2023. május 16-án 70 éve hunyt el DJANGO REINHARDT belga dzsessz-zenész
A múlt század egyik első, nemzetközi hatású európai dzsessz-művésze belga cigány családban született 1910-ben. Szüleivel élete első időszakában beutazta Franciaországot, Olaszországot és Észak-Afrikát, végül Párizs mellett állapodtak meg. Django eredetileg bendzsón és hegedűn játszott, de 18 éves korában kigyulladt lakókocsijuk, ő a tűzben lesántult, és elvesztette bal kezének két ujját.
De nemhogy abbahagyta volna a zenélést, áttért a gitárra, és kacska kezével egészen sajátos játékmódot fejlesztett ki. Veleszületett zenei érzéke és félelmetes technikája kiváló szólistává tette, de kitűnő kísérőzenész is volt, aki alkalmazkodni tudott minden partneréhez. A hagyományos cigány muzsika elemeit ötvözte a dzsesszel, új minőséget hozva létre. 1934-ben alapította meg a Hot Club Of France formációt, amelyben Stephane Grappelli is partnere volt. A Hot Club az óceán mindkét partján szenzáció volt, így nem csoda, hogy együtt játszhatott olyan zenészekkel, mint Ornette 
Coleman, Barney Bigard avagy - már a háború után - Duke Ellington. A második világháborúban a nácik elfoglalták Franciaországot, betiltották a dzsesszt, de Django azért tovább játszott. 1951-ben vonult vissza az aktív zenéléstől, egy Párizs melletti faluban telepedett le, és itt érte a halál 1953. május 16-án.
Tegyük még hozzá, hogy a nagy zenész nagy bohém is volt, aki ugyancsak költötte a pénzt, gázsija sokszor már a fellépés előtt egy-egy bukméker zsebébe vándorolt. Kézügyességének köszönhetően kiválóan biliárdozott is - mivel a balkezéről hiányzott két ujja a helyükre fért a dákó -, ámde e téren igencsak nagyképű lévén a partik elején akkora előnyt adott ellenfeleinek, hogy mindig veszített... (Kalendárium Press)
Sallyangie - ezzel a sokatmondó címmel jelent meg Mike Oldfield első lemeze úgy tizennégy éves korában. Mielőtt bárki hozzákezdene találgatni, mit is jelent a talányos cím, eláruljuk: nővére, Sally neve foglaltatik benne. A kezdet kezdetén a testvérek kettesben járták a színpadokat, majd Mike rövid életű zenekart alapított, a Barefeet-et, a hetvenes évek elején pedig Kevin Ayersszel és bandájával, a Whole Wide Worlddel lépett fel. Ekkorra már szinte valamennyi zeneszerszámon igényes színvonalon játszott, így elérkezettnek látta az időt arra, hogy megkezdje a komolyzenéhez közelítő 
szerzeményeinek sorozatgyártását.
vált QE2 -, a kedvenc továbbra is az első maradt.
Mint annyian mások, ő is manökenként kezdte pályafutását, ám ő a kifutók világában is maradandót alkotott; a Guy Laroche által neki tervezett ruhát ma a világhíres párizsi Louvre-ban őrzik. Színészi pályája ennek ellenére nem indult könnyen, kezdetben gyengécske színpadi előadásokban szerepelt, mígnem a kevésbé ismert Georges Lautner rendező felfedezte. Sikerét nagyrészt annak köszönhette, hogy bár akkortájt Brigitte Bardot viselte az ügyeletes szexszimbólum szerepkörét, ám a legnépszerűbb férfisztár, Alain Delon belé lett szerelmes. 
Viszonyuk, majd házasságuk hosszú ideig adott témát a sajtónak, s ez a legismertebb színésznők egyikévé tette. Népszerűségét növelte az is, hogy nagysikerű filmvígjátékokban szerepelt; A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg, majd a Magas, szőke férfi-filmek révén egyike lett hazája legkedveltebb művészeinek. Nálunk persze főként a Megperzselt szívek, illetve az Héléne szeme című tévésorozat főszereplőjeként ismert, de azt nemigen tudják róla, hogy filmbéli szerepe és magánélete sok tekintetben hasonlatos volt. A filmben Héléne egy időre megvakul, s az 
életben Mireille is súlyos betegségekkel küszködött, szívbaja egyszer majdnem el is vitte, de egy műtét szerencsére akkor még megmentette az életét. A filmsorozatban Héléne is elvesztette a társát, csakúgy mint Mireille Alain Delon szerelmét. (Kalendárium Press)
Fiatalon lett diplomata, és bámulatos szellemi képességei révén hamar Európa egyik legtekintélyesebb politikacsinálója lett. Az Európa rendjét helyreállító 1814-15. évi bécsi kongresszuson már ő volt az elnök, és az összes határozat magán viselte a keze nyomát. Ő volt lelke a Szent Szövetségnek, és bízvást állítható, hogy a kontinens koronás fői egymást túlszárnyalva igyekeztek bizalmába férkőzni. Elhalmozták kitüntetésekkel, herceggé tette a nápolyi és a spanyol király is. Ő azonban megmaradt az osztrák érdekek szolgálatában, 1821-től államkancellárként, 1826-tól pedig a minisztertanács elnökeként szinte korlátlan hatalommal ő intézte a birodalom ügyeit.
Elbűvölő modorú diplomata, lebilincselő társalgó volt, akiről dicshimnuszokat zengett egész Európa. Mi, magyarok már korántsem kedveltük, hisz Metternich a birodalom fennmaradása érdekében nyíltan a magyar alkotmány felszámolására tört. A reformkori magyar köztudat az egész osztrák rendszert Metternich nevéhez kötötte, ezért közutálatnak örvendett Magyarországon. Pedig sokan bíztak benne, például Széchenyi, aki elhitte Metternich bizonyos reformelképzeléseinek valódiságát. A "legnagyobb magyart" is sikerült megtévesztenie, és ez jól jelzi Metternich ravaszságát. Irtózott még a forradalom gondolatától is, és ezzel a veszéllyel fenyegette mindig Ferenc császárt, aki elhitte neki, hogy csak ő képes a forradalomnak elejét venni.
De a forradalmak csak kitörtek, és Metternichnek menekülnie kellett a dühös bécsi nép elől. Mint a sakkbábukat, úgy mozgatta a népeket, de Kossuth szerint az sem volt már megoldás, hogy felállították a sakkasztaltól, "mert addigra a bábuk és a tábla is végzetesen megsérült". (Kalendárium Press)
Hegedűvel a kezében nem ismert lehetetlent, bravúros mutatványa volt például, hogy össze-vissza csavargatva teljesen elhangolta a húrokat, s ennek ellenére játszani tudott a hangszeren. Legendák övezte muzsikus volt, az ország kedvence, népszerűségét növelte lelkes hazafisága is; Klapka seregében küzdött a szabadságharcban, amiért tíz évig élt száműzetésben, mikor azonban végre hazatérhetett, eljátszotta a Rákóczi-indulót, amire internálták. Később nagyrészt ő hegedülte össze az első Petőfi-szoborra valót, de jótékony célokra is bőkezűen adakozott. A pénz egyáltalán nem érdekelte, "a kettős kontrapunkt elméletében amennyire otthon volt, annyira nem is törődött a kettős könyvvitellel" - írták róla. 
Az anyagiasság nem is fért volna össze legendásan bohém természetével, szerette az élet örömeit, imádott például utazni. Külföldi útjain a legnagyobb művészek rajongták körbe, barátjának tudhatta Richard Wagnert és Liszt Ferencet - utóbbi még zenét is komponált a tiszteletére -, amikor pedig Amerikában járt, Edison környékezte meg, hogy fonográfján rögzíthesse csodálatos játékát. Utolsó leheletéig muzsikált, Chicagóban éppen a "Repülj fecském... dallamait játszva talán éppen hazagondolt, amikor kiesett a kezéből a vonó, összeesett a színpadon, és meghalt. (Kalendárium Press)
Pályafutása során végig azt suttogták, hogy karrierjét a maffia egyengeti, nyílt - bár hivatalosan soha be nem vallott - titok, hogy Coppola A Keresztapa című filmjében róla mintázta Johnny Fontane alakját, akinek életveszélyes fenyegetéssel szerezte első szerződését Don Corleone.
Így lett egyre népszerűbb énekes, aki aztán zenés filmekben is lehetőséget kapott, s miután a Most és mindörökké című filmben nyújtott alakítását Oscar-díjjal ismerték el, végleg betört a filmvilágba. Hosszú pályafutása alatt sok filmet forgatott, nálunk is jól ismert közülük a Kánkán, Az első halálos bűn vagy Az elrabolt expresszvonat.
Mert azért nem minden színész vesz részt szexpartikon az amerikai elnökkel, mint ahogy ő - és későbbi szeretője, Marilyn Monroe - tette a John Kennedyvel és testvérével, Roberttel. A partikat különben a maffia szervezte, hogy aztán azzal zsarolhassa a bűnözés ellen harcot hirdetett Kennedy-fivéreket.
A korabeli szabados udvari erkölcsök teljesen tönkretették az életét, már gyerekként végzetesen félresiklott a fejlődése, a talpnyaló udvaroncok ugyanis úgy akartak a kedvébe járni, hogy mindent megengedtek neki. Nevelőnője még a hitvesi ágyba is befektette a férje mellé, s a kis trónörökös négyévesen már állandóan a fütyülőjét mutogatta a király előkelő vacsoravendégeinek. Mire egyszer is kipróbálhatta volna az igazi szerelmet, már teljesen eltelt a gyengébb nemmel, s nem elég, hogy homoszexuális lett, de egyenesen nőgyűlölő vált belőle.
Szerencsétlenségére már kilencévesen trónra került, egy királynak pedig mégsem lehet szabadon kiélnie vágyait, a dinasztia érdekében gondoskodnia kell például örökösről. Ausztriai Annát adták hozzá, ám a 14 éves házaspár nemigen tudott mihez kezdeni a nászéjszakán, s a király csalódottságában évekig hozzá sem nyúlt a feleségéhez, pedig gyóntatója penitenciaként is kirótta férji kötelességének teljesítését - hiába. S ekkor nagy ötlet 
született. A király egyik rokona éppen férjhez ment, s az ő nászéjszakáját használták fel a tennivalók demonstrálására. Lajost szépen odaültették az ifjak nászi ágyának szélére, akik azután szemléletesen bemutatták, amit a királynak is tennie kellene.
Igencsak jó családból származott, II. Henrik francia király és a híres Medici Katalin leánya volt. Kifogástalan nevelést kapott, bűbájos, kedves teremtés volt, és csodaszép. Amint írták róla: Margitban összpontosult egész nemzetségének minden életereje, eleven, sziporkázó és művelt volt, csodálatra méltó átmenet a reneszánsz asszony és a modern nő között, aki Plutarkhoszt, Rabelais-t és a Bibliát olvasta.
Margit esküvőjét 1572-ben tartották, s ezzel Margit navarrai királyné lett. Az esküvőt "vérmenyegző"-nek nevezték el később, mert ez szolgált alkalmul a rettenetes Szent Bertalan-éji mészárláshoz, amikor az augusztus 23-ről 24-re virradó éjszaka Medici Katalin és a Guisek-pártja legyilkoltatta a Párizsba sereglő hugenottákat. Margit férje ugyebár szintén hugenotta volt, és Szent Bertalan éjjelén ott reszketett felesége mellett, aki egyébként igen bátran viselkedett, több ember életét is megmentette, pedig kishíján őt is agyonütötték egy alabárddal.
egymásnak teremtette őket. Amikor V. Sixtus pápa 1585-ben kiátkozta Henriket, Margit el is hagyta férjét, sőt, még fegyvert is fogott ellene. 1589-ben Henrik lett a francia király, és most ő szeretett volna elválni Margittól, aki azonban azért, nehogy Henrik elvegye a szeretőjét, nem egyezett bele a válásba csak tíz év múlva, 1599-ben.
Emlékiratokat és költeményeket is írt, előbbieket 1848-ban adták ki először, de versei és levelei is megjelentek. Mivel gyermeke nem született, vele kihalt a Valois-család. Érdekes élete ma is megmozgatja a fantáziát, a róla készült Margot királyné című film, Isabelle Adjanival a címszerepben szép siker lett. (Kalendárium Press)
Parasztgyerek volt, szülei földművesek, pontosabban fogalmazva hatholdas kulákok voltak. Az élet kegyetlen törvényeit hamar megtanulta, kötelességtudó volt már gyerekfejjel is, amikor például édesapját szántás közben, a szeme láttára vitték el a rendőrök, befejezte a munkát, s csak aztán ment haza. Természetesen fel sem merülhetett, hogy továbbtanuljon, az általános iskola után be sem adta a jelentkezési lapját, azt tudtán kívül egy jószívű tanára tette meg, s csak akkor értesültek a dologról, amikor megérkezett a papír, felvették. A felvételivel a gimnázium után is gondok voltak, a szülei ugyanis úgy tudták, az orvosi egyetemre jelentkezik, ő azonban megpróbálkozott a színművészetivel is, és fel is vették. Szegény édesanyja nem győzött magyarázkodni, hogy szép, okos nagyfia bohócnak áll. A híres színészre később persze büszke volt egész 
Mogyoród, ahol született.
volt sokáig dobozban, s később sem értékelte rangján a kultúrpolitika. Mintegy harminc játékfilmet forgatott, majd megtámadta a halálos kór, ám ő nem menekült el a közönség elől halálos bajában sem, minden felkérésnek eleget tett, amíg bírt dolgozott csendben, a színjátszás iránti alázattal. Utolsó filmjének bemutatóját már nem érte meg. (Kalendárium Press)
Azt vallotta, hogy a francia klasszicizmus irodalmárai még ókori példaképeiket is túlszárnyalhatják, hiszen jóval több tudással rendelkeznek náluk, s ezen nézetével évtizedes viták elindítója lett. Ő maga meséivel aratta a legnagyobb sikert, feldolgozta a Csizmás kandúr, a Piroska 
és a farkas, a Csipkerózsika és a Hüvelyk Matyi témáját, és az ő eleven nyelvű meséiből készültek aztán a Walt Disney-rajzfilmek is. Sok meséjét meg is zenésítették.
Egész élete legendás történetek sorozata, ő volt az éjszakák kóbor lovagja, állandó vendég a lóversenyen és a kártyaszalonokban - de nem is kell sorolni, aki olvasta könyveit, úgyis tudja. De nincs mit csodálkozni rajta, "családi örökség" volt nála kalandor természete, talán kevesen tudják, hogy nagyapjának testvére, Krúdy Kálmán híres betyár volt, aki ha megjelent a losonci vásárban, a "formás, fehér lábú menyecskék" szaladtak szerteszét, mint "a megriasztott récék".
A Szindbád-lelkű írónak persze imponált őse duhaj természete, ő is igazi életművész volt, szeretett enni, inni, imádta a nőket - kétszer nősült -, s rettentő testi erejének nagy hasznát vette a puha ágyakban folytatott kemény csatái során, szerelmei nem is panaszkodtak az ellátásra soha. Jellemző világlátására, hogy amikor egy ifjú filosz a művészet hivatásáról faggatta, ő a kocsmaasztal mellett szépen kifejtette neki; "Még ma is élnek emberek, akik nem tudják, hogy a székely gulyásba nem színhús, hanem csontos húsdarabkák valók". És hát valljuk meg, igaza volt, ezek a valóban fontos dolgok az életben.
korabeli divatot. Barátai legendákat meséltek róla, képes volt egy álló nap egyfolytában enni és inni, de ha kellett, dolgozni is. A végletek embere volt, társaságban hol egész éjjel hallgatott, hol reggelig be nem állt a szája. Évekig a Royal Szállóban lakott, de ott sem hazudtolta meg magát; elszerette a szállodaigazgató feleségét, miközben viszonyt folytatott az asszony lányával is.
Orosz származású volt, egy szibériai kisváros szülötte, s Amerika "első számú dalnoka" lett belőle. Pedig egész életében nem tanult meg kottát olvasni, és az F-dúr hangjegyeinél többet sohasem játszott, mégis - ahogy Isaac Stern mondta - "az amerikai zene az ő zongorájából született". Ez a zongora különben ma múzeumban van, s több dologról nevezetes. Először is különlegesen épült, mert a klaviatúra csúsztatásával lehetett rajta hangnemet váltani, másodszor pedig azért híres, mert azon készült az Egyesült Államok nem hivatalos himnusza, az Isten, áldd meg Amerika. Ez utóbbi dalát Eisenhower elnök kongresszusi aranyéremmel tüntette ki, s komoly javaslatok is elhangzottak már a szenátusban, hogy nyilvánítsák az Egyesült Államok hivatalos himnuszává. Berlin sikerét mi, európaiak szinte elképzelni sem tudjuk, hisz gondoljuk meg, hogy a Fehér karácsony című dalát több mint 
négymillió kottán és több mint 50 millió lemezen adták el eddig, Alexander's Ragtime Band című filmje pedig ma is az egyik legtöbbet játszott zenés film a világon. (Kalendárium Press)
A hatvanas-hetvenes években sokszor szerepelt a lapok címoldalain, egyrészt mert olyan remek filmekben nyújtott kimagasló alakítást, mint a Körbe-körbe, A boszorkány és A hét főbűn, másrészt pedig, mert ő volt a felesége a legendás orosz kobzosnak, Vlagyimir Viszockijnak, s viharos szerelmük - némi politikai felhangja miatt is - nem nélkülözte a botrányos epizódokat.
Nem volt könnyű az élet mellette, hisz gondoljuk meg, hogy Marina hosszú évek óta már a dohányzást is abbahagyta. Akkoriban gyakran járt Kelet-Európában, magyar filmekben még játszott is, forgatott Makk Károllyal és Mészáros Mártával, s Jancsó Miklós magyar-francia koprodukcióban készült Sirokkó című alkotásának is szereplője volt. Önpusztító férje korai halála nagyon megviselte, a munkába menekült, és ma is dolgozik hébe-hóba, igaz, inkább színpadi vagy stúdiószerepeket szereti, filmet több mint egy évtizede nem forgatott. De alaposan megválogatja, mit vállal el, ezért is volt nagy megtiszteltetés, amikor pár éve Budapesten a Korona Pódiumon lépett fel. Viszockij különben a harmadik férje volt, első két házasságában három gyereket szült. (Kalendárium Press)
Fiatalon énekes-táncos sztár volt a Király Színházban, de kuplékat később is szívesen énekelt, több tévéfelvétel őrzi a hangját, a Cipzár és a Tudományos borkóstolás című száma immáron klasszikus. Legnagyobb sikereit a Vidám Színpadon aratta, ahol komikus szerepekben lett népszerű, de rendszeresen fellépett konferansziéként is. Vérbeli színész volt, a könnyed bohózatok mellett drámai jellemszerepeket is remekül formált meg, sőt, rendezett is; ő állította például színpadra Molnár Ferenc A doktor úr című darabját.
Hosszú élettel ajándékozta meg a sors - 82 évet élt -, de szükség is volt rá, hiszen ötvenet belőle börtönben vagy száműzetésben töltött. Pedig különben békés ember volt, egyetlen szenvedély űzte, a szabadság utáni vágy, ő figyelmeztetett arra is, hogy "Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!" Az osztrák hatóságok pedig őreá vetették szemüket, ha meglátták, becsukták, de volt, hogy a magyar felvilágosodás harcos költője eltűnt a szemük elől. Ekkor azonban körözést adtak ki ellene, és Kriminális még nem lévén, alapos személyleírást tettek közzé róla. Ez egyébként ránk is maradt, így aztán tudjuk, hogy "magas termetű, sárgásbarna arcú; hosszú és szabályos orra, fekete szeme, kissé szürkülő, elől levágott, hátul tekercsbe font haja" volt, de rendelkezett különös ismertetőjellel is: "tekintete, valamint viselkedésének módja büszke". 
Ez hajszálpontosan illett rá, kézre is került hamar, így ismét rabságba vetették, ezúttal a spielbergi várbörtönbe. Sosem látta többé hőn szeretett hazáját, az első magyar irodalmi folyóirat, a Magyar Museum egyik alapítója vigyázó szemét Linzben csukta le, s biztos lehetett benne: halála nem tölti el gyásszal szülőhazáját. De azt talán még ő sem gondolta volna, hogy halálhíre csak két év alatt jut el Linzből Pestre. Ezt a szégyent nem menti a sírkövére verset faragó vátesz sem, aki ezt véste a kőbe: "A jelenkor lehetett irigy és igazságtalan, de az utókor igazságos lesz". (Kalendárium Press)
Inka vér is csörgedezett az ereiben, Limában gyerekeskedett, s indián származását gyakran előhozta, ha mentegetni akarta furcsa viselkedését. Ez sokszor előfordult, hiszen igazi vagány volt, matrózkorában megedzett izmait kihasználva gyakran verekedett, még nyakkendős tőzsdeügynök korában is megesett, hogy kishíján megfojtotta egyik alkusztársát, mert az leverte a fejéről a cilindert. De nem is volt nekivaló a tőzsde konszolidált világa, a festők bohémsága vonzotta, s amikor néhány képét a Szalon kiállításán remekműnek minősítették egyes művészkollégái, szakított polgári életével.
Feleségét és öt gyermekét a hűvös Koppenhágában hagyta, ő pedig felkerekedett, és meg sem állt a fűszerillatú Tahitiig. Ahol aztán végre úgy élhetett, ahogy ő azt egy nagy művészhez illőnek tartotta. Ránk maradtak egy helyi kereskedő feljegyzései rendeléseiről; egyszer négy hónapra 25 liter pálinkát, 80 üveg sört és 202 liter vörösbort hozatott, s alig várta, hogy megérkezzen a hajó a friss szállítmánnyal. Nem is lehet csodálkozni rajta, 
hogy ittasan gyakran került összetűzésbe a helyi csendőrökkel és a lelki üdvéért aggódó buzgó misszionáriusokkal. Mint általában mindenki, ő is bátor volt, ha ivott, egyszer nekiment egy csapat részeg tengerésznek is, mert egyikőjük kigúnyolta mulatt szeretőjét, erre a matróz barátai eltörték a lábát.
A polinéz szépségek bájait sem vetette meg, naplójában hencegve fel is panaszolta; "minden éjszaka fékeveszett kamaszlányok szállják meg az ágyamat, tegnap is hárommal kellett elbánnom".
Amikor 2006-ban az elhunyt Puskás Ferenc helyére megválasztották maguk közé a Nemzet Sportolói, kiszivárgott az szavazás menete is: "Teljes egyetértés és konszenzus alakult ki az Ön jelölése kapcsán" - avatott be mindenkit a kulisszatitkokba egy bennfentes, és ez nagyon is hihető.
6 bronzérmet szerzett, és öt olimpián vett részt, ami egy sakkozónak is becsületére válna, nem egy súlyemelőnek, aki egy-egy edzésen nyolc-tíz tonnát mozgat meg. Az 1972-es müncheni olimpiára 34 évesen utazott ki, de nem a veteránok között indult, hanem azzal a céllal, hogy kiköszörüli azt a csorbát, hogy Tokióban és Mexikóban is "csak" ezüstérmes lett - az utóbbin 25 dekával nehezebb testsúlya miatt szorult a második helyre. De Münchenben aztán egy öreg rókához méltóan nem bízott semmit a véletlenre, és végül felállhatott a dobogó legfelső fokára. Ő aratta a magyar súlyemelősport első olimpiai győzelmét, s ott elért nyomás világcsúcsával örökös rekorder, mert a müncheni olimpia után eltörölték ezt a fogásnemet.
Hosszú pályafutása során különben harmincötször javított világcsúcsot, Münchenben is minden fennálló rekordot megdönthetett volna, de a legfontosabbnak a biztonságos győzelmet tartotta. Lánya, Csilla is a súlyemelést választotta, sokszoros Európa-bajnok, úgyhogy a Nemzet Sportolójától felesleges is volt megkérdezni, mire a legbüszkébb. A csodás sportember 2017-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
Fernand Joseph Desiré Constantin volt a becsületes neve, és sorsa már a bölcsőben eldőlt, olyan csúnya újszülött volt ugyanis, hogy rémült apukája eldöntötte, mivel normális emberek közé úgysem mehet majd, színészt farag a fiából.
Camillo-sorozat, A tehén és a fogoly, Az ötlábú birka, Az együgyű és A hölgyfodrász. A színészetet játéknak fogta fel, nem izgult soha, az Atyaúristent is páratlan magabiztossággal alakította, s akkor sem ijedt meg, amikor egy filmben öt szerepet kellett játszania. A rendezői utasításokat csak akkor tartotta be, ha maga is egyetértett velük, mindig az ösztöneire hallgatott, és nyert.
felháborodottan utasította vissza az ajánlatot. Mi több; híres lófogait másfél millió frankra biztosította. (Kalendárium Press)
Vidéki gyerek, Ibrányból került a pályára, és azt kell mondani, hogy szokatlanul könnyen. Tehetségét ugyanis korán felismerték, de az igazsághoz tartozik, hogy szerencséje is volt. Először az iskolaorvost nyűgözte le, aki hogy alaposan felkészülhessen a színiakadémiai felvételijére, felvette betegnek. Később pedig azzal volt mázlija, hogy Horvai István osztályába járt, majd Várkonyi Zoltán szeme elé került, ők ugyanis nagyon értettek a szakmához. Ünnepeltünk harmadéves volt a főiskolán, amikor Várkonyi, a legendás színidirektor-rendező meghívta az általa irányított 
Vígszínházba, ahol aztán bedobta a mélyvízbe. Ekkor illesztette a nevébe a D. betűt, mert abban az időben még élt - és tanított a Színiakadémián is - a hírneves polihisztor, Hegedűs Géza bácsi, aki a tévénézőknek is jó ismerőse lehet, annak idején pipafüstben mesélt érdekes dolgokat a kultúráról.
könyve. Persze filmezik is, ő volt a Liszt Ferencről magyar-német-francia-olasz-angol koprodukcióban készült tévésorozat címszereplője, de híres mozija a Legato, A zsarnok szíve és utóbb a Taxidermia, valamint a Nők iskolája. Ez utóbbi kivált neki való feladat volt, hiszen bőven el van látva velük, a felesége mellett van két lánya is. (Kalendárium Press)
Művészi tehetséggel megáldott ember volt, aminek később aztán nagy hasznát vette Indiában, ugyanis a maharadzsák udvarában portréfestést vállalt, s az így keresett pénzből finanszírozta utazásait. Imádta Indiát, s nemcsak tisztelte az indiaiakat, de azon kevesek egyike volt, aki európaiként meg is értette lelkivilágukat. Amint írta: "Az ind felfogás nem vezet tétlenségre, csak azt a tevékenységet szünteti meg, amelyet mi nyugatiak, úgy látszik, egyedüli tevékenységnek tartottunk: az anyagi, elkönyvelhető, eredményt hozó, érdekektől szított, mindig valami vagy valaki ellen irányuló tevékenységet".
Egyébként rokoni látogatásra utazott Indiába, nővére ugyanis egy szikh herceg felesége lett. (Ebből a házasságból született Amrita Sher-Gil, a modern indiai festészet úttörője, akit Baktay tanított festeni Magyarországon.) Baktay bebarangolta az egész szubkontinenst, számos kalandban volt része. Amikor például Kőrösi Csoma egykori cellájának azonosítására indult, a maláriás láz kishíján leverte a lábáról, és megsérült a csigolyája is, mégis elvergődött céljáig. S végül ő véste az immáron legendás kolostori szoba ajtófélfájára a talán ma is olvasható feliratot: Csoma's room. Élményeit A világ tetején című könyvében írta meg, tudományos munkái közül pedig az India művészete a legértékesebb.
A legizgalmasabb viszont a Kámaszutra, amelyet magyarra fordított, nem kis megdöbbenést keltve akkortájt. Itthon a Hopp Ferenc által alapított Kelet- Ázsiai Művészeti Múzeum indiai anyagát gondozta, s tanított; művészettörténetet adott elő a budapesti egyetemen. Szerelméről, Indiáról több mint húsz kötetet írt, s munkásságát külföldön is becsülték. 1956-ban egyike volt annak a 17 nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulója alkalmából rendezett buddhista kongresszusra Delhibe. (Kalendárium Press)
Aki csak a zeneszerzői munkásságát ismeri, művei alapján konzervatív embernek gondolhatná, és nem is tévedne nagyot. Szeretett például lúdtollal írni, s időskori képei is szakállas, joviális úriembert mutatnak. A magánéletben azonban egyáltalán nem volt az erkölcs felkent bajnoka, a nőkhöz pedig egészen sajátos viszony fűzte, egy pszichoanalitikus még tanulmányt is írt a témáról.
Megrögzött agglegény volt, élete nagy szerelme pedig atyai barátjának, Robert Schumannak a felesége, Clara. Akihez azonban egy újjal sem nyúlt, még akkor sem, amikor szerelme özvegyen maradt, úgy gondolta ugyanis, hogy a tiszta erkölcsű nőket nem szabad testi egyesüléssel beszennyezni, ezért ilyen irányú vágyait olcsó utcalányokkal elégítette ki. Furcsa felfogásának azóta sokan próbálták magyarázatát adni, néhányan görög sorstragédiába illő viszonyt sejtettek az anyjával, mások pedig azt elemezgették, milyen hatással volt későbbi életére, hogy nehezen serdült, húszévesen még cérnavékony hangon cincogott, a szakálla pedig csak negyvenötéves korában nőtt ki. 
Alig várta, így természetesen hagyta megnőni, sohasem borotválkozott.
A humoros szójáték nagymestere volt, nem véletlenül hívták "Rímhányó Romhányinak", állatversei - például A teve fohásza - immáron a műfaj klasszikus alkotásai. Az általa magyarított amerikai rajzfilmek, a Flintstone család, vagy a Foxi Maxi, jobbak mint az eredetiek, s szövegeinek meghatározó szerepük volt a Mézga család és Doktor Bubó sorozat sikerében is.
Az évfordulóra a Kalendárium Press webáruháza az író klasszikus remekművét, a 
Polgári családból származott, jogot tanult, és sokáig békésen éldegélt Arras városában. Keresett ügyvédként dolgozott, szívesen látogatta az irodalmi szalonokat, a helyi társasági élet népszerű alakja volt, sőt, bekerült a rendi gyűlésbe is. Ahol kezdetben nem sokra becsülték, a fővárosi képviselők élcelődésének kedvelt céltáblája volt, megesett, hogy egyik beszéde alatt olyan nevetés tört ki, hogy a szegény vidéki ügyvéd szégyenszemre lesomfordált a szónoki emelvényről.
ellenfelének gondolt. "A népi kormány eszközei: az erény és a terror" - vallotta - "erény nélkül a terror végzetes, terror nélkül az erény tehetetlen". S ő mondta, hogy "a forradalom az Erény harca a Bűn ellen", ám amikor bátrabb harcostársai szemére vetették túlkapásait, őket is a guillotin alá küldte. A nép ezért is nevezte el "Megvesztegethetetlen"-nek, de titokban sokan hívták zsarnoknak is, viszont ő saját magát legszívesebben "a szabadság rabszolgája"-ként aposztrofálta.
Rémséges tetteit csak nagyon kevesen merték bírálni, ezért aztán jobb híján előnytelen fizimiskáját kezdték ki, alacsony termetén és furcsa, tompa hangján sokan gúnyolódtak, a korszak "pletykafészke", a híres Madame de Stael szerint az arca meg egyenesen zöld volt. Ez persze nem igaz, az viszont tény, hogy sorsát ő sem kerülhette el; amikor megdöntötték a jakobinus diktatúrát, ő is a vérpadon végezte. (Kalendárium Press)
A világhírű Monty Python produkciót ma már valóságos kultusz övezi, hazánkban is népes rajongótábora alakult ki, köszönhetően nem utolsósorban az angol humor hazai apostolának, Galla Miklósnak.
gyakorolt befolyásával szokták egy napon emlegetni. A sorozat nyomán készült Gyalog galopp című film máig népszerű, sőt, színpadra is átdolgozták, több magyar teátrum is bemutatta. Máig legnsikeresebb filmjük azonban a Brian élete, amelyet évente ismétel több hazai tévécsatorna is. A legendás sorozat végeztével Palin a szakmában maradt, színészként tucatnyi filmben szerepelt, a leghíresebb közülük A hal neve: Wanda és a Brazil.
saját forgatókönyve alapján készült úti filmekben körbeutazza a világot. Jellegzetes humora még úti filmjein is átsüt, nem csoda, hogy a 80 nap alatt a Föld körül című sorozatát a világ minden táján bemutatták. Magánemberként is imád utazni, gyakran vitte magával a feleségét, akivel 57 évig voltak házasok, s szeretett felesége a múlt héten hunyt el. Úgyhogy a lovaggá ütött Sir Michael a mai szülinapján biztosan nem ünnepel. (Kalendárium Press)
Eredetileg komoly íróembernek készült, bár nem volt elájulva sem a műfajtól, sem magától, már több regényen túl volt, amikor saját bevallása szerint még mindig azt hitte, hogy Flaubert egy francia lőfegyver. Pályáját az akkori szokások szerint hírlapíróként kezdte, fiatalon két másik zöldfülű firkásszal osztotta meg szűkös albérletét, az egyiket Bíró Lajosnak, a másikat pedig Ady Endrének hívták. Mindkét ifjonc tehetségét Nagy Endre ismerte fel, s Bíróból idővel tekintélyes szerkesztő lett, Adyról pedig nem is kell külön szólni.
volt a kabaré.
