2024. március 30-án 180 éve született PAUL VERLAINE francia költő
Kettős életet élt, egyszerre létezett benne az angyal és a démon. Tiszta, szelíd, ártatlan, istenes verseket írt, olykor rendezett családi életet élt, maga volt a földre szállt angyal, gyakran engedett azonban az alkohol démona csábításának. Szerb Antal szerint "Verlaine kétségbevonhatatlanul hazug, alattomos, gyáva, képmutató, embertelen és gonosz volt", s valóban, élete kész rémregény.
Bár voltak konszolidált pillanatai, különösen amikor börtönben ült, mert rálőtt testi-lelki jóbarátjára, Arthur Rimbaud-ra, általában azonban részeg volt. S ráadásul a rosszabbik fajtából. Képes volt például előrehaladott terhes feleségét megrugdosni, egyszer még fel is akarta robbantani az asszonyt. Élete végére a szó szoros értelmében ronccsá itta magát, mocskos utcanők között élt, egyik lábára megsántult, májbajos lett, cukor- és szívbajos.
Ilyen élet közepette Verlaine nem is lehetett más költő, mint szimbolista, hiszen a szimbolista költő nem az élményt mondja el, hanem az élmény által kiváltott hangulatot, így az élmény bár lehet beteg és mocskos, a hangulat mégis gyönyörű és tiszta.
Jó példa élete kettősségére az az eset, amikor a fiatal angol költő, George Moore meglátogatta, hogy verset kérjen tőle folyóiratába. Moore éppen egy szörnyű veszekedés közepén találta Verlaine-t, a költő és züllött élettársa még verekedett is. Moore gyorsan előadta kérését, majd elmenekült. Egy óra múlva visszament a versért, s Verlaine átadott neki egy gyönyörű, tiszta, szelíd költeményt.
Bármily furcsa, Verlaine rettenetes életét több költő irigyelte, mint ahány megvetette. Számosan követték a romlás, a mámor, a bűn útján. Az utána következő lírikusok egész sora tartotta szinte kötelezőnek magára nézve az "elátkozott költő" szerepét a lehető leghitelesebben megformálni.
A magyarok persze lelkesen csatlakoztak az európai trendhez, amint Szerb Antal is kiválóan rámutatott: "hogy Ady Endre mámorba pocsékolta életerejét, abban a verlaine-i példa nem egészen ártatlan". (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
A Velencében született sztár valódi neve Mario Girotti, de nem a lagúnák városában, hanem Németországban töltötte gyermekéveit. A második világháború idején Drezdában laktak, ezer szerencse, hogy hősünk túlélte a várost szinte teljesen elpusztító szörnyű bombázásokat. Aztán visszatértek Itáliába, ahol a kis Mario sportolni kezdett, és az uszodában összebarátkozott a válogatott vizipólós Carlo Pedersolival, akivel később még újra összehozta a sors.
De akkor már mindketten más nevet viseltek, Mariót Terence Hillnek, barátját Bud Spencernek hívták, s így álltak először együtt kamera elé. Mindketten értek el már el korábban is sikereket a filmes szakmában, ünnepeltünk például a Rita, a Vadnyugat réme és a Vigyázat Vadnyugat című makaróni-westernekkel - előbbiben az aranyos táncdalénekesnő, Rita Pavone partnereként. De minden korábbi siker eltörpült a Bud Spencer-Terence Hill páros népszerűsége mellett, egészen pontosan tizennyolc filmet forgattak együtt, melyek közül a Piedone-sorozat vonzotta a legtöbb nézőt, ám telt házakkal vetítették a mozik Nincs kettő négy nélkül, Kincs, ami nincs és Én a vízilovakkal vagyok című filmjüket is.
Barátságuk Bud Spencer haláláig megmaradt, pedig később már nem dolgoztak már együtt. Ám ünnepeltünk barátja nélkül is sok szép órát szerzett a rajongóknak, jól sikerült a Don Camillo című vígjátéka - amit ő is rendezett - és a Don Matteo című krimisorozata - úgy tűnik szívesen játszik papokat.
A drukkerek csak Ábelnek szólították, aki vidéki kezdés után az Újpest csatára, illetve balösszekötője volt, és alaposan kivette részét csapata sikereiből. A lila-fehérekkel háromszor örülhetett bajnoki címnek, ő maga ötször volt gólkirály, az 1938-as bajnokságban például 56 gólt lőtt, ami megsüvegelendő teljesítmény. A válogatottban is oszlopos tagnak számított, tagja volt az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerzett gárdának - s a mai futballszurkolók talán el sem hiszik, mekkora csalódás okozott az elvesztett döntő, majdnem akkorát, mint az aranycsapat 1954-es ezüstérme.
De akkoriban még más volt a magyar foci, a görögök elleni vébéselejtezőn például 11:1-re győztünk, Ábel maga ötöt varrt be szegény görög kapusnak. Talán meg is sajnálta őket, de hogy megszerette a görögöket, az bizonyos, később ugyanis görög földön telepedett le, egészen pontosan Cipruson. Egyébként 1947-ben ment külföldre, előbb az AS Roma, majd az Ancona játékosa volt, utána pedig edző lett. Kezdetben Olaszországban dolgozott, majd Görögországban, végül pedig Cipruson edzősködött, s aztán a napfényes szigeten telepedett le végleg. A ciprusi fővárosban, Nicosiában élt, s onnan látogatott időnként haza.
Például, hogy átvegye a 80. születésnapjára kapott kitüntetéseit, bár ez ügyben Münchenben is járt; oda is meghívták, mint az évszázad egyik legeredményesebb gólvágóját. (Kalendárium Press)
Miután így alapos ismeretekkel vértezte fel magát a férfiakat illetően, elérkezettnek látta az időt, hogy megállapodjon, újabb választottja egy svájci pénzember, bizonyos Arpad "Arkie" Busson lett, akinek némi magyar vér is csörgedezik az ereiben. Úgyhogy két gyermeke egy nagyon picit magyar is, méltán lehetünk hát büszkék.
Ma is kellemes jelenség, és nagyon sokan emlékeznek egykori bombaformájára, a melbourne-i panoptikumban szinte havonta kell cserélni a viaszfiguráját, mert a látogatók annyit fogdossák, hogy a fenekéről mindig lepattogzik a festék. (Kalendárium Press)
Szabadidejében persze írogatott, de legfőképpen hallgatott, beült egy kocsmába, és sörözgetés közben órák hosszat hallgatta a vendégek élet-történeteit, amelyeket aztán otthon papírra vetett. Az esküvőjéről is majdnem elkésett, előtte három napig a kocsmákat járta, alig tudta kimondani a boldogító igent. Egy időben volt vasutas is, ott szerzett élményeiből született Szigorúan ellenőrzött vonatok című remekműve, amelyből Jíri Menzel Oscar-díjas filmet rendezett. Hrabal találta ki azt a filmtörténetbe is bevonult, immár klasszikus jelenetet, amelyben Tapicska forgalmista lepecsételte a kacér távírászlány, Zdenka meztelen fenekét.
Hrabalt különben nem nagyon izgatta a siker, ünnepelt íróként is megmaradt egyszerű embernek, egy kis házikóban lakott egy sereg macskával, napjait pedig az Arany Tigrisben töltötte, különösen szeretett felesége halála után. Még Bill Clinton kedvéért sem hagyta el törzshelyét, amikor az akkor hivatalban lévő amerikai elnök Prágában járt, kérte, hogy találkozhasson Hraballal. Meghívták hát az öreget a Hradzsinba a díszvacsorára, mire Hrabal visszaüzent, ha az amerikai elnök találkozni akar vele, ő ott van esténként mindig a kocsmában, szívesen iszik vele egy sört, de ő az elnöki palotába el nem megy holmi amerikai prezident kedvéért se. 
Nem volt mit tenni, Clinton Vasekkal – azaz Václav Havel akkori államfővel – együtt elment az Arany Tigrisbe, és mivel előzőleg megígértette vele az Öreg, hogy nem csinál felhajtást, vagyis nem hoz szégyent a fejére a többi törzsvendég előtt, odaülhetett az asztalához is. (Kalendárium Press)
A legnagyobb magyar színművészek egyike volt, s ezt nem csak a tudós kritikusok, de a nagyközönség is egyöntetűen elismerte. Hosszú pályafutása alatt elért sikerei magukért beszélnek, legyen elég csak a Kurázsi mama, a Kaukázusi krétakör és a Yerma, vagy az Irma, te édes és a Helló, Dolly című darabban nyújtott felejthetetlen alakításaira emlékeztetnünk, vagy felidézni számos nagyszerű filmszerepe közül például a Ház a sziklák alatt púpos vénasszonyát vagy az Egy erkölcsös éjszaka érzőszívű madamját. S akkor még nem is említettük Major Tamással előadott Lujza és Jenő című kabaréjeleneteit, amelyek a műfaj klasszikus alkotásai, de énekelni is tudott, egyszóval tudott mindent.
Ő maga is nagy idők tanúja volt, hiszen legendás színészóriások segítették pályakezdését, Tolnay Klári, Dajka Margit, Kiss Manyi. De nem csak szakmailag, sokan túlságosan soványnak találták a Mária Valéria-telep szegénységéből kitört ifjú tehetséget, ezért Gellért Endre például szabályosan etette, Honthy Hanna állandóan süteménnyel tömte, Pártos Géza pedig még a saját fizetésének egy részét is megosztotta vele. Később mottóul is azt választotta magának: "Aki szeret, az etet". S azt 
is hozzátette néhanapján: "Ha nincs, aki szeressen, akkor magamat etetem."
"házasságot kötött a magánnyal". A csodálatos színművésznő 2016-ban hunyt el. (Kalendárium Press)
Tizenhétévesen már a pályán volt, s még nem volt húsz, amikor saját revüt nyitott a londoni Ambassador Színházban. A legjelesebb brit színházi művészek egyike volt, világszerte persze főként filmjei révén ismert. Nagyszerű alkotások sorában játszott főszerepet, hozzánk is eljutott közülük a Quo vadis, a Nyaraló gyilkosok, a Halál a Níluson, a Feketeszakáll szelleme, a 80 nap alatt a Föld körül, valamint a Spartacus és A Topkapi kincse, mely két utóbbiért megkapta az Oscar-díjat.
Egyike volt azon kevés színészeknek, akiket az angol királynő lovaggá ütött, úgyhogy élete utolsó részében kijárt neki a Sir Peter megszólítás. (Kalendárium Press)
Nem volt különösebben szép, de az első pillanattól kezdve tipikus filmcsillagként viselkedett, így aztán azzá is vált. Az első filmszerződésének aláírásáról például órákat késett, amin a nagyhatalmú filmcézár úgy meglepődött, hogy kirúgni is elfelejtette. Egyébként azért késett, mert hirtelenjében férjhez ment egy kollégájához, akit az előző este ismert meg.
A korabeli bulvársajtó persze imádta az ehhez hasonló húzásokat, s Gloria mindent meg is tett, hogy kielégítse a nagyközönség szenzációvágyát. Magánéleti botrányai okán többet szerepelt a lapok címoldalain, mint filmszerepei révén, oldalakat írtak akkoriban arany fürdőkádjáról és csodálatos ruhakölteményeiről. Népszerűségét, a körülötte csapott hűhó nagyságát ma már nehéz elképzelni. Amikor egyszer hosszabb külföldi útjáról hazatért, Hollywoodban megállt az élet. Lezárták a Sunset Boulevard-t, s ő az örjöngő közönség sorfala között virágesőben vonult végig kocsijában éppen soros férje oldalán, a környék iskoláiban még tanítási szünetet is elrendeltek. Sztárolása során minden mértéket túlléptek, a színházi előadásokat például - amelyekre persze mindig félórás késéssel érkezett - megjelenésekor félbeszakították, leengedték a függönyt, s csak akkor folytatták, ha már kellőképpen megünnepeltette magát.
Az idő múltával persze az ő csillaga is leáldozott, de jól viselte a változásokat, derűsen élte meg az öregedést, nem rendeztek társasági eseményt az ő részvétele nélkül. Mivel pedig filmjeivel már nem nagyon aratott sikereket, divattervező lett, amint kortársai némi malíciával jellemezték: "ruhákat tervezett éltes, de hozzá hasonlóan agyonverhetetlen hölgyek számára..." (Kalendárium Press)
Egyike volt a műfaj legnagyobbjainak. Earl Hines fedezte fel, aki a harlemi Apollo színházban talált rá az akkor még csiszolatlan gyémántra. Sarah mindössze 19 éves volt, és hamarosan a Billy Eckstine Big Band szólistája lett. Billie Holliday és Ella Fitzgerald mellett a negyvenes-ötvenes évek legjobb női szólistája, a scat éneklés egyik művésze lett belőle. Rengeteg kiemelkedő dzsessz-zenésszel játszott együtt, készített felvételt egyebek között Dizzie Gillespie-vel, Charlie Parkerrel, Teddy Wilsonnal és a Percy Heath együttessel. Pályájának későbbi szakaszán mind gyakrabban énekelt populárisabb dalokat, talán ez is hozzájárult haláláig tartó töretlen népszerűségéhez. Az egyik szélesebb körben is ismert dala a Broken Hearted Melody. (Kalendárium Press)
Több együttes ismert, amely annyira erősen kötődött hangadójához, vezéregyéniségéhez, hogy - legyenek bármilyen kiválóak a többi tagok - a falkavezér nélkül képtelenek voltak újítani. Ilyen volt a Doors, amely Jim Morrison vagy a Queen, amely Fred Mercury halálát volt képtelen feldolgozni. S ilyen az ausztrál INXS, amely Michael Hutchence halála után nem tudott mihez kezdeni magával, s hosszas szenvedés után 2012-ben végleg feladták a próbálkozást.
A banda előbb az ausztráliai rockszínpadokon alakított - a szó szoros értelmében, hiszen élő produkcióik valóban emlékezetesek voltak. Azután a nyakukba vették az óceánt, és mint a szegénylegények szerencsét próbáltak Amerikában. Ha nem is rendezték át azonnal az amerikai listát, mindenesetre legalább a nevüket megtanulták az Újvilágban.
Úgy látszik, a soul konzerválja az embert, hiszen a soul-énekesnők sajátossága, hogy fiatalkoruk elmúltával is mutatósak, ráadásul a hangjukat is megőrzik. Nincs ez másként Diana Ross-szal sem, aki akárcsak Gladys Knight vagy Chaka Khan, ma is jól néz ki. Tanúsíthatja ezt a számtalan hazánkfia is, aki pár éve látta őt a Népstadionban a két tenor társaságában.
Első "saját" lemeze, a Reach Out And Touch 1970-ben jelent meg. Második, ugyanabban az évben kiadott dala, az Ain't Mountain High listavezető lett Angliában és Amerikában. Később együtt dolgozott Lionel Richie-vel és a nagy tenorokkal, megpróbálkozott a filmezéssel, ő játszotta például Billie Holliday-t a Lady Sings The Blues című filmben. A Guinness Rekordok Könyve szerint ő minden idők legsikeresebb énekesnője, 18 dala volt első Amerikában, ezzel beérte Elvis Presley-t, és már csak a Beatles van előtte.
Öt gyermeke van norvég férjétől, aki azonban nem bírva felesége házsártosságát, különvált tőle. Mert a szép külső csúnya belsőt takar: számtalan alkalmazottja távozott idő előtt tőle, önként vagy kirúgva, általában idegroncsként. (Kalendárium Press)
Konszolidált jólétben nőtt fel, Angliában és Franciaországban tanult, úgyhogy szép karriert futhatott volna be, ha rá nem kap az ivásra. Mértéktelen italozása miatt azonban sokáig nem vitte semmire, számtalan foglalkozást kipróbált, majd írni kezdett, de novelláit a kritika nem becsülte semmire. Végső kétségbeesésében aztán írt egy detektívregényt, amelynek főhősét jórészt magáról mintázta, és pont ezzel nyert.
Philip Marlowe ugyanis gyökeresen különbözött a korábbi bűnügyi regények főszereplőitől; nem volt se rendőr, se bűnöző, hanem magándetektív, egy minden hősi pátosztól mentes hús-vér ember. Aki Chandlerhez hasonlóan ivott, bagózott, és nem volt pénze soha. Chandler azonban végül kitört pénzzavarából, könyvei ugyanis óriási sikert arattak, és Philip Marlowe - például Humphrey Bogart alakításával - a filmen is meghódította a közönséget.
a szép nőket, a krimi klasszikus mestere is egy fotómodellt vett feleségül. Igaz, az asszony húsz évvel idősebb volt nála. (Kalendárium Press)
Nagy kópé volt, már fiatalon a gyarmatosítás elleni nemzeti ellenállás hőse, már amennyiben a suliban megtagadta a francia történelem tanulását. Miután szép sorban kitették Guinea szinte összes iskolájából, politikusnak állt, mondván, arra mindenki jó, és igaza lett.
Mert Sékou Touré Guineája azért egyeduralmi rendszer volt, ne legyenek kétségeink. De Sékou Touré azért a jobbik fajtából volt való, még verseket is faragott.
Nevét a híres kivégzőeszköz őrizte meg, amelynek egyébként a közfelfogással ellentétben nem ő volt a feltalálója. A nyaktilót már az ókorban ismerték, és több típusa volt használatban Európában is. Guillotin pusztán csak indítványozta a nyaktiló alkalmazását, mert szerinte ezáltal a kínzás elkerülésével lehet a halálraítélteket kivégezni, ráadásul igen gyorsan, ami a francia forradalom vérzivataros időszakában egyáltalán nem volt mellékes szempont. 1792-ben a nemzetgyűlés el is fogadta az indítványt, és a megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte az orvos nevéről louisette-nek hívták.
Az első guillotinos kivégzést 1792. április 25-én hajtották végre, a kétes dicsőség, hogy feje a szörnyű vas, az "özvegycsináló" lecsapódása után a porba hulljon, egy Pelletier nevű gyilkosnak jutott. Hogy a guillotin humánus kivégzőeszköz vagy sem, azon persze lehet vitatkozni, szegény Guillotin azonban igen közel állt ahhoz, hogy a saját bőrén, jobban mondva nyakán tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló emberséges voltát, ugyanis csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press Nemere István A kivégzések története című könyvét kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Lelkesen kutatta szűkebb hazája, Provence hagyományait, ősi nyelvét, s a provanszál nyelv és irodalom védelme érdekében megalapította az ún. félibrige-mozgalmat. Természetesen költeményeit is provanszál nyelven írta, s összeállított egy provanszál-francia szótárt. Nevéhez fűződik az Arles-i Néprajzi Múzeum létrehozása. 1904-ben megosztott irodalmi Nobel-díjat kapott "a dél-francia nép lelkületének hűséges ábrázolásáért és azért a jelentős munkáért, amelyet mint provanszál filológus folytatott". (KalPress)
Mi sem természetesebb, mint az, hogy minden bűvészek bűvésze magyar volt, Weiss Erik néven Budapesten látta meg a napvilágot. Nem sokáig gyönyörködhetett azonban a fővárosi napfényben, mire egyhónapos lett, már Amerikában gőgicsélt. Gyerekként egyszer elvetődött egy cirkuszba, ahol legnagyobb ámulatára kettéfűrészeltek egy nőt, rögvest eltökélte, ő is bűvész lesz. A fáma szerint az első lakatot akkor nyitotta ki, amikor a spájzból akart elcsenni egy szelet süteményt. Szisztematikus munkával, hallatlan szorgalommal képezte magát, legtöbbet a másfél évszázaddal korábban élt Houdintől tanult, ezért az ő nevét választotta művésznevéül.
Szenzációs mutatványaival hamar meghódította a közönséget, a bűvészetnek azt az ágát művelte, amelynek legismertebb mai képviselője David Copperfield. Híresek voltak szabadulómutatványai, kimenekült börtöncellából, folyó mélyéről, ládából, szekrényből, számait sokszor olyan nehézre csiszolta, hogy nem egyszer pillanatokon múlt az élete, a lélegzetét négy percig is vissza tudta tartani, de gyakran ez is majdnem kevés volt. De szívesen vállalta az életveszélyt is, rendkívüli becsvágy fűtötte ugyanis, ő akart minden idők legnagyobb bűvésze lenni, s az is lett. Jellemző szárnyaló vágyaira, hogy arról álmodozott, fia egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz.
Furcsa halála volt. Erős hasizmaival bármilyen ütést kibírt, mégis ez okozta a halálát; valaki váratlanul viccből hasbavágta, és szétrepedt a vakbele. (Kalendárium Press)
A mai Irak területén fekvő Abbászida Kalifátus uralkodója volt, amely az ő idejében élte fénykorát. Jellemző a kalifátus viharos fejlődésére, hogy Bagdadot mindössze negyedszázaddal az ő trónralépése előtt alapították, uralkodása első éveiben azonban már a Kelet egyik legjelentősebb városa volt.
leggazdagabb állama.
pedig pézsmából készült labdákat dobáltak, amelyekben kis cédula jelölte meg az ajándékot; egy-egy falut, birtokot, házakat, rabszolgákat.
A hollywoodi film története egyáltalán nem szűkölködik olyan sztárokban, akik túltengő ambícióval törtek előre pályájukon, így ha Joan Crawford ezen tulajdonságát külön is érdemesnek tartották kiemelni kritikusai, el lehet képzelni önbizalmát. Fiatalon pincérnőként és bolti eladóként dolgozott, majd táncosnő lett, végül pedig meghódította a filmvilágot. Életútja valódi sikertörténet, maga a megvalósult amerikai álom.
Sztárallürjei mellett volt egy meglehetősen idegesítő és kellemetlen "betegsége" is: tisztaságmániában szenvedett, tízpercenként kezet mosott, és minden látogató után kitakaríttatta az egész házat.
A butucskának gondolt szépség ugyanis számot vetett az idő múlásával, volt bátorsága megöregedni, mi több, drámai tehetségének is tanúbizonyságát adta, a Mildred Pierce című filmjéért még az Oscar-díjat is megkapta. (Kalendárium Press)
Filmes pályafutása és magánélete is szorosan kötődött a világhírű filmrendezőhöz, Federico Fellinihez, hiszen ő fedezte fel, és ő volt a férje is. A nagy pillanatra Giulietta később így emlékezett vissza: "22 éves voltam, egyetemista, amikor ajánlatot kaptam, hogy egy rádiójátékban szerepeljek. A műsor nagy sikert aratott, a producerek úgy döntöttek, hogy filmet készítenek belőle. Én lettem az egyik főszereplő, a filmet Federico rendezte. Nyolc hónap múlva már összeházasodtunk."
Fellini némiképp másként emlékezett megismerkedésükre. Ő úgy nyilatkozott, hogy Giuliettát először fényképen látta meg, azonnal beleszeretett, így hát felhívta telefonon, s azt mondta neki: "eluntam ezt a sivár életet, s mielőtt végeznék magammal, meghívom ebédre". Akárhogy is történt, az bizonyos, hogy életüket hamar összekötötték, s művészi pályájuk is párhuzamosan haladt. Masina Fellini filmjeiben lett világhírű színésznő, az Országúton Gelsominája alighanem a filmtörténet egyik legmegrázóbb alakítása. Későbbi filmjei is nagy sikert arattak, a Cabiria éjszakái, a Júlia és a szellemek, vagy a Ginger és Fred örökbecsű alkotások.
Amint egy lexikon írta róla, chaplini tehetség volt, a könnyeztetés és a nevettetés között, igazi clown." Kerek, szomorú szemeivel tényleg elesett kis verébnek mutatta magát, pedig valójában igazi alkotótársa volt Fellininek. Giulietta fedezte fel például Anthony Quinnt; az Országúton forgatása előtt ugyanis ő ajánlotta Fellininek, hogy bízza rá Zampano szerepét, amely aztán telitalálatnak bizonyult.
A közvélemény eszményi házaspárként tartotta őket számon, csak haláluk után derült ki, hogy Fellini hosszú éveken át megcsalta feleségét, s erről tudott Giulietta is, aki pedig fél évszázadon át volt hű társa. Követte a halálba is, Fellini halála után depressziós lett, meg akart halni, és sikerült is neki, alig öt hónappal élte túl szeretett férjét. (Kalendárium Press)
Csodagyerekként kezdte pályafutását, ráadásul olyan tanítómestere akadt, mint a zseniális Rubens, így művészi fejlődése töretlennek mondható. Tanulmányútra Olaszországba is eljutott, ahol Giorgione és Tiziano művészete hatott rá legjobban. 1632-ben I. Károly angol király meghívta Angliába, és udvari festőjévé tette. Ettől fogva van Dyck lett az udvari élet főszereplőinek megörökítője, a királyi krónikás. Többször megfestette a királyt és családját, valamint a kor vezető politikusait, a főnemeseket.
Szegénysége miatt papnak tanult Egerben, ám hosszabb időre Pestre vetődött, ahol aztán megismerkedett a kor leghíresebb gondolkodóival és a felvilágosodás eszméivel. Nem nagyon vágyott vissza Egerbe, ott ugyanis akkoriban egy Szaicz Leó nevű vakbuzgó minorita szerzetes ostorozta a nyájtól elbitangoltakat.
indokolta, amellyel ő maga is pontosan tisztában volt, így a sors által rövidre szabott életében igyekezett letenni valamit a költészet asztalára.
felesége azonban megcsalta. Bánatát hiába próbálta versbe fojtani, szíve fájdalma csak siettette halálát. Huszonhét évet élt. (Kalendárium Press)
Falun született, a nép körében szerezte életre szóló élményeit, az orosz történelemben és a népi mitológiában gyökereztek világhírű alkotásai is; a Borisz Godunov, a Hovanscsina és kivált az Egy éj a kopár hegyen.
Amint azonban nyilvánvalóvá lett, hogy az alkohol elviszi, régi barátai - milyen is az orosz lélek? - megbocsátóan visszatértek hozzá, Rimszkij Korszakov, az "arkangyal" könnyes szemmel ölelte magához a "tékozló fiút". Amikor kórházba került, az orvosok már nem is próbálták gyógyítani, Repin még éppen meg tudta festeni híres arcképét. Utolsó szavaival vodkát kért, amit - úgy is mindegy felkiáltással - meg is kapott.
A magyar történelem egyik legtekintélyesebb politikusa volt, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, akinek a nevéhez fűződik az Iparegylet megalakítása, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet létrehozásának kezdeményezése. Személyében pedig a magyar szabadság és függetlenség jelképe, az elveit soha fel nem adó hazafi megtestesítője volt, nem csoda, hogy alakja mint egy eszménykép rögzült a köztudatban.
Pedig ő is hús-vér ember volt, ő is - mint társai; Batthyány, Széchenyi és Wesselényi - megjárta a jellemfejlődés rögös útját. Fiatalon például igencsak kicsapongó életet élt, kártyázott, ivott, s mivel jóképű, fess fiatalember volt, a szerelmi csatározásokból is derekasan kivette a részét. Akkoriban nagy port vert fel intim kapcsolata Andrássy grófnővel - a későbbi külügyminiszter, Andrássy Gyula édesanyjával -, aki szakításuk után súlyos vádakkal illette a fényes politikai terveket szövögető ifjút, s ez Kossuthnak majdnem a karrierjébe került. Furcsa ilyet mondani, de az idejében jött - persze már politikai tevékenysége miatt kapott - több éves börtön acélozta meg 
jellemét, és faragott olyan embert belőle, aki nemzedékeknek lett - mert lehetett - méltó példaképe.
Ő volt minden idők leghíresebb magyar könnyűzenei előadója, a nevét ma is ismeri mindenki, alakja köré immár legendák szövődtek, s ehhez hozzájárul az is, hogy tragikusan fiatalon, harminc évesen hunyt el.
Egycsapásra ő lett az ország kedvence, a nők bálványa. Az életéből hátralévő röpke hét év alatt rengeteg slágert énekelt, csak nagylemezből pontosan egy tucatnyit adtak ki napjainkig, olyan, ma is jól ismert dalokkal rajtuk, mint az Egy szál harangvirág, a Gedeon bácsi vagy a Szeretni bolondulásig. Külön ki kell emelni a Két összeillő ember című albumot, amelyen Domján Edittel közösen énekel, s tudnivaló volt, hogy a fess táncdalénekes és a szépséges színésznő a magánéletben is egy párt 
alkotott. Rövid, de lángoló szerelmük tragikus véget ért, Domján Edit 1972 karácsonyán öngyilkos lett, s halálát az egyébként is állandóan depresszióval küzdő Szécsi Pál nem tudta feldolgozni. Többszöri kísérlet után végül 1974 tavaszán ő is 
önkezével vetett véget életének.
Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt nagy író, műveinek rengeteg hibája van, írásai mégis rendkívül élvezetes olvasmányok. Németh László szerint: "Műveltsége nem volt nagyobb az olvasgató vidéki asszonyénál..., de volt valami gyilkos pszichológiai ösztön benne, igazi női műveltség, amely felelőtlenül simult hozzá az emberek hiúságához és felelőtlenül leste ki gyengéiket".
Ezt szerették benne kortársai, a leghíresebb irodalmárok is lelkesedtek az elbűvölő asszonyért, ismerősei, barátai között tarthatta számon például Schöpflin Aladárt, Szabó Dezsőt és Móricz Zsigmondot, legmaradandóbb művei is róluk írt kiváló íróportréi. Pedig nem volt veszélytelen feljárni hozzájuk - férje olyankor be is menekült egy sarokba -, nagymestere volt ugyanis a pletykáknak. "Mesterien értett ahhoz, hogy embereket összeveszítsen, majd kaján mosollyal, mint a békeszerzés angyala, kibékítsen. Írók különböztek össze miatta, anélkül, hogy sejtették volna, ő keveri a kártyákat."
De nem lehetett rá haragudni, jólelkű, önzetlen ember volt, szerette és segítette őt is mindenki. Rá is szorult szegény, igencsak szűkösen éltek, jellemző nyomorúságára, hogy férjét is maga temette el a kertben, a ruhásszekrényben. (Kalendárium Press)