát, a megrökönyödött vatikáni követet pedig kishíján meg is verte. Azt némiképp szokványos mondhatjuk, hogy a középkori orosz viszonyok közepette alattvalói rettegtek tőle, hiszen elődei és utódai is szemrebbenés nélkül irtották vélt vagy valós ellenfeleiket, de Iván nem kímélte bizalmasait, sőt, családtagjait sem, saját fiát, a trónörököst is ő ütötte agyon.
Történt pedig, hogy egyik este valamilyen ügyben berontott fia hálószobájába, ahol lenge hálóruhában találta a menyét, mire haragjában ütni-verni kezdte a kilencedik hónapos terhes fiatalasszonyt. A trónörökös meggondolatlanul felesége védelmére kelt, erre Iván fémfejű botjával úgy fejbeverte szegényt, hogy a cárevics tíz nap múlva belehalt súlyos sérülésébe. Az asszonyka különben elvetélt, a cár egyetlen unokája halva jött a világra.
Ez az eset is jól érzékelteti, mivel érdemelte ki Iván Rettenetes melléknevét, de persze az ő jelleme is árnyaltabb. Tiszta fejjel borzasztóan bánta kegyetlenségét, kíméletlen penitenciákat rótt ki magára, az egykorú krónikás szerint bűntudatában "olyan odaadással 
verdeste ima közben a fejét a kövezetbe, hogy az feltűnt egy külső szemlélőnek is". (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
Annak ellenére, hogy kedvtelésből már gyerekfejjel megtanult zongorázni, sőt komponált is, nemigen érdekelte a zene, s meg sem fordult a fejében, hogy zeneszerző legyen. Fiatalon a tengerész pálya vonzotta, hajóskapitány szeretett volna lenni, ezért a Tengerészeti Akadémián tanult, amelynek végeztével a kadétoknak a gyakorlatban is tanúbizonyságot kellett adniuk felkészültségükről, így ő is évekig tartó világkörüli utat tett.
Nem tudván persze, hogy közel hároméves utazása meghatározó befolyással lesz későbbi zenei munkásságára, lévén a számos kalandból és a természet egzotikus szépségeiből táplálkozik majd művészetének legsajátosabb vonása, muzsikájának rendkívüli színgazdagsága.
Élményekben pedig nem volt híján, vadászott cápára az Egyenlítőnél, léket kapott a hajójuk a brazil partoknál, és akkor kötöttek ki Amerikában, amikor éppen a polgárháború dúlt az északi és a rabszolgatartó déli államok között. Hazatérése után aztán azon gondolkodott, miképpen tudná legjobban visszaadni az úton látott rengeteg szépséget, s erre a legalkalmasabbnak a zene látszott. Összeismerkedett kora legnagyobb zeneművészeivel, de még sokáig katona maradt, egyik első művét is úgy komponálta, hogy Balakirev direkt parancsba adta neki. (Kalendárium Press)
Ő volt a Templomos Lovagrend utolsó nagymestere, aki éppen Cipruson készülődött a szaracénok elleni újabb hadjáratra, amikor Szép Fülöp francia király kérésére V. Kelemen pápa visszahívta. A dolog mögött Fülöp hatalmi féltékenysége, és a titokzatos templomos rend vagyona utáni vágyakozás húzódott meg, s célja elérése érdekében a király nem ismert kíméletet. A templomosokat perbe fogták, a rendet megszüntették, vezetőit pedig máglyára küldték.
Szegény ír családban nőtt fel, fiatalon asztalosként és teherautó-sofőrként tartotta fenn magát, s közben önerőből kitanulta a színészmesterség elméletét. E tudással felvértezve aztán nagy bátran jelentkezett a washingtoni egyetem színitagozatára, s rögtön fel is vették. Ennek ellenére nehezen indult a pályafutása, sokáig csak statisztált, majd az Ember az Atlantiszról című filmjében felfigyelt rá a sikeres producer, Leonard Katzman, aki meghívta a Dallas című filmsorozatba.
Kezdetben ehhez a szappanoperához sem fűztek túl nagy reményeket készítői, ám a Ewing-család története nem várt óriási siker lett. A Bobby Ewingot alakító Duffy pedig milliók kedvence, akkoriban képeivel tele voltak a lapok, a pletyka még filmbéli partnerével, Victoria Principallal is összeboronálta. S ekkor nála tíz évvel idősebb felesége választás elé állította a hírbehozott szívtiprót, vagy ő, vagy a Dallas. A feleségét rajongásig szerető sztár sokak megdöbbenésére a filmsorozatot hagyta ott, ám filmbéli halálát nem fogadták el a rajongók, egy nemzet követelte vissza kedvencét a sorozatba. Így aztán Bobby "feltámadt".
A Dallas befejezése óta alig-alig forgat, bár a nálunk Egyről a kettőre címmel vetített sorozatát is jól fogadták a nézők, voltaképpen visszavonultan él, szülei meggyilkolása óta áttért a buddhizmusra, s ideje java részét feleségével közös meditálással tölti. Annál nagyobb szerencsénk, hogy a minap elvállalta a szereplést egy magyar filmben, úgyhogy tavaly nálunk forgatott. (Kalendárium Press)
Édesanyja a híres színésznő, Mészáros Ági, úgyhogy nem lehet csodálkozni rajta, ilyen nagyszerű tehetségű szülővel nehéz más pályát választani. Bár ő azért megpróbálta, a Színművészetivel párhuzamosan az Iparművészetire és Közgazdaságtudományi Egyetemre is beadta a jelentkezési lapját. Utóbbi vonzalma kész rejtély, de az némiképp érthető, hogy keramikus is szívesen lett volna, hiszen gyermekkorában a festői Bolzanóban és Svájcban is nevelkedett, grófi kastélyokban vendégeskedett, tán még fehér lovak is legeltek a közelben.
hogy úgymond "komoly" darabokban, drámai szerepkörben is remekül helytállt, például a Rozsdatemető Csele Julijaként. A hatvanas évektől rendszeres közreműködője volt a televízió vidám műsorainak, számos tévéfilmben szerepelt, mozifilmjei közül pedig a Szerencsés Dániel emelkedik ki.
Életútja a tipikus amerikai sztárkarrier; fiatalon berobbant a filmvilágba, még nem volt húszéves, amikor Francis Ford Coppola már szerepet adott neki, s A kivülállók című filmbe túlzó lelkesedéssel vetette bele magát; egy jelenetben a kelleténél erősebben vágta szájon Tom Cruise-t, aki "felvételen" kívül alaposan helybenhagyta. De megúszta, így nemsokára Az osztály című filmben Jacqueline Bisset csábította el, a Halálos barátság című mozival pedig világsztár lett.
Neki volt az egyik legnagyobb - és legelszántabb - rajongótábora, amikor például megneszelték, hogy egy forgatás után családi körben fog pihenni, megszállták rokonainak környékét, még szegény nagymamájának ohioi házát is körülvették, hátha odamegy. Két évtizeddel ezelőtt majdnem vége lett a jóvilágnak, videóra vette ugyanis hancúrozását egy fiatalkorú lánnyal, a film nyilvánosságra került, őt pedig elvitték a rendőrök. Nagy nehezen úszta meg a húsz év börtönt, de a meghurcoltatás életre szóló lecke volt számára, a per után azonnal befeküdt egy alkoholelvonókúrára, s jót tett neki az is, hogy megnősült és gyermekei születtek.
Szerencsére a szakma is megbocsájtott neki, azóta sok filmet forgatott, s különösen nagy sikert aratott Az elnök emberei című, hozzánk is eljutott sorozatban. (Kalendárium Press)
A berlini hadiiskolában, majd müncheni egyetemen tanított, s volt a nürnbergi műegyetem igazgatója is. Kiváló tudós volt, alapvető felismerésekre jutott a hangtan és a fénytan területén, de legnagyobb tudományos eredménye, hogy összefüggést talált az elektromos áram feszültsége, erőssége és a vezetők ellenállása között, s ezek nyomán ő fogalmazta meg az elektromosság egyik alaptörvényét, a róla elnevezett Ohm-törvényt. Az ő nevét viseli az elektromos ellenállás fizikai mértékegysége.
Stanzák és költemények című kötetével tűnt fel, melynek leghíresebb verse A törött váza, amelyet Kosztolányi Dezső fordított magyarra. A maga korában rendkívül népszerű volt - kicsit talán érdemtelenül -, különösen Igazság és Boldogság című köteteit kedvelték. De neve örökre fennmarad, mert 1901-ben ő kapta az első irodalmi Nobel-díjat, a hivatalos indoklás szerint egyebek között "művészi tökélyről tanúskodó, a szív és a lángész ritka összhangját.
A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. Kezdeti képein Szőnyi stílusát követte, majd - miután ösztöndíjat kapott a Római Magyar Akadémiától - áttért a tempera-festészetre, amelynek lassanként igazi virtuóza lett. Nagy hatással volt későbbi művészetére az olasz novecento és az expresszionizmus, egyik kedvenc témájának pedig a vásárok és a cirkusz világát választotta. Fényesen bizonyítja ezt híres festménye, az Álarckészítők. Népi életképei közül a Fahordás és a Bányaváros emelkedik ki, de jelentősek rézkarcai is. Több freskót is készített; ő festette ki a budapesti városmajori templomot, valamint Chiovini Ferenccel a jászszentandrási templomot. (Kalendárium Press)
Minden idők egyik legnagyobb tudós lángelméje volt. Két alapvető felfedezés fűződik a nevéhez, az általános és a speciális relativitáselmélet. Mindkét elmélet nagyon bonyolult, de egyszersmind egyszerű is, azt állapítja meg ugyanis, hogy "minden relatív". Ez már szinte szállóigévé vált, anélkül persze, hogy az emberek döntő többségének halvány fogalma lenne a dologról.
Einstein kétségkívül a legismertebb természettudós, s ez nemcsak szenzációs eredményeinek, de feltűnő fizimiskájának és rokonszenves személyiségének is köszönhető; nem sótlan és magányos szobatudós volt, hanem szellemes társasági ember. Barátai között gyakran próbálta szellemes magyarázatát adni felfedezéseinek, egyszer például így szólt: "Tudják, mi a relativitás? Egy perc a forró kályhán egy órának, egy óra egy csinos nővel egy percnek tűnik."
megbukott. Később sem kapott állást sokáig, még egyszerű asszisztens sem lehetett.
A Felvidékről hamar Pestre került, ahol a felvilágosodás, majd Bécsbe, ahol pedig a forradalmi eszmék ragadták magával. Összebarátkozott a Ráday-családdal és Bessenyei Györggyel, valamint Kelemen Lászlóval, akivel együtt ő teremtette meg az első magyar állandó színházat. De ő alapította a kor nagyhatású irodalmi folyóiratát, a nők műveltségének emelését célul tűző Urániát is, amelyben olyanokat írt, hogy "puszta és üres volna az élet, setét, mint a sír, irtóztató, mint a kietlen tömlöc, az asszonyi kedvesség nélkül", nagy kár, hogy a kevésbé érzőszívű cenzúra, csak pár számot engedett megjelenni. Kármán írta mindemellett az első igazi magyar prózai művet is, a Fanni hagyományai című kisregényt.
Mindez egy hosszú életpályára is elégséges tett lett volna, Kármán azonban huszonéves korára vált a magyar kultúra jeles alakjává. Természetesen nem kerülte el a szerelem sem, sőt, szakértő műítészek szerint éppen a Markovics grófnőhöz fűződő lángoló érzelme érlelte igazi íróvá. Nála jóval idősebb szerelme azonban férjes asszony volt, aki néhány hónap múltán urával vidékre költözött, így a lelkes ifjú sosem ismerhette meg az igazi boldogságot. Természetesen ugyanis résztvevője volt Martinovics Ignác mozgalmának, s mikor elkezdődtek a letartóztatások, ő is tudta, hogy közeleg a vég.
Legendák övezte ember volt, s tetteinek szinte túlzó dicsőítéséből már kortársai is kivették részüket. Petőfi például így írt: "Bármily hősi e sereg, az, hogy csomóban és épségben maradt e viharos napok után, egyedül tábornokának érdeme. ... Szeretném Bemet egész nagyságában felmutatni a nemzet, a világ előtt, de ahhoz több és nyugodt idő kellene, hogy lelkem minden erejét összeszedhessem."
szabadságharcba bekapcsolódva egy szétzilált sereget bíztak rá, rosszul felfegyverzett, képzetlen újoncokat, így amikor meg kellett ütköznie Puchner osztrák tábornok csapataival, bizony senki nem jósolt sikert a magyaroknak. Bem azonban hamar rendezte a sorokat, így - amint írták - "a legrosszabb csapatokból, melyek senkinek sem kellettek, a magyar hadsereg legjobb csapatai lettek". Bem serege persze győzött, s három hónap alatt kiűzte az ellenséget Erdélyből.
puskagolyó, ragtapasszal leragasztotta a sebet, majd folytatta a harcot. Mert persze nem a dombtetőről nézte katonái küzdelmét, ott harcolt ő is az első vonalakban, a szászvárosi csatában például egy szál karddal ő védte meg az ágyúkat, és sokszor csak a szerencse mentette meg az életét.
Igazi európai volt, hiszen Zita mamája portugál királyi családból származott, de németül beszélt gyerekeivel, francia származású olasz apja pedig franciául, ők pedig a többi gyerekkel olaszul. Egyébként húszan voltak testvérek, s főnemesi rangjuk dacára igen szabad szellemben nevelkedtek, a kis bourbon-pármai hercegnő kislányként például mezitláb szaladgált. Érdeklődése is köznapi dolgok után vonzotta, szerette a kerti virágokat gondozni, és imádott sütni-főzni.
Izgalmas várakozással fogadta a hazai közvélemény a hírt Károly Habsburg főherceg eljegyzéséről, hiszen Ferenc Ferdinánd trónörökös zűrös magánélete miatt megvolt az esélye annak, hogy Károly végül mégis a magyar trónra kerül. Ekkor viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ki a királyné, hiszen a legendás Sissi páratlan honi népszerűsége óta a magyarok különös elvárással voltak az ország jövendő első asszonya iránt.
sürgölődött főúri háztartásában. Mert természetesen főzni is megtanult, bár paprikás csirkéjéről nem maradtak fenn hitelt érdemlő kritikák.
Karrierje tiszteletet parancsoló, hiszen 1958-ban robbant be a könnyűzenei életbe, és népszerűsége ma is töretlen. Pályafutása egyszer volt veszélyben, még az elején, amikor autójával elütött egy szarvast, és hajszál híján egy szakadékba zuhant. De megúszta, így onthatta tovább a slágereket.
Bár a Beatles együttes viharos világsikere egy időre kissé háttérbe szorította, de 1974-ben már megint ő vezette az amerikai slágerlistát, ezúttal a Laughter In The Rain című dalával. De nincs mit csodálkozni rajta, istenáldotta tehetség, nyolcévesen már a csodájára jártak, a tekintélyes Juilliard School Of Music zongoratanszakán pedig Arthur Rubinstein személyesen választotta ki tanítványául. A komolyzene is bizonyára jól járt volna vele, ő azonban nem tartotta magát elég jónak, így átállt a slágergyártásra.
Kell-e mondani, hogy sokszoros milliomos, ennek ellenére megmaradt kedves, közvetlen fickónak. Népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a dicsőség nem szédítette meg, már javában körülrajongott sztár volt, amikor még mindig egy bérelt lakásban élt. Az is szinte példa nélküli a szórakoztatóipar világában, hogy 1962-ben, azaz 23 évesen megnősült, és ma is első és egyetlen feleségével él. (Kalendárium Press)
Pályáját versekkel kezdte, majd a Nyugatban megjelent Sötétség című elbeszélésére felfigyelt Móricz Zsigmond, aki aztán segítette a rendszeres publikálásban. Móricz végig nagyra becsülte, 1932-ben ő tartotta a megnyitó beszédet is Kodolányi szerzői estjén a Nyugatban. S bár szociológiai írásai is kiemelkedőek, a legnépszerűbbek történelmi regényei, például a Boldog Margit és a Julianus barát, mely utóbbi szolgált a pár éve készült film alapjául. Híres könyve Az égő csipkebokor is. (KalPress)
Mivel ő maga rendkívül szigorú erkölcsök szerint élt - pompás palotájából például kolostort csinált -, úgy vélte, hogy a papoknak is hasonló életvitelt kell követniük. Évszázadokig ható lelkipásztori regulát adott ki, amelyben aztán aprólékosan szabályozta mit hogyan kell tenniük az igaz hívőknek. Figyelmét semmi erkölcstelenség sem kerülte el, így természetesen a szexualitás sem. A híveket ugyan csak a gyermeknemzést nem szolgáló intim együttlétektől tiltotta el, az egyházi személyektől 
azonban teljes önmegtartóztatást követelt meg, sőt, büntetni rendelte még azt a papot is, akinek a teste álmában, akaratától függetlenül engedelmeskedik a természet parancsának.
Színészként kezdte, s bár kivételes tehetségnek számított, hamar kettétört pályafutása. Súlyosan rövidlátó volt ugyanis, szemüveg nélkül szinte vak, s amikor az egyik előadás során partnernője máshová ült, és ő a színpadra belépve a megszokott helyen gondolva egy üres széknek kezdett beszélni, végleg felhagyott a játékkal. Kényszerből lett rendező, ami bukásnak számított, a rendező szerepe ugyanis akkoriban jórészt arra korlátozódott, hogy beállítsák a jeleneteket, de a korabeli színészóriások játékába semmi beleszólásuk nem volt.
Paulay azonban zseniális művészként az előadások meghatározó személyiségévé nőtte ki magát, ő lett az első "igazi" rendező Magyarországon. A Nemzetiben a világirodalmi és a magyar nemzeti értékek felújítását, illetve megőrzését tekintette fő céljának. Sokat tett a magyar dráma népszerűsítéséért, bemutatta Csiky Gergely valamennyi drámáját, s ő vitt színre először Herczeg Ferenc-darabot. Rendezői életművének csúcsa Az ember tragédiájának 1883-as bemutatása volt. Számos cikket írt, foglalkozott a dramaturgia kérdéseivel, s ő volt a Színművészeti Akadémia első igazgatója.
A közönség egyébként nem csak Nemzeti Színház újszerűen csodálatos előadásaira volt kíváncsi, de Paulayra magára is, mindenki látni akarta az embert, aki megregulázta a magukat félisteneknek gondoló sztárokat. Tizenöt éven át a Nemzeti igazgatójaként is feltétlen tekintélynek örvendett, színészei csodálták és rajongtak érte, pedig anélkül tartott vasfegyelmet, hogy valaha is felemelte volna a hangját. 
Alaposan ismerte a magyar valóságot, és a múlt történelmi viharait. Kezdve ott, hogy a nyilas érában a budapesti gettóban várta a családjával egyetemben, hogy elvigyék, de végül Pesten élte meg a gettó felszabadítását. Aztán volt fűtésszerelő, dolgozott az építőiparban és konzervgyárban, javító-nevelő intézetben nevelőként, a filmgyárban dramaturgként - az ő forgatókönyvéből készült a Szerelemcsütörtök -, 1964-ben pedig ahogy akkoriban mondták: szabadfoglalkozású író lett.
Széchényi Könyvtárban fejezte be. Így születtek szépirodalmi művei, például a Lakinger Béla zsebcirkáló, a Malom a pokolban, Az elbocsátott légió, a Negyven prédikátor, a Ferencvárosi koktél vagy A beszélő disznó. Riportkönyvei viszont teljesen szokatlan módon készültek, nem íróasztal mellett írta őket. Hónapokig járta a helyszíneket, sokszor együtt élt hőseivel, az Akit a mozdony füstje megcsapott, a Magyar atom, a Bűn az élet és A tékozló koldus bekerült a legolvasottabb magyar könyvek közé. Sorozatban adta ki önéletrajzát, az egyik legnagyobb könyvsikere pedig kétkötetes Kádár János életrajza.
Ezzel el is érkeztünk életútjának legkényesebb részéhez, sarkos véleménye az előző rendszerről, illetve a mai politikai helyzetről éles viták tárgya volt, sokan bírálták miatta. Ez azonban mit sem von le életművének értékeiből, méltán kiérdemelte a Kossuth-díjat. A nagyszerű író 88 évet élt, 2022-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
A XX. század egyik legkiválóbb zeneművésze, együttesével, a Menuhin Festival Orchestrával bejárta a világot, s rendkívüli sikereket aratott. A mi szívünknek különösen kedves az emléke, hiszen ő volt Bartók Béla műveinek az egyik legkiválóbb előadója és legbuzgóbb propagátora. Amint egy interjújában be is vallotta: "életemben két kivételes személyiséget tiszteltem a legjobban, Bartókot és Enescut". Bartókot különben személyesen is nagyon jól ismerte, sőt, a világhírű magyar zeneszerző szólószonátát is komponált a számára, amelyet természetesen Menuhin személyesen mutatott be. (Kalendárium Press)
Igencsak hányatott sorsa volt, nincs mit csodálkozni rajta, hogy végül teljesen elborult az elméje. Gyerekként elszakították például anyjától, apja ugyanis magával vitte száműzetésébe. Mire felnőtt, bebolyongta egész Itáliát. 21 évesen a ferrarai herceg szolgálatába állt, s a viszonylagos nyugalom évei alatt alkotta meg élete fő művét, A megszabadított Jeruzsálemet.
Paranoiája azonban egyre súlyosbodott; azt még sikerült elsimítani, hogy késsel támadta meg egyik szolgáját, mert az állítólag kihallgatta a beszélgetését, amikor azonban hatalmas botrányt kavart a herceg esküvőjén, Alfonso bezáratta a bolondokházába. Tasso azonban megszökött, s mindegyre újabb hercegi udvarokban keresett menedéket, de próbálkozásainak mindig botrány, és rabság lett a vége. Még szerencse, hogy mindig megszökött. És közben szorgalmasan írt, gyönyörű versek kerültek ki a keze alól. Életművének igen értékes része hatalmas levelezése, amely nemcsak becses kortörténeti dokumentum, hanem megrázó költői leírása elmebajának.
Idegbetegsége ellenére - vagy talán éppen azért - a reneszánsz válságának legnagyobb olasz költője volt, A megszabadított Jeruzsálem pedig - ahogy valaki írta - "az olasz kultúra legtündökletesebb korszakának hattyúdala". (Kalendárium Press)
Egész életében filmrendezéssel foglalkozott, úgyhogy pályafutásának ismertetése nem tesz ki pár sornál többet, 1973-ban a Dialóg Stúdió művészeti vezetője lett, és tanított a főiskolán.
Apropó tanú! Mivel hosszú életét jószerivel a filmgyárban töltötte, nagy idők tanúja volt ő maga is, már a Valahol Európában című legendás film elkészítése körül is sürgölődött. Két felelősségteljes feladata volt: egyrészt ő mosta le a koszos gyerekszereplők haját petróleummal a tetvesedés ellen, másrészt az ő dolga volt, hogy reggelenként felkeltse Máriássy Félixet, feltegye a forgatásra induló lovasszekérre, és az úton vigyázzon, hogy le ne essen.
rendezőként is sok kalandban volt része, egyszer egyik korai kisfilmje ellen az úttörővezetők tiltakoztak, másszor Révai elvtárs dühöngött, hogy filmjében káromkodnak a gyári munkásnők. Aztán meg jött A tanú betiltása, s az csak a kisebb baj volt, hogy Bástya elvtárs külsőleg is hasonlított Czinege elvtársra... (Kalendárium Press)
Bár regényeket és elbeszéléseket is írt, legismertebb könyve Munkácsy Mihály kétrészes életregénye, A nap szerelmese és az Aranyecset. Jól sikerültek filmforgatókönyvei is, az ő műve a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld és a Semmelweis, amelyért 1951-ben József Attila-díjat kapott.
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
2024. március 10-én 60 éves NENEH CHERRY svéd születésű énekesnő, aki a nyolcvanas évek eleje óta Angliában él és dolgozik. Rip Rig And Panic nevű együttesével részt vett az első WOMAD világzenei fesztiválon, majd ezután próbálkozott a rappel, de jól soul is. Buffalo Stance című dala egészen remek. Az utóbbi évtizedekben az úgynevezett trip-hop stílussal is megbarátkozott. Apja is ismert zenész volt, Don Cherry, a trombita 1995-ben elhunyt virtuóza. Neneh általánosan ismert dala a Manchild is, valamint a Youssou N'Dour-ral előadott Seven Seconds. (KalPress)
Szobrász-rendező édesapja és amatőr színésznő édesanyja hatására tudatosan készült színésznőnek, s mivel nem volt káprázatos szépségű lány, szorgalmas tanulással haladt előre a pályán. Kiválóan megtanult például angolul, aminek később nagy hasznát vette. S bár vágyott a sikerre, soha nem akart sztár lenni, természetes barna haját sem festette szőkére, öltözködésében, viselkedésében is visszafogott maradt, mégis - vagy talán éppen ezért - hamar felfedezte a film.
Húszévesen már Jean-Luc Godard-ral forgatta az Üdvözlégy, Mária című filmet, majd sorban hívták filmjeikbe a legnevesebb francia rendezők, így általában művészi alkotásokban játszott, s a hangos közönségsiker elkerülte. De egyáltalán nem bánkódott miatta, sőt, például ő maga mondott nemet Spielberg meghívására a Jurassic parkba, ehelyett Kieslowski ajánlatát fogadta el a Három szín: kék című filmbe. Később is többször került nehéz választás elé; Tom Cruise partnere lehetett volna a Mission: Impossible-ben, ő azonban Brian de Palma helyett a szinte ismeretlen Anthony Minghella rendezővel írt alá szerződést Az angol beteg című filmjéhez. S 
megintcsak jól döntött, hiszen a film óriási siker lett, s Juliette a számos európai filmes kitüntetés után alakításáért megkapta az Oscar-díjat is.
Elismert operaénekes lehetett volna, ha nem annyira népszerű, így azonban sokan irigyelték tőle sikereit a magyar komolyzenében, s nemigen fogadták be maguk közé. Pedig sok néző csak azért ment el egy-egy operaelőadásra, hogy őt láthassa-hallhassa, de ez persze bosszantotta azon kollégáit, akiknek ugyan iskolázottabb hangjuk volt, de az operarajongókon kívül senki nem ismerte őket.
Sárdyt viszont az egész ország ismerte - és szerette -, különösen filmjei, a Kalotaszegi madonna, a Mágnás Miska, a Rákóczi nótája és a Déryné voltak népszerűek, de gyakran szerepelt az Operettszínházban is, amit szintén a szemére vetettek, kivált, hogy olyan kritikákat olvastak róla: "a hölgyek a nézőtéren majd felfalták a szemükkel". Őt persze bántotta a dolog, nem is nagyon értette a sok támadás okát, hiszen teljesen járatlan volt a művészberkek intrikáiban.
című, a tévéfelvétel jóvoltából fennmaradt, és ma is gyakran hallható dala is inkább "rúúúzsalevél". Gyökereit népszerűsége csúcsán sem feledte, rokonszenves, szerény, kedves embernek ismerte mindenki. S míg társai közül sokan - Bilicsi Tivadar szerint - kellemetlen, hencegő majmok lettek, ő "megmaradt kedves, játékos kedvű sihedernek", aki szerényen, visszavonultan élt szeretett feleségével.