Március 26-án 95 éve hunyt el SARAH BERNHARDT francia színésznő

A híres Comédie francaise-ben kezdte pályafutását, és később is volt a társulat tagja. Hamar népszerűséget szerzett, s korának legnagyobb tragikája lett. Nemcsak klasszikus darabokban játszott, de modern drámák női főszerepeiben is szép sikereket aratott. Sardou egyenesen a háziszerzőjének számított; Fedora, Theodora és A boszorkány című darabjait direkt neki írta, de felejthetetlen alakítást nyújtott A kaméliás hölgy, a Hamlet és Phaedra női főszerepében is. Bejárta a világot, fellépett Amerikában, hazánkban ötször tapsolhatott neki a közönség. Filmezett is, így játékát az utókor is megismerheti.

A századfordulón érdekes művészi párbaj egyik főszereplője volt; Bernhardt színészi játéka ugyanis a hagyományos stílust követte, amelyet túlzott teatralitás jellemzett, míg a kor másik nagy színésznője, Eleonore Duse a realista szerepformálást próbálta elterjeszteni. Az utókor megítélése szerint Dusénak lett igaza, de ezt Sarah Bernhardt már nem érte meg.

Egyébként a modern szépségideálnak tökéletesen megfelelne, akkoriban azonban 78-as mellbőségével kórosan soványnak számított, ezért rafinált öltözködéssel leplezte "testi fogyatékosságát", ruhakölteményeinek csodájára járt mindenki. De egyébként sem lehetett nem észrevenni, a mai filmcsillagok sztárallűrjei meg sem közelítik azokat a bolondériákat, amiket pályája csúcsán ő talált ki, hogy kellő publicitáshoz jusson. Vörös léghajón repkedett, gyakran férfiruhában járt, morbid ötletként koporsóban aludt, s míg más rendes úriasszony pincsit sétáltatott, ő a Bois de Boulogne-ban egy párducot vezetgetett pórázon - a frászt hozva ezzel a békés járókelőkre.

Sokoldalú tehetség volt, festett, szobrokat mintázott és írt is - amint azt barátjától, Justh Zsigmondtól is tudhatjuk. Mint említettük, a szinte háziszerzőjének számító Rostand neki írta A sasfiókot, amelyet közel ezerszer játszott el, s amint akkoriban írták: "késő öregségében is fantasztikus kozmetikai bravúrokkal és még csodálatosabb energiával játszotta az ifjú reichstadti herceget", aki ugyebár fiú volt. Megbecsültségét növelte, hogy három színházat is igazgatott, tekintélyét pedig jól mutatja, hogy már életében színházat neveztek el róla.

S bár ha rossz kritikát kapott, szó nélkül otthagyta a Comédie francaise-t, és elvonult duzzogni vidéki birtokára, a színpadhoz élete végéig hű maradt. Hivatását élete legtragikusabb korszakában sem hagyta abba, miután amputálni kellett a fél lábát, olyan szerepeket íratott magának, amelyekben ülve játszhatott.

Március 26-án 70 éves STEVEN TYLER amerikai rockzenész, az Aerosmith együttes énekese

New Yorkban született, előbb egy New Hampshire-i banda tagja lett, de nem csak énekesként, hanem dobosként is. A hetvenes évek elejétől menetelt az Aerosmith-szel, amelyet sokan afféle Rolling Stones-pótléknak tartottak az első időben, nem is ok nélkül. Tény, hogy a Kövek akkoriban éppen nem gördültek, az Aerosmith pedig nem csak zenéjének egyszerűségében és elsöprő erejében hasonlított hozzájuk, hanem külsőségekben is. Ha valakinek kétségei lennének, vessen csak egy pillantást Mick Jagger és Steven Tyler szájára.

Pár év után azonban mindenkinek el kellett ismernie, hogy eredeti bandáról van szó, diadalútjukat olyan mérföldkövek szegélyezik, mint a Walk This Way, a Dream On, a Dude (Looks Like A Lady), a Janie's Got A Gun. A Columbia 1972-ben szerződtette a társaságot, s ezt azóta sem bánta meg egyikük sem. Grammy-díjak és egyéb elismerések következtek sorozatban, például MTV Video-díj a már említett Janie's Got A Gun című dalért. Platinalemezeik között van az 1973-as Aerosmith, az 1974-es Get Your Wings, az 1978-as Toys In The Attic, a Draw The Line és a Live! Bootleg. És a történet folytatódik tovább, nem tudnak kimenni a divatból.

Steve-ről még annyit, hogy ex-felesége könyvet írt róla, amelyben van minden, ami szem-szájnak ingere; például hogyan csalta meg az asszonyka szegény urát a zenekar egy másik tagjával. A menyecske még weboldalt is nyitott a könyvhöz, amelyre Steve meztelen fotóit is feltette. Sajnos a képeket nem sokáig lehetett látni, a bíróság leparancsolta a meztelen valóságot a világhálóról. Pedig egy szavazás eredménye szerint az éltesebb rockzenészek közül Steve a legszexisebb.

Március 25-én 50 éves PLAVKA COLERIDGE amerikai popénekesnő.

A hölgyemény horvát és perui származású, és eredetileg Lonick a családneve. Egyébiránt pedig a The Shamen együttes Hyperreal című dalának előadójaként ismerhetjük, de később a Right In The Night című dallal sikert aratott Jam And Spoon együttes énekesnőjeként is feltűnt. A Jam and Spoon megalakítását Rolf Elmer szorgalmazta, Markus Löffler volt a Spoon, s értelemszerűen társa a Jam. A duóba később bevették Plavkát, majd már említett Right in The Night című nótájukal megjárták a listákat, ezután azonban eltűntek. 1997-ben kerültek elő, amikor kiadták a Kaleidoscop című lemezüket.

Március 25-én 75 éves PAUL MICHAEL GLASER amerikai színész

Broadway-produkciókban kezdte pályafutását, és a zenés színpad vezette el a filmhez. Bekerült ugyanis az 1971-ben készült Hegedűs a háztetőn című zenés filmbe - Perchiket alakította -, s a filmesek között ragadt. Bár népszerűségét nem a mozinak, hanem a televíziónak köszönheti, ő volt ugyanis a Starsky és Hutch című filmsorozat egyik címszereplője, azaz Dave Starsky nyomozó alakítója. Érdekes módon a sorozat világsikere inkább akadályozta, mint segítette, beskatulyázták, ő pedig ellenállt. Végül a rendezésbe menekült, s több remek filmet köszönhetünk neki, nálunk is ismert közülük a Borotvaélen, az Afrika csúcsai és a Kezesbanda.

Március 25-én 100 éve hunyt el CLAUDE DEBUSSY francia zeneszerző

A zeneértők a szépség komponistájaként tartják számon, aki már gyerekkorában elárulta vonzódását. Családja korán felfigyelt rá, hogy a kis Claude nem az ízek - azaz a tartalom - alapján válogat például a sütemények között, hanem mindig a legszebbet veszi ki, még akkor is, ha egyébként nem szereti. Ezért aztán kezdetben festőnek szánták, bár ambíciózus apja szívesebben adta volna tengerésznek.

Szerencsére azonban egy zeneértő asszony egyszer meghallotta a zongorán klimpírozni, s tehetségét felismerve rögvest tanítani kezdte. A reménybeli festő pedig pár hónap múlva sikeres felvételit tett a párizsi Konzervatóriumba, de hamar az idegeire ment minden tanárának. Az istennek sem akarta ugyanis megérteni, hogy a komponálás során miért kell ragaszkodni a megkövesedett szabályokhoz. Tanárai eleinte türelmesen magyarázgattak neki, ám amikor az értetlen tanítvány megzenésítette az omnibusz pöfögését, feladták a hiábavaló küzdelmet.

Így lett zeneszerző, s művei közül A tenger és az Ibéria-szvit, vagy az Egy faun délutánja című prelűd ma is gyakorta játszott hangversenydarabok; csakúgy mint a háború után újra felfedezett remek operája, a Pelléas és Mélisande.

(Az összegyűjtött írásait tartalmazó könyv 25% kedvezménnyel kapható a Kalendárium Press webáruházában, illetve egy ide írt vagy egy üzenetben küldött rendeléssel.)

Március 24-én 70 éves LEE OSKAR dán származású amerikai rockzenész, a War együttes tagja.

A War eleinte Eric Burdonnal, az Animals volt énekesével lépett fel, s nem is ment rosszul a szekér, de Burdon kereket oldott. Az együttes azonban - láss csodát - attól fogva még jobban szerepelt, hangsúlyosabb lett ugyanis zenéjükben a soul-vonal, s a hálás közönség aranylemezekhez juttatta őket. A hivatalos elismerés sem maradt el; a neves zenei szaklap, a New Musical Express "minden idők legjobb koncertegyüttese" címmel tüntette ki őket. A csapat sikerei közül emlékezzünk most a Why Can't We Be Friends címűre.

Március 24-én 415 éve hunyt el I. ERZSÉBET angol királynő

Az angolok egyik legnagyobb királynője a híres-hírhedt VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya volt, 1558-ban került a trónra, a katolikus Máriát követte a hatalomban. Kétségbeejtően súlyos helyzetet örökölt, elődje, a "Véres Mária" - a páratlanul kegyetlen Bloody Mary - teljesen szétzilálta a belső állapotokat.

Ö azonban uralkodásának négy és fél évtizede alatt nemcsak rendbe hozta országát, de páratlan módon virágoztatta fel az élet minden területét. Fejlődött az ipar, a kereskedelem, s az ő hadserege verte meg a győzhetetlen spanyol Armadát. Az általános fellendülés persze ösztönzőleg hatott a művészetekre is, különösen virágzott az irodalom, ekkor alkotott Marlowe, Ben Jonson és Shakespeare. Tündérkirálynőnek hívták, és roppant népszerűségére jellemző, hogy hosszú uralkodása alatt egyetlen merényletet sem kíséreltek meg ellene.

De nemcsak férfiasan erélyes uralkodó volt, igazi nő is. Forradalmi újításokat vezetett be például a szépítkezési szokásokba, imádta az illatszereket, erős illatú, növényi és állati eredetű anyagokból gyúrt kis golyókat viselt a nyakában lógó aranyláncon, de illatosították a palota termeit, a ruhákat, sőt, még az udvarban élő kutyákat is. Ö maga pedig havonta egyszer meg is fürdött! Szenzációszámba menő különcködés volt ez akkortájt, a legendás francia kegyencnő, a csodálatos szépségű Madame Pompadour például nem mosakodott soha. Nem mintha Erzsébet bármikor is piszkosnak érezte volna magát, egyszerűen mint rossz szokást vette fel a havi fürdőzést, de ki is rítt vele környezetéből alighanem ő volt a legtisztább angol akkoriban.

Uralkodása meghatározó hatást gyakorolt utódaira és Európa későbbi uralkodóira egyaránt. Még XIV. Lajos francia király is tanult tőle, a Napkirály is teljesen tisztaságmániás lett: minden reggel nedves kendővel megtörölte a szemét.

Március 23-án 65 éves CHAKA KHAN amerikai énekesnő

A fekete bőrű, még nagymamaként is vonzó énekesnő nem csak a szemnek, a fülnek is gyönyörűség. A kistermetű, csábos hölgy Yvette Marie Stephens néven született, és már 12 évesen helyi együttesek tagjaként lépett fel. Tagja volt egy afro-amerikai színháznak, nevét a Fekete Párducok mozgalomban vette fel. Hősnőnk 16 évesen elmenekült otthonról, miután összeveszett anyjával, és hogy ne kelljen hazatérnie, gyorsan férjhez ment.

Néhány kitérő után találkozott a chicagói Rufus együttessel, amelynek énekesnője lett. A banda 1974-es bemutatkozó lemeze, Stevie Wonder Tell Me Something Good című dala aranylemez, listavezető lett, és megkapták érte a Grammy-t is. A Rufus együttessel énekelte végig a hetvenes éveket, útjukat olyan dalok jelzik, mint a Sweet Thing, az Once You Get Started és a You Got The Love. 1978-ban szólópályára lépett, amely legalább olyan csodálatosan alakult: talán legnagyobb sikerét az I'm Every Woman és az I Feel for You című zengzeménnyel aratta. Noha alapvetően funkyt és rhythm and bluest énekelt, szívesen kirándult más területekre is, így például készített rap-lemezt, énekelt dzsesszt, gospelt és lírai dalokat. Főszerepet játszott az "1984" Rick Wakeman-féle filmváltozatában, énekelt Stevie Winwooddal és Frank Zappá-val, Robert Palmerrel és David Bowie-val.

A nyolcvanas években magánélete válságba jutott, kábítószer- és torokproblémái voltak, de valahogy ezen is túljutott. Néhány évig Európába tette át működésének színterét, 1988-ban hozzánk is eljutott egy koncert erejéig. A rock egyik legvonzóbb nagymamája ma már nincs a csúcson, de hangja még mindig a régi.

Március 23-án 50 éves DAMON ALBARN angol popzenész, a Blur együttes alapítója és frontembere.

A banda a szakmát a Stone Roses nyomdokain kezdte, csak egy kicsit hangosabbak voltak náluk a gitárok. Némi fazonigazítás után a kilencvenes évek második felének egyik legnépszerűbb gitár-pop attrakciója lettek - a másik az örök rivális Oasis. Albumaik közül említést érdemel a Parklife és a The Great Escape. Albarn barátunk hozzájárult a Trainspotting című kultuszfilm zenéjéhez, maga is vállalt filmszerepet, és részese volt a csak virtuálisan és animációs klipekben létezô Gorillaz elsöprô sikerének.

Március 23-án 40 éves ACÉL RÉKA műsorvezetőnő

Még nem volt tízéves, amikor játszott A világ legrosszabb gyereke című filmben, s azóta folyamatosan jelen van a médiában. Mindig más korosztály kedvence volt persze, a kilencvenes években a Magyar Televízió Kölyökidő című műsorában elsősorban a gyerekek szerették, majd a Bravo TV műsorvezetőjeként a tinik körében szerzett népszerűséget.

Azon kevés gyereksztárok egyike, akinek felnőve sem bicsaklott meg a pályafutása, a könnyűzene világa után a hazai tájakat barangolta be a Főtér című műsor jóvoltából. A tévézés mellett kipróbálta a rádiózást is, több rádióban is vezetett műsor. De nem csak kicsiny hazánkat utazta be, bekerült Frei Tamás egyik világutazó csapatába, és a 8 nap alatt a Föld körül című műsor egyik közreműködőjeként egzotikus tájakra utazhatott, egészen Brazíliáig jutott. Azt követően a Főtér című műsoron kívül a Deko TV-n is láthattuk, a Patina című műsor háziasszonyaként átalakítható ócskaságok után kutatott.

De már évek óta nem szerepel a képernyőn, saját kávézót nyitott.

Március 23-án van Pakisztán nemzeti ünnepe. Az egyik, tegyük hozzá, s most az 1940-ben e napon kitört lahore-i felkelésre emlékeznek, amely elindította a küzdelmet, amely aztán 1947-ben a független Pakisztán megalakulásához vezetett.

A március 22-én 55 éves SUZANNE SULLEY a Human League énekes- és táncosnôjeként emelte az együttes produkciójának fényét. A Human League nagy slágere stílszerűen a Human címet viselte. De még annál is népszerűbb lett a Don't You Want Me.

75 éve, 1943. március 22-én született, de már nem él KEITH RELF angol énekes, gitáros, a Yardbirds együttes oszlopos tagja.

A Yardbirds a hatvanas évek brit rockzenéjének különös színfoltja volt: igazán nagy dobásuk soha nem volt,a For Your Love és a Still I'm Sad kivételével, viszont egy sor zseniális gitárost neveltek: játszott itt Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page is - utóbbi még a Led Zeppelint is New Yardbirds néven akarta elindítani. Relf a Yardbirds után a Renaissance együttesben folytatta, igaz, nem sokáig: 1976-ban gitárjának hangolása közben halálos áramütés érte.

Március 22-én 55 éve hunyt el SZÉKELY MIHÁLY operaénekes

Bár természetesen képezte a hangját, nem lehetett észrevenni rajta, őstehetség volt. Jó példa erre New York-i esete, amikor meghallgatásra hívták a világhíres Metropolitanbe. A próbaéneklés az ő esetében igencsak rövidre sikerült. A meghallgatás vezetője ugyanis lezseren felszólt neki a színpadra, hogy énekeljen valamit a Szöktetés a szerájból című operából, ám Székely Mihály szabadkozott, hogy csak magyarul tudja. Mindegy, legyintettek lentről, mikor azonban belekezdett, megálltak a karok a levegőben. Azon nyomban leszerződtették, s két hét múlva már a Metropolitanben énekelt.

Meghódította Amerikát, Saljapin óta nem ünnepeltek úgy basszistát mint őt, így kedvező ajánlatok sora közül válogathatott, ő azonban hazajött, mert nemcsak csodálatos művész volt, hanem igazi vagány is, és csak itthon tudott jóízűen fröccsözni és kedvére ultizni. Hű maradt a budapesti Operaházhoz, amelynek közel négy évtizeden át volt tagja, s ezalatt elénekelte az operairodalom szinte valamennyi basszus szerepét. Legendák övezte ember volt, a békebeli művészek közül való, aki még játszott és nem szenvedett, amint a színpadon, éppúgy az életben sem. Nem csinált különösebb faksznit a hangjából, nem járt meleg sállal a nyakában, ellenben dohányzott, szerette a hideg fröccsöt, sokat kávézott, lóversenyen és presszókban múlatta az időt.

Korának egyik legnagyobb énekes-sztárja volt, egyszer például szépen odasétált a műveinek pontos előadására szigorúan kényes Bartók Bélához, barátságosan hátba veregette, és azt mondta neki, a Kékszakállt ő bizony másként énekelné, mint a mester elgondolta, meglátja jobb lesz úgy. Az elképedt Bartók halkan csak annyit suttogott: magának mindent szabad - majd szépen hazaballagott, és a kedvéért mélyebbre írta át A kékszakállú herceg várát.

Julius Tomasovce barátom egyszer érdekes dolgokat mesélt a víz fontosságáról a harmadik világban - ez jutott most eszembe arról, hogy március 22-én van a Víz Világnapja.

A barátom elmondta, hogy a fejlődő országokban az egyik legnagyobb kincs az ivóvíz, az arra vetődő európai kalandor jó, ha tisztában van ezzel. (Az autós utazónak a másik bespájzolandó folyadék a benzin, de erről majd máskor.)

Nos, a barátom már kezdő utazó korában is tisztában volt az ivóvíz fontosságával, ám míg saját bőrén nem tapasztalta, hogy ez nem tréfa dolog, hajlamos volt azért kicsit lazán kezelni a problémát. Alapszabály: Afrikában autóval kellő mennyiségű üzemanyag és ivóvíz nélkül el se induljunk. Mert arrafelé nem úgy van, hogy kinézzük a térképen az úticélt, és ha az mondjuk 100 kilométer, akkor rászámolunk kényelmesen 3-4 órát, mert az alapból is borzasztó útviszonyok lehetnek katasztrofálisak is, és Afrikában mindig történhet valami.

Egyszer például Ugandában - még a GPS kor előtti időkben - úgy járt, hogy éppen az útirány távolában feltűnt egy elefántcsorda, és abba még a zöldfülű kalandor sem hajt bele, így gondolta, kikerüli őket, és majd utána visszatér az útra. Az ám, de mire szép nagy ívben - több kilométeres sugarú körben - kikerülte az állatokat, és vissza akart volna térni az útra, nem volt út alatta. És hát ugye a barátom nem egy Bear Grylls, úgyhogy mire elvergődött Kigumbába, lement a nap.

De visszatérve a vízre. Célszerű, ha az ember számít rá, hogy a 4 órás útból 8 órás lesz, és Afrikában melegebb van, mint Baross téren. A mauritániai Ayoun el Atrous és Kubanni között kábé 100 kilométer a távolság, úgyhogy a barátom kényelmesen 3 órás úttal számolva vitt három palack ásványvízet az útra. Nem akarom ragozni a dolgot, az utazást egy lerobbant kamion és homokvihar is színesítette, úgyhogy a háromórás út 5. órájában elfogyott a barátom víze.

Afrikában valahogy jobban megszomjazik ember. Nehéz ezt megértenie annak, aki Pesten a 30 fokos kánikulában a Rottenbiller utcából is literes palack vízzel indul el a Nagykörútra, mert Mauritániában 48 fok van, és ha nincs homokvihar, akkor is állandóan tele van az ember szája forró homokkal, úgyhogy muszáj öblíteni.

Száz szónak is egy a vége, a barátom a hátralévő 20 kilométeres út másfél órájában víz nélkül volt, és bár ez első hallásra nem tűnik nagy időnek, bizony szegényt halálfélelem kerítette hatalmába. Vezetés közben nem tudott semmi másra gondolni, csak az ivásra, megfájdult a feje, égett a szeme, zsibbadtak a végtagjai, komolyan azt hitte szegény feje, hogy ott pusztul.

Szerencsére nem így történt, elvergődött Kubanniba, az első közkútnál kiszédült a Toyotából, és leitta magát a sárga földig. Aztán pihent 10 percet ülve egy fa árnyékában, és az autóhoz visszatérve szomorúan konstatálta, hogy az anyósülésről eltűnt egy sporttáskája. Persze semmi fontos nem volt benne, Afrikában iratokat, pénzt a kocsi csomagtartójának leghátuljában lévő táska legalján kell tartani, de az se garancia semmire. Ám mégis bosszantotta a dolog, úgyhogy gondolta, a stresszt oldandó iszik egy sört is - mégis a vízivás nehogy valami szövődményt hagyjon maga után a szervezetében, ezért aztán betért a közeli kocsmába.

És lám mit vett észre azonnal az egyik szék lábánál? A sporttáskáját. Kérdezi a derék helyi figurát, hogyan és miként, de az felháborodottan kérte ki magának: egy pasas hozta be ide a sporttáskát, és megkérte, vigyázzon már rá, míg elszalad valahová, és ő ugye rendes, becsületes ember, megígérte, hogy vigyáz a cumóra.

A barátom persze nem kapta vissza a táskáját, viszont legurított két üveg hideg sört, és megfogadta, bármennyire is nem szereti, ezentúl karton víz nélkül be se ül a kocsiba. Persze ahogy szokta, nem tartotta be, úgyhogy póruljárt Mongóliában is. De erről majd máskor.

Március 19-én 205 éve született DAVID LIVINGSTONE skót hittérítő és felfedező

Egy Glasgow melletti kis falucskából származott, nyughatatlan fiatalember volt, kora gyerekkora óta az ismeretlen Afrikába vágyódott, de sok reménye nem lehetett, tehetséget ugyanis nemigen árult el magáról semmiben. A legnagyobb eséllyel misszionáriusi kiküldetésre pályázhatott, de amikor próba prédikálásra egy kis vidéki templomba küldték, lámpaláza miatt egy szót sem tudott kinyögni a szószéken, úgyhogy nem sokan támogatták jelentkezését.

Végül bámulatos kitartásával érte el, hogy a Londoni Missziós Társulat mégis elküldte álmai fekete földrészére, s ő igyekezett is megszolgálni a bizalmat, rögtön első útján felfedezte például a Ngami-tavat. Az igazság persze az, hogy a tavat valójában egy Oswell nevű fiatal arisztokrata fedezte fel, mivel azonban őt nem érdekelte a dicsőség, az ambíciózus Livingstone magának tulajdonítva a felfedezést további támogatásért a Királyi Földrajzi Társasághoz fordult, és meg is kapta. S bár később valóban sok fehér foltot tüntetett el Afrika térképéről - neki tulajdonítják a Zambezi felső folyásának, a Meru és a Bangveolo tónak, valamint a Victoria vízesésnek a felfedezését -, tevékenységének jelentőségét ő maga értékelte a legtöbbre. Hazánk szülötte, a híres Afrika-utazó, Magyar László például gyakran megelőzte, a skót kínosan is érezte magát, utazásai során többször kitért előle.

Hírnevéhez az is nagyban hozzájárult, hogy egyik útján egyszerűen nyoma veszett, és sokáig nem is találták. Előbb Cameront küldték el a felkutatására, de ő nem találta meg. Végül Stanley bukkant rá, de akkor már súlyos beteg volt. Vérhasban halt meg 1873-ban, holttestét később a Westminster apátságban helyezték végső nyugalomba.

(A képen látható antikvár könyv 570 ft-os áron kapható a Kalendárium Press webáruházában, illetve egy ide írt vagy egy üzenetben küldött rendeléssel.)

Március 18-án 55 éves VANESSA WILLIAMS amerikai színésznő

Minden adottsággal megáldotta a Teremtő, ami a sikerhez szükségeltetik, nála a gyönyörű külsőhöz a tehetségen kívül még egy kis ész is társult, nem csoda, hogy sima útja volt a karrierhez. Elnöki ösztöndíjjal tanulhatott a Syracuse Egyetemen, s mivel musical szakon végzett, korán kipróbálta magát a popszakmában is. Első albuma rögvest aranylemez lett, azóta pedig bízvást nevezhető menő popénekesnőnek, hiszen közel tucatnyi Grammy-díjat kapott.  Híres dala a Save The Best For The Last és a Dreamin', a Pocahontas című rajzfilmben pedig ő énekli A szél színei című betétdalt.

Szépségének is van kézzelfogható bizonyítéka, 1983-ban ő lett az első színesbőrű Miss America. A büszke címet ugyan nem viselhette sokáig, mert a Penthouse magazinban korábban megjelent merészen erotikus aktfelvételei miatt megfosztották tőle. Talán nem véletlen, hogy a filmezést is egy Botrányos szex kazetták című filmmel kezdte, de mi is jól ismerhetjük, hiszen játszott a Melrose Place című sorozatban, valamint az izomagyú Schwarzenegger oldalán a Végképp eltörölni című filmben, s eljutott hozzánk a New Jack City, a Kampókéz és a Shaft című mozija is. A szakma is nagyra becsüli, 1994-ben átvette Chita Rivera szerepét a Pókasszony csókja című Broadway-musicalben, s általános meglepetésre kiérlelt, remek alakítást nyújtott benne.

Egyébként is gyakran okoz meglepetést, régebbi fotói alapján csélcsap szépségnek gondolnánk, holott a valóságban mélyérzésű ember és hűséges típus.

Március 17-én 25 éve hunyt el HELEN HAYES amerikai színésznő

Kilencvenhárom évet élt, s mivel már ötévesen Shakespeare-darabban játszott, pályafutása átfogta szinte az egész XX. századot, nem csoda hát, hogy élete utolsó évtizedeiben nagy idők tanújaként tisztelték. De nemcsak pályakezdése volt korai, az élet sűrűjében is hamar helyt kellett állnia, anyja ugyanis súlyos alkoholista volt, és a serdülő Helennek az ő eltartásáról is gondoskodnia kellett.

A drámai szituációkkal így a való életben is alaposan megismerkedett, sovány vígasz, hogy a kényszerű tapasztalatokat később játéka során kiválóan hasznosította. Főként ugyanis drámai főszerepekben csillogott, nagyrészt színpadon, a filmezést, különösen annak hollywoodi változatát nemigen kedvelte. Ennek ellenére természetesen filmezett is, s mivel kivételes tehetség volt, óriási sikereket aratott, két Oscar-díjat is kapott, és ő volt az első színésznő, aki Oscar-, Emmy-, Tony- és Grammy-díjat is őrizhetett a vitrinjében. Az első Oscarját különben még 1932-ben kapta, a másodikat pedig hetvenévesen egy Airport-film mellékszerepéért, amelyben egy öregasszonyt alakított, aki potyautasként utazgat a különböző járatokon,  ám végül ő menti meg az egyik repülőgépet attól, hogy egy őrült felrobbantsa.

Bizonyára sokan emlékeznek ezen szerepére, ahogyan az amerikaiak is megtartották jó emlékezetükben, hiszen a múló sztárok világában ő volt a színpad utolsó királynője, 150 centi magas, negyvenkilós létére "az amerikai színházművészet First Ladyje".

Esik az eső egész nap, de Julius Tomasovce barátom megvígasztalt. Elmondta, hogy két-háromnapos esőzés mifelénk már teljesen kiborítja az embert, nem úgy másfelé. A világ jó részében esős évszak is van, amikor nem napokig, hanem hónapokig esik az eső, igaz, nem folyamatosan.

Barátom, Julius Tomasovce egykoron rutinos utazó hírében állt, így azt is tudja, hogy esős évszak idején a legjobb Európában maradni. A Távol-Keleten az esős évszak úgy nagyjából júniustól novemberig tart, ám egyszer szegény feje belefutott a monszunba Laoszban.

 Ahhoz képest kellemesen csalódott. Az eső ugyanis mint nem mindennapos dolog, Európában védekezésre készteti az embert. Kinyitja az esernyőt, fejére húzza a kapucnit, a kapualjból egy másik fedett helyre szalad, mert meg akarja úszni, hogy nagyon elázzon. Nos, erre a monszun idején Laoszban esély sincs, így az emberek nem is izgatják magukat. Mivel száraz hely sehol sincs, nem érdemes futkorászni sehová, esernyővel nem lehet járni hetekig, mert zavar a közlekedésben, úgyhogy a laosziak úgy vannak vele, reggel kimennek, két perc alatt szarrá áznak, de legalább túl vannak rajta, s jól elvannak így egész nap.

A másik nagy különbség az európai és a távol-keleti pacallá ázás között, hogy mifelénk könnyen megfázik az ember, ha megázik, Laoszban viszont az esős évszak idején is meleg van, úgyhogy a laosziak nem félnek attól, hogy meghűlnek. Ráadásul a monszun kiszámítható, évezredek óta ugyanakkor érkezik, s így remekül fel lehet készülni rá. Az emberek az esős évszak kezdetére minden olyan munkát elvégeznek, amihez nem feltétlenül kell nedvesség, például nem festegetnek, mert sose szárad meg. Minden ruhát kimosnak a száraz évszak végére, mert az esős évszakban ugyebár nem lehet teregetni.

Mindent egybevetve Laoszban akkor is a szokásos mederben folyik az élet, ha hetekig esik az eső. Mondjuk az üzletemberek nem lófrálnak dossziékkal hónuk alatt, az árusok a termékeiket kosarakban viszik, amiknek az alján kifolyik a víz, s mivel mindenki papucsban jár, a cipő talpa sem válik le attól, hogy hónapokig bokáig érő vízben jár mindenki.

Persze olyan is van, amikor a monszun a megszokott irdatlan mennyiségnél is több esőt hoz, de az árvízhez is hozzászoktak arrafelé. A fiatalok vidáman vízipólóznak Vientiane utcáin, a házakban pedig - ha nem viszi el az ár -, annyi történik, hogy magasabb kampókra akasztják a függőágyakat.

De legyünk őszinték: a barátom nem olyan rezignált pasas, mint a laosziak, így aztán neki hamar tele lett a hócipője a sok víztől. Az még csak hagyján, hogy száraz ruha nem volt rajta napokig és folyton bepárásodott a szemüvege, de az különösen zavarta, hogy az orra hegyéről állandóan esőcseppek csöppentek a sörébe.

Úgyhogy az esős évszak kalandját meghagyta a helyieknek, és tíz permanensen vízben töltött nap után, elrepült Ulánbátorba.

Március 16-án 115 éve hunyt el ROY BEAN westernhős

Már fiatalon komoly hírnevet szerzett azzal, hogy megúszta saját akasztását; egy elcsábított lány rokonai felkötötték, ám rosszul, s mire kiszenvedett volna, a lány levágta a kötélről. Miután így szerencsésen megmenekült, csempésznek állt, pénzét azonban jórészt elitta, úgyhogy amire bírónak választották, már masszív alkoholista volt.

Megválasztásának furcsa körülményeit az a tény is jól érzékelteti, hogy több szavazatot kapott, mint ahányan voksoltak. Bár ő ezt nemigen tudta ellenőrizni, az írás-olvasás tudományával ugyanis hadilábon állt. Húsz éven át látta el feladatát, remekül, kizárólag halálos ítéleteket hozott, úgyhogy nem fellebbezett senki. Mivel a whiskyn kívül a pénzt is nagyon szerette, többször szabott ki pénzbüntetést a halottakra - például a lelőtt banditákra tiltott fegyverviselésért -, így aztán a náluk talált bankókat "törvényesen" vehette el.

Kétes ügyei ellenére hamar legendák szövődtek alakja köré, kivált, hogy romantikus plátói szerelem fűzte a kor híres színésznőjéhez, Lily Langtryhez, forró szenvedélyét mi sem mutatja jobban, mint hogy kedvenc kocsmáját is róla nevezte el. A csehót különben később múzeummá alakították át, ahová maga Lily Langtry is ellátogatott, de ezt szegény Roy Bean már nem érte meg. 

Kalandjairól számos vadnyugati film is készült, a leghíresebben Paul Newman volt a főszereplő.

(A Vadnyugat című könyv 25% kedvezménnyel kapható a Kalendárium Press webáruházában, illetve egy ide írt vagy egy üzenetben küldött rendeléssel.)

Március 15-én 35 éves FLORENCIA BERTOTTI argentin színésznő és énekesnő

Már az óvodában feltűnt mindenkinek, mennyire szeret szerepelni, senki előtt nem volt kétséges, hogy színésznő lesz belőle. Ö maga volt egy kicsit bizonytalan, édesanyja ugyanis gyógypedagógus, s ez nagyon tetszett a kis Florenciának. Pedig hamar kamerák elé került, 12 évesen egy lekvár-reklámban szerepelt először, majd sorra kapta a szerepeket, miközben még iskolába járt. Nem is akarta abbahagyni, sőt, később még az egyetemre is beiratkozott, hogy pszichológiát tanuljon.

De nem lett lélekgyógyász, amit a szappanoperák szerelmesei nem nagyon bánnak, ünnepeltünket nagyon szeretik sokfelé. Nálunk a Csacska angyal című tévésorozat főszereplőjeként ismert, de hazájában a történet zenés színpadi változata is nagy siker - persze szintén vele a főszerepben. Emellett egy sor másik szappanoperában is játszott, van három mozifilmje, és a musicalen kívül is énekelget - egyelőre mérsékeltebb sikerrel. Viszont színésznőként több díjat nyert már.

Ami a magánéletét illeti, 2006-ban ment hozzá gyermekkori szerelméhez, a szintén színész Guido Kaczkához, akivel azt megelőzően hét évig jártak együtt, úgyhogy nem kapkodták el a dolgot. Viszont 2008-ban megszületett gyerekük, Romeo, aki miatt egy évig Florencia a munkát is félbehagyta. Pszichológusként is tudja bizonyára, hogy ez így helyes. Ám nem sokáig élvezhette a kis család a békés nyugalmat, 2010-ben elváltak.

Március 15-én 50 éves SABRINA SALERNO olasz énekesnő

A nyolcvanas évek második felében két dúskeblű énekesnő uralta a popzenei mezőnyt, az angol Samantha Fox és az olasz Sabrina Salerno. Vetélkedésük nem annyira énekhangjuk csiszoltsága, mint inkább vonzó idomaik mutogatása terén folyt, a küzdelmet nyilvánítsuk döntetlennek.

Sabrina nagy küzdő, amikor még a tinikorból alig kinőtt anyja teherbe esett az olasz Riviérán, nem csak az apuka lécelt le azonnal, de még az apja is kitagadta, Sabrina születése után pedig az anyukája is lepasszolta a rokonoknak, 15 éves korában látta viszont. Sabrina szerencséjére nagyon vonzó lánnyá serdült, 16 évesen Miss Liguriának választották, egy producer pedig a pártfogásába vette. Némi - igencsak csekély - zenei képzés után dobták be a mély vízbe, de nem fulladt meg, sőt, a Boys, Boys, Boys című dallal, és főként az ahhoz készült, medencében forgatott fürdőruhás klippel meghódította a közönséget, jórészt persze a hímnemű részét. A klip különben nagy botrányt kavart, az eredeti verziót meg is kellett vágni, mert az egyik jelenet során kivillant a mellbimbója. Néhány hasonló siker után némi visszaesés következett, de például 1989-ben a moszkvai Olimpiai Stadion zsúfolásig megtelt a koncertjére.

Aztán egy időre abbahagyta, beutazta a világot, ám pár éve ismét visszatért, és újra énekel. Bár a régi dicsőség már a múlté, igaz, a kebleit is jobban takarja manapság, de így illő ez egy anyához, a fia most lesz 14 éves.

Március 14-én van a Nemzetközi Pí Nap

A Nemzetközi Pí Napot, azaz a 3,14 ünnepét Albert Einstein születésnapján tartjuk. A világhírű német tudós, a relativitáselmélet atyja 1879-ben született e napon. Ám a pí értékének egyre közelítőbb meghatározásához Einsteinnek semmi köze, a Pí Nap meg- határozását a humor ihlette: vegyük észre, hogy Einstein születésnapja március 14., azaz 3. hó 14., vagyis 3.14, a pí értéke.

Március 14-én 85 éves MICHAEL CAINE Oscar-díjas brit színész

Első szerepeit még kisgyerekként alakította, amikor becsengetett hozzájuk a gázszámlás, és a legváltozatosabb meséket előadva kellett letagadnia szüleit. Igencsak szegényes körülmények között nőtt fel, akkoriban nemigen gondolta volna, hogy egyszer majd sokszoros milliomosként éli világát.

Akkor még a neve sem a jól csengő Michael Caine volt, eredetileg Maurice Micklewhite-nak hívták, ami mindaddig tökéletesen megfelelt, amíg mosogatófiúként, küldöncként vagy cementkeverőgép-kezelőként kereste kenyerét, amikor azonban félénk színpadi próbálkozások után filmezni kezdett, a Zendülés a Caine hadihajón című kedvenc regénye nyomán kellemesebb hangzásúra cserélte. Pályáját tévéfilmekkel kezdte, első mozisikerét harmincévesen aratta, s amilyen nehéz volt az indulás, olyan lendületes lett a folytatás; több mint száz tévéjátéka mellett már mozifilmjeinek száma is közelíti a százat. Nem mind remekmű persze, de jócskán akad köztük, amellyel nem kell szégyenkeznie, ilyen például az Aki király akart lenni, A sas leszállt, A híd túl messze van, az Egy romantikus angol nő, A Poseidon-kaland, a Menekülés a győzelembe, Az angliai csata, valamint Hannah és nővérei, amelyért megkapta az Oscar-díjat is.

A halkereskedő és takarítónő házaspár pár éve lovaggá ütött szegény kisfiát persze megrészegítette a siker nyomán jött gazdagság, nem győzte bepótolni az elmaradt élvezeteket, naponta három üveg vodkát is megivott.

Március 13-án 130 éve született ANTON MAKARENKO orosz pedagógus

Nevelési módszereit legendák övezik ma is, s bár munkásságát kevesen ismerik, a híres "makarenkói pofon"-ról hallott mindenki. A nevezetes fülest kiérdemelni különben egy Zadorov nevű fiatalembernek jutott kétes dicsőségül egy munkatelepen, amelyet Makarenko kiskorú bűnözők részére alapított. Zadorov azért kapta a pofont, mert nem akart dolgozni, s voltaképpen maga Makarenko provokálta ki, a konfliktusok során ugyanis "némi lappangási időt hagyott, látszólag szemet húnyt", amíg el nem következett az a pillanat, amikor az időben elcsattant pofon elérte a kívánt nevelési célt.

Makarenko munkatelepén nem volt könnyű megúszni a pofont, gondosan megválogatta ugyanis, hogy milyen feladatot kire bíz, a tolvajokkal általában őriztetett valamit - például az akkortájt kincsnek számító kenyérjegyet. Mivel pedig a részegeskedés mindenkit érintett, beállt a neveltjei közé, és együttes erővel verték szét a falusi szeszfőzdét. Egyébként is híve volt a szokatlan eljárásoknak, az egész Szovjetunióban az ő kommunája volt az egyetlen akkoriban, ahol együtt nevelkedtek a fiúk és a lányok, ráadásul közös folyosóra tette hálótermeiket is. Kissé naívan azt gondolta ugyanis, hogy az illetlen szexuális vágyak csak tétlen társaságban burjánzanak, az ő gyermekei viszont keményen dolgoznak, így "az önuralomra késztető munkafeltételek és az életrend előnyösen hatnak a nemek közti érintkezésre".

Bár Makarenko kiváló pedagógusként sok helytálló megállapítást tett, be kell vallanunk, hogy fiú neveltjeinek önmegtartóztató viselkedéséhez fűzött várakozásai bizony erősen túlzottnak bizonyultak. 1939-ben hunyt el.
(A képeken látható antikvár könyvek kedvező áron kaphatóak a Kalendárium Press webáruházában, illetve egy ide írt vagy egy üzenetben küldött rendeléssel.)
http://szakkonyvkeres.unas.hu/Az-uj-ember-kovacsa-130-eve-s…
http://szakkonyvkeres.unas.hu/Pedagogiai-hoskoltemeny-130-e…