2024. március 26-án 65 éve hunyt el RAYMOND CHANDLER amerikai író
Konszolidált jólétben nőtt fel, Angliában és Franciaországban tanult, úgyhogy szép karriert futhatott volna be, ha rá nem kap az ivásra. Mértéktelen italozása miatt azonban sokáig nem vitte semmire, számtalan foglalkozást kipróbált, majd írni kezdett, de novelláit a kritika nem becsülte semmire. Végső kétségbeesésében aztán írt egy detektívregényt, amelynek főhősét jórészt magáról mintázta, és pont ezzel nyert.
Philip Marlowe ugyanis gyökeresen különbözött a korábbi bűnügyi regények főszereplőitől; nem volt se rendőr, se bűnöző, hanem magándetektív, egy minden hősi pátosztól mentes hús-vér ember. Aki Chandlerhez hasonlóan ivott, bagózott, és nem volt pénze soha. Chandler azonban végül kitört pénzzavarából, könyvei ugyanis óriási sikert arattak, és Philip Marlowe - például Humphrey Bogart alakításával - a filmen is meghódította a közönséget.
De Chandler és Marlowe egy közös tulajdonsága mindvégig megmaradt; mindketten szerették 
a szép nőket, a krimi klasszikus mestere is egy fotómodellt vett feleségül. Igaz, az asszony húsz évvel idősebb volt nála. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képen látható könyvet antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
Nagy kópé volt, már fiatalon a gyarmatosítás elleni nemzeti ellenállás hőse, már amennyiben a suliban megtagadta a francia történelem tanulását. Miután szép sorban kitették Guinea szinte összes iskolájából, politikusnak állt, mondván, arra mindenki jó, és igaza lett.
Mert Sékou Touré Guineája azért egyeduralmi rendszer volt, ne legyenek kétségeink. De Sékou Touré azért a jobbik fajtából volt való, még verseket is faragott.
Nevét a híres kivégzőeszköz őrizte meg, amelynek egyébként a közfelfogással ellentétben nem ő volt a feltalálója. A nyaktilót már az ókorban ismerték, és több típusa volt használatban Európában is. Guillotin pusztán csak indítványozta a nyaktiló alkalmazását, mert szerinte ezáltal a kínzás elkerülésével lehet a halálraítélteket kivégezni, ráadásul igen gyorsan, ami a francia forradalom vérzivataros időszakában egyáltalán nem volt mellékes szempont. 1792-ben a nemzetgyűlés el is fogadta az indítványt, és a megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte az orvos nevéről louisette-nek hívták.
Az első guillotinos kivégzést 1792. április 25-én hajtották végre, a kétes dicsőség, hogy feje a szörnyű vas, az "özvegycsináló" lecsapódása után a porba hulljon, egy Pelletier nevű gyilkosnak jutott. Hogy a guillotin humánus kivégzőeszköz vagy sem, azon persze lehet vitatkozni, szegény Guillotin azonban igen közel állt ahhoz, hogy a saját bőrén, jobban mondva nyakán tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló emberséges voltát, ugyanis csak Robespierre bukása mentette meg a reá kimondott halálos ítélet végrehajtása alól. (Kalendárium Press)
Az évfordulóra a Kalendárium Press Nemere István A kivégzések története című könyvét kínálja antikvár példányban. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: 
Lelkesen kutatta szűkebb hazája, Provence hagyományait, ősi nyelvét, s a provanszál nyelv és irodalom védelme érdekében megalapította az ún. félibrige-mozgalmat. Természetesen költeményeit is provanszál nyelven írta, s összeállított egy provanszál-francia szótárt. Nevéhez fűződik az Arles-i Néprajzi Múzeum létrehozása. 1904-ben megosztott irodalmi Nobel-díjat kapott "a dél-francia nép lelkületének hűséges ábrázolásáért és azért a jelentős munkáért, amelyet mint provanszál filológus folytatott". (KalPress)
Mi sem természetesebb, mint az, hogy minden bűvészek bűvésze magyar volt, Weiss Erik néven Budapesten látta meg a napvilágot. Nem sokáig gyönyörködhetett azonban a fővárosi napfényben, mire egyhónapos lett, már Amerikában gőgicsélt. Gyerekként egyszer elvetődött egy cirkuszba, ahol legnagyobb ámulatára kettéfűrészeltek egy nőt, rögvest eltökélte, ő is bűvész lesz. A fáma szerint az első lakatot akkor nyitotta ki, amikor a spájzból akart elcsenni egy szelet süteményt. Szisztematikus munkával, hallatlan szorgalommal képezte magát, legtöbbet a másfél évszázaddal korábban élt Houdintől tanult, ezért az ő nevét választotta művésznevéül.
Szenzációs mutatványaival hamar meghódította a közönséget, a bűvészetnek azt az ágát művelte, amelynek legismertebb mai képviselője David Copperfield. Híresek voltak szabadulómutatványai, kimenekült börtöncellából, folyó mélyéről, ládából, szekrényből, számait sokszor olyan nehézre csiszolta, hogy nem egyszer pillanatokon múlt az élete, a lélegzetét négy percig is vissza tudta tartani, de gyakran ez is majdnem kevés volt. De szívesen vállalta az életveszélyt is, rendkívüli becsvágy fűtötte ugyanis, ő akart minden idők legnagyobb bűvésze lenni, s az is lett. Jellemző szárnyaló vágyaira, hogy arról álmodozott, fia egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz.
Furcsa halála volt. Erős hasizmaival bármilyen ütést kibírt, mégis ez okozta a halálát; valaki váratlanul viccből hasbavágta, és szétrepedt a vakbele. (Kalendárium Press)
A mai Irak területén fekvő Abbászida Kalifátus uralkodója volt, amely az ő idejében élte fénykorát. Jellemző a kalifátus viharos fejlődésére, hogy Bagdadot mindössze negyedszázaddal az ő trónralépése előtt alapították, uralkodása első éveiben azonban már a Kelet egyik legjelentősebb városa volt.
leggazdagabb állama.
pedig pézsmából készült labdákat dobáltak, amelyekben kis cédula jelölte meg az ajándékot; egy-egy falut, birtokot, házakat, rabszolgákat.
A hollywoodi film története egyáltalán nem szűkölködik olyan sztárokban, akik túltengő ambícióval törtek előre pályájukon, így ha Joan Crawford ezen tulajdonságát külön is érdemesnek tartották kiemelni kritikusai, el lehet képzelni önbizalmát. Fiatalon pincérnőként és bolti eladóként dolgozott, majd táncosnő lett, végül pedig meghódította a filmvilágot. Életútja valódi sikertörténet, maga a megvalósult amerikai álom.
Sztárallürjei mellett volt egy meglehetősen idegesítő és kellemetlen "betegsége" is: tisztaságmániában szenvedett, tízpercenként kezet mosott, és minden látogató után kitakaríttatta az egész házat.
A butucskának gondolt szépség ugyanis számot vetett az idő múlásával, volt bátorsága megöregedni, mi több, drámai tehetségének is tanúbizonyságát adta, a Mildred Pierce című filmjéért még az Oscar-díjat is megkapta. (Kalendárium Press)
Filmes pályafutása és magánélete is szorosan kötődött a világhírű filmrendezőhöz, Federico Fellinihez, hiszen ő fedezte fel, és ő volt a férje is. A nagy pillanatra Giulietta később így emlékezett vissza: "22 éves voltam, egyetemista, amikor ajánlatot kaptam, hogy egy rádiójátékban szerepeljek. A műsor nagy sikert aratott, a producerek úgy döntöttek, hogy filmet készítenek belőle. Én lettem az egyik főszereplő, a filmet Federico rendezte. Nyolc hónap múlva már összeházasodtunk."
Fellini némiképp másként emlékezett megismerkedésükre. Ő úgy nyilatkozott, hogy Giuliettát először fényképen látta meg, azonnal beleszeretett, így hát felhívta telefonon, s azt mondta neki: "eluntam ezt a sivár életet, s mielőtt végeznék magammal, meghívom ebédre". Akárhogy is történt, az bizonyos, hogy életüket hamar összekötötték, s művészi pályájuk is párhuzamosan haladt. Masina Fellini filmjeiben lett világhírű színésznő, az Országúton Gelsominája alighanem a filmtörténet egyik legmegrázóbb alakítása. Későbbi filmjei is nagy sikert arattak, a Cabiria éjszakái, a Júlia és a szellemek, vagy a Ginger és Fred örökbecsű alkotások.
Amint egy lexikon írta róla, chaplini tehetség volt, a könnyeztetés és a nevettetés között, igazi clown." Kerek, szomorú szemeivel tényleg elesett kis verébnek mutatta magát, pedig valójában igazi alkotótársa volt Fellininek. Giulietta fedezte fel például Anthony Quinnt; az Országúton forgatása előtt ugyanis ő ajánlotta Fellininek, hogy bízza rá Zampano szerepét, amely aztán telitalálatnak bizonyult.
A közvélemény eszményi házaspárként tartotta őket számon, csak haláluk után derült ki, hogy Fellini hosszú éveken át megcsalta feleségét, s erről tudott Giulietta is, aki pedig fél évszázadon át volt hű társa. Követte a halálba is, Fellini halála után depressziós lett, meg akart halni, és sikerült is neki, alig öt hónappal élte túl szeretett férjét. (Kalendárium Press)
Csodagyerekként kezdte pályafutását, ráadásul olyan tanítómestere akadt, mint a zseniális Rubens, így művészi fejlődése töretlennek mondható. Tanulmányútra Olaszországba is eljutott, ahol Giorgione és Tiziano művészete hatott rá legjobban. 1632-ben I. Károly angol király meghívta Angliába, és udvari festőjévé tette. Ettől fogva van Dyck lett az udvari élet főszereplőinek megörökítője, a királyi krónikás. Többször megfestette a királyt és családját, valamint a kor vezető politikusait, a főnemeseket.
Szegénysége miatt papnak tanult Egerben, ám hosszabb időre Pestre vetődött, ahol aztán megismerkedett a kor leghíresebb gondolkodóival és a felvilágosodás eszméivel. Nem nagyon vágyott vissza Egerbe, ott ugyanis akkoriban egy Szaicz Leó nevű vakbuzgó minorita szerzetes ostorozta a nyájtól elbitangoltakat.
indokolta, amellyel ő maga is pontosan tisztában volt, így a sors által rövidre szabott életében igyekezett letenni valamit a költészet asztalára.
felesége azonban megcsalta. Bánatát hiába próbálta versbe fojtani, szíve fájdalma csak siettette halálát. Huszonhét évet élt. (Kalendárium Press)
Falun született, a nép körében szerezte életre szóló élményeit, az orosz történelemben és a népi mitológiában gyökereztek világhírű alkotásai is; a Borisz Godunov, a Hovanscsina és kivált az Egy éj a kopár hegyen.
Amint azonban nyilvánvalóvá lett, hogy az alkohol elviszi, régi barátai - milyen is az orosz lélek? - megbocsátóan visszatértek hozzá, Rimszkij Korszakov, az "arkangyal" könnyes szemmel ölelte magához a "tékozló fiút". Amikor kórházba került, az orvosok már nem is próbálták gyógyítani, Repin még éppen meg tudta festeni híres arcképét. Utolsó szavaival vodkát kért, amit - úgy is mindegy felkiáltással - meg is kapott.
A magyar történelem egyik legtekintélyesebb politikusa volt, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, akinek a nevéhez fűződik az Iparegylet megalakítása, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet létrehozásának kezdeményezése. Személyében pedig a magyar szabadság és függetlenség jelképe, az elveit soha fel nem adó hazafi megtestesítője volt, nem csoda, hogy alakja mint egy eszménykép rögzült a köztudatban.
Pedig ő is hús-vér ember volt, ő is - mint társai; Batthyány, Széchenyi és Wesselényi - megjárta a jellemfejlődés rögös útját. Fiatalon például igencsak kicsapongó életet élt, kártyázott, ivott, s mivel jóképű, fess fiatalember volt, a szerelmi csatározásokból is derekasan kivette a részét. Akkoriban nagy port vert fel intim kapcsolata Andrássy grófnővel - a későbbi külügyminiszter, Andrássy Gyula édesanyjával -, aki szakításuk után súlyos vádakkal illette a fényes politikai terveket szövögető ifjút, s ez Kossuthnak majdnem a karrierjébe került. Furcsa ilyet mondani, de az idejében jött - persze már politikai tevékenysége miatt kapott - több éves börtön acélozta meg 
jellemét, és faragott olyan embert belőle, aki nemzedékeknek lett - mert lehetett - méltó példaképe.
Ő volt minden idők leghíresebb magyar könnyűzenei előadója, a nevét ma is ismeri mindenki, alakja köré immár legendák szövődtek, s ehhez hozzájárul az is, hogy tragikusan fiatalon, harminc évesen hunyt el.
Egycsapásra ő lett az ország kedvence, a nők bálványa. Az életéből hátralévő röpke hét év alatt rengeteg slágert énekelt, csak nagylemezből pontosan egy tucatnyit adtak ki napjainkig, olyan, ma is jól ismert dalokkal rajtuk, mint az Egy szál harangvirág, a Gedeon bácsi vagy a Szeretni bolondulásig. Külön ki kell emelni a Két összeillő ember című albumot, amelyen Domján Edittel közösen énekel, s tudnivaló volt, hogy a fess táncdalénekes és a szépséges színésznő a magánéletben is egy párt 
alkotott. Rövid, de lángoló szerelmük tragikus véget ért, Domján Edit 1972 karácsonyán öngyilkos lett, s halálát az egyébként is állandóan depresszióval küzdő Szécsi Pál nem tudta feldolgozni. Többszöri kísérlet után végül 1974 tavaszán ő is 
önkezével vetett véget életének.
Az igazsághoz tartozik, hogy nem volt nagy író, műveinek rengeteg hibája van, írásai mégis rendkívül élvezetes olvasmányok. Németh László szerint: "Műveltsége nem volt nagyobb az olvasgató vidéki asszonyénál..., de volt valami gyilkos pszichológiai ösztön benne, igazi női műveltség, amely felelőtlenül simult hozzá az emberek hiúságához és felelőtlenül leste ki gyengéiket".
Ezt szerették benne kortársai, a leghíresebb irodalmárok is lelkesedtek az elbűvölő asszonyért, ismerősei, barátai között tarthatta számon például Schöpflin Aladárt, Szabó Dezsőt és Móricz Zsigmondot, legmaradandóbb művei is róluk írt kiváló íróportréi. Pedig nem volt veszélytelen feljárni hozzájuk - férje olyankor be is menekült egy sarokba -, nagymestere volt ugyanis a pletykáknak. "Mesterien értett ahhoz, hogy embereket összeveszítsen, majd kaján mosollyal, mint a békeszerzés angyala, kibékítsen. Írók különböztek össze miatta, anélkül, hogy sejtették volna, ő keveri a kártyákat."
De nem lehetett rá haragudni, jólelkű, önzetlen ember volt, szerette és segítette őt is mindenki. Rá is szorult szegény, igencsak szűkösen éltek, jellemző nyomorúságára, hogy férjét is maga temette el a kertben, a ruhásszekrényben. (Kalendárium Press)
Rettegett Iván néven tartja számon a történelem, és alaposan rá is szolgált melléknevére. Rendkívül indulatos ember volt - még az is felmerült, hogy elmebeteg -, mérgében hihetetlen dolgokat művelt, egy vita hevében a pápai küldöttség előtt rabló farkasnak nevezte a Szentatyát, a megrökönyödött vatikáni követet pedig kishíján meg is verte. Azt némiképp szokványos mondhatjuk, hogy a középkori orosz viszonyok közepette alattvalói rettegtek tőle, hiszen elődei és utódai is szemrebbenés nélkül irtották vélt vagy valós ellenfeleiket, de Iván nem kímélte bizalmasait, sőt, családtagjait sem, saját fiát, a trónörököst is ő ütötte agyon.
Történt pedig, hogy egyik este valamilyen ügyben berontott fia hálószobájába, ahol lenge hálóruhában találta a menyét, mire haragjában ütni-verni kezdte a kilencedik hónapos terhes fiatalasszonyt. A trónörökös meggondolatlanul felesége védelmére kelt, erre Iván fémfejű botjával úgy fejbeverte szegényt, hogy a cárevics tíz nap múlva belehalt súlyos sérülésébe. Az asszonyka különben elvetélt, a cár egyetlen unokája halva jött a világra.
Ez az eset is jól érzékelteti, mivel érdemelte ki Iván Rettenetes melléknevét, de persze az ő jelleme is árnyaltabb. Tiszta fejjel borzasztóan bánta kegyetlenségét, kíméletlen penitenciákat rótt ki magára, az egykorú krónikás szerint bűntudatában "olyan odaadással 
verdeste ima közben a fejét a kövezetbe, hogy az feltűnt egy külső szemlélőnek is". (Kalendárium Press)
Annak ellenére, hogy kedvtelésből már gyerekfejjel megtanult zongorázni, sőt komponált is, nemigen érdekelte a zene, s meg sem fordult a fejében, hogy zeneszerző legyen. Fiatalon a tengerész pálya vonzotta, hajóskapitány szeretett volna lenni, ezért a Tengerészeti Akadémián tanult, amelynek végeztével a kadétoknak a gyakorlatban is tanúbizonyságot kellett adniuk felkészültségükről, így ő is évekig tartó világkörüli utat tett.
Nem tudván persze, hogy közel hároméves utazása meghatározó befolyással lesz későbbi zenei munkásságára, lévén a számos kalandból és a természet egzotikus szépségeiből táplálkozik majd művészetének legsajátosabb vonása, muzsikájának rendkívüli színgazdagsága.
Élményekben pedig nem volt híján, vadászott cápára az Egyenlítőnél, léket kapott a hajójuk a brazil partoknál, és akkor kötöttek ki Amerikában, amikor éppen a polgárháború dúlt az északi és a rabszolgatartó déli államok között. Hazatérése után aztán azon gondolkodott, miképpen tudná legjobban visszaadni az úton látott rengeteg szépséget, s erre a legalkalmasabbnak a zene látszott. Összeismerkedett kora legnagyobb zeneművészeivel, de még sokáig katona maradt, egyik első művét is úgy komponálta, hogy Balakirev direkt parancsba adta neki. (Kalendárium Press)
Ő volt a Templomos Lovagrend utolsó nagymestere, aki éppen Cipruson készülődött a szaracénok elleni újabb hadjáratra, amikor Szép Fülöp francia király kérésére V. Kelemen pápa visszahívta. A dolog mögött Fülöp hatalmi féltékenysége, és a titokzatos templomos rend vagyona utáni vágyakozás húzódott meg, s célja elérése érdekében a király nem ismert kíméletet. A templomosokat perbe fogták, a rendet megszüntették, vezetőit pedig máglyára küldték.
Szegény ír családban nőtt fel, fiatalon asztalosként és teherautó-sofőrként tartotta fenn magát, s közben önerőből kitanulta a színészmesterség elméletét. E tudással felvértezve aztán nagy bátran jelentkezett a washingtoni egyetem színitagozatára, s rögtön fel is vették. Ennek ellenére nehezen indult a pályafutása, sokáig csak statisztált, majd az Ember az Atlantiszról című filmjében felfigyelt rá a sikeres producer, Leonard Katzman, aki meghívta a Dallas című filmsorozatba.
Kezdetben ehhez a szappanoperához sem fűztek túl nagy reményeket készítői, ám a Ewing-család története nem várt óriási siker lett. A Bobby Ewingot alakító Duffy pedig milliók kedvence, akkoriban képeivel tele voltak a lapok, a pletyka még filmbéli partnerével, Victoria Principallal is összeboronálta. S ekkor nála tíz évvel idősebb felesége választás elé állította a hírbehozott szívtiprót, vagy ő, vagy a Dallas. A feleségét rajongásig szerető sztár sokak megdöbbenésére a filmsorozatot hagyta ott, ám filmbéli halálát nem fogadták el a rajongók, egy nemzet követelte vissza kedvencét a sorozatba. Így aztán Bobby "feltámadt".
A Dallas befejezése óta alig-alig forgat, bár a nálunk Egyről a kettőre címmel vetített sorozatát is jól fogadták a nézők, voltaképpen visszavonultan él, szülei meggyilkolása óta áttért a buddhizmusra, s ideje java részét feleségével közös meditálással tölti. Annál nagyobb szerencsénk, hogy a minap elvállalta a szereplést egy magyar filmben, úgyhogy tavaly nálunk forgatott. (Kalendárium Press)
Édesanyja a híres színésznő, Mészáros Ági, úgyhogy nem lehet csodálkozni rajta, ilyen nagyszerű tehetségű szülővel nehéz más pályát választani. Bár ő azért megpróbálta, a Színművészetivel párhuzamosan az Iparművészetire és Közgazdaságtudományi Egyetemre is beadta a jelentkezési lapját. Utóbbi vonzalma kész rejtély, de az némiképp érthető, hogy keramikus is szívesen lett volna, hiszen gyermekkorában a festői Bolzanóban és Svájcban is nevelkedett, grófi kastélyokban vendégeskedett, tán még fehér lovak is legeltek a közelben.
hogy úgymond "komoly" darabokban, drámai szerepkörben is remekül helytállt, például a Rozsdatemető Csele Julijaként. A hatvanas évektől rendszeres közreműködője volt a televízió vidám műsorainak, számos tévéfilmben szerepelt, mozifilmjei közül pedig a Szerencsés Dániel emelkedik ki.
Életútja a tipikus amerikai sztárkarrier; fiatalon berobbant a filmvilágba, még nem volt húszéves, amikor Francis Ford Coppola már szerepet adott neki, s A kivülállók című filmbe túlzó lelkesedéssel vetette bele magát; egy jelenetben a kelleténél erősebben vágta szájon Tom Cruise-t, aki "felvételen" kívül alaposan helybenhagyta. De megúszta, így nemsokára Az osztály című filmben Jacqueline Bisset csábította el, a Halálos barátság című mozival pedig világsztár lett.
Neki volt az egyik legnagyobb - és legelszántabb - rajongótábora, amikor például megneszelték, hogy egy forgatás után családi körben fog pihenni, megszállták rokonainak környékét, még szegény nagymamájának ohioi házát is körülvették, hátha odamegy. Két évtizeddel ezelőtt majdnem vége lett a jóvilágnak, videóra vette ugyanis hancúrozását egy fiatalkorú lánnyal, a film nyilvánosságra került, őt pedig elvitték a rendőrök. Nagy nehezen úszta meg a húsz év börtönt, de a meghurcoltatás életre szóló lecke volt számára, a per után azonnal befeküdt egy alkoholelvonókúrára, s jót tett neki az is, hogy megnősült és gyermekei születtek.
Szerencsére a szakma is megbocsájtott neki, azóta sok filmet forgatott, s különösen nagy sikert aratott Az elnök emberei című, hozzánk is eljutott sorozatban. (Kalendárium Press)
A berlini hadiiskolában, majd müncheni egyetemen tanított, s volt a nürnbergi műegyetem igazgatója is. Kiváló tudós volt, alapvető felismerésekre jutott a hangtan és a fénytan területén, de legnagyobb tudományos eredménye, hogy összefüggést talált az elektromos áram feszültsége, erőssége és a vezetők ellenállása között, s ezek nyomán ő fogalmazta meg az elektromosság egyik alaptörvényét, a róla elnevezett Ohm-törvényt. Az ő nevét viseli az elektromos ellenállás fizikai mértékegysége.
Stanzák és költemények című kötetével tűnt fel, melynek leghíresebb verse A törött váza, amelyet Kosztolányi Dezső fordított magyarra. A maga korában rendkívül népszerű volt - kicsit talán érdemtelenül -, különösen Igazság és Boldogság című köteteit kedvelték. De neve örökre fennmarad, mert 1901-ben ő kapta az első irodalmi Nobel-díjat, a hivatalos indoklás szerint egyebek között "művészi tökélyről tanúskodó, a szív és a lángész ritka összhangját.
A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. Kezdeti képein Szőnyi stílusát követte, majd - miután ösztöndíjat kapott a Római Magyar Akadémiától - áttért a tempera-festészetre, amelynek lassanként igazi virtuóza lett. Nagy hatással volt későbbi művészetére az olasz novecento és az expresszionizmus, egyik kedvenc témájának pedig a vásárok és a cirkusz világát választotta. Fényesen bizonyítja ezt híres festménye, az Álarckészítők. Népi életképei közül a Fahordás és a Bányaváros emelkedik ki, de jelentősek rézkarcai is. Több freskót is készített; ő festette ki a budapesti városmajori templomot, valamint Chiovini Ferenccel a jászszentandrási templomot. (Kalendárium Press)
Minden idők egyik legnagyobb tudós lángelméje volt. Két alapvető felfedezés fűződik a nevéhez, az általános és a speciális relativitáselmélet. Mindkét elmélet nagyon bonyolult, de egyszersmind egyszerű is, azt állapítja meg ugyanis, hogy "minden relatív". Ez már szinte szállóigévé vált, anélkül persze, hogy az emberek döntő többségének halvány fogalma lenne a dologról.
Einstein kétségkívül a legismertebb természettudós, s ez nemcsak szenzációs eredményeinek, de feltűnő fizimiskájának és rokonszenves személyiségének is köszönhető; nem sótlan és magányos szobatudós volt, hanem szellemes társasági ember. Barátai között gyakran próbálta szellemes magyarázatát adni felfedezéseinek, egyszer például így szólt: "Tudják, mi a relativitás? Egy perc a forró kályhán egy órának, egy óra egy csinos nővel egy percnek tűnik."
megbukott. Később sem kapott állást sokáig, még egyszerű asszisztens sem lehetett.
A Felvidékről hamar Pestre került, ahol a felvilágosodás, majd Bécsbe, ahol pedig a forradalmi eszmék ragadták magával. Összebarátkozott a Ráday-családdal és Bessenyei Györggyel, valamint Kelemen Lászlóval, akivel együtt ő teremtette meg az első magyar állandó színházat. De ő alapította a kor nagyhatású irodalmi folyóiratát, a nők műveltségének emelését célul tűző Urániát is, amelyben olyanokat írt, hogy "puszta és üres volna az élet, setét, mint a sír, irtóztató, mint a kietlen tömlöc, az asszonyi kedvesség nélkül", nagy kár, hogy a kevésbé érzőszívű cenzúra, csak pár számot engedett megjelenni. Kármán írta mindemellett az első igazi magyar prózai művet is, a Fanni hagyományai című kisregényt.
Mindez egy hosszú életpályára is elégséges tett lett volna, Kármán azonban huszonéves korára vált a magyar kultúra jeles alakjává. Természetesen nem kerülte el a szerelem sem, sőt, szakértő műítészek szerint éppen a Markovics grófnőhöz fűződő lángoló érzelme érlelte igazi íróvá. Nála jóval idősebb szerelme azonban férjes asszony volt, aki néhány hónap múltán urával vidékre költözött, így a lelkes ifjú sosem ismerhette meg az igazi boldogságot. Természetesen ugyanis résztvevője volt Martinovics Ignác mozgalmának, s mikor elkezdődtek a letartóztatások, ő is tudta, hogy közeleg a vég.
