2024. március 8-án 75 éves TEOFILO CUBILLAS perui labdarúgó
Amikor jó pár évvel ezelőtt beválasztották a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség szakmai bizottságába, a labdarúgás fiatalabb szerelmesei talán kérdően néztek egymásra: ki ez a perui fickó. Az idősebb drukkerek persze nagyonis tudják, hogy kicsoda ő, hazájában pedig ma sincs fiúgyermek - leány se nagyon -, aki ne ismerné a nevét.
A közép-amerikai ország ugyan sohasem tartozott a futball-nagyhatalmak közé, de sokszor ott volt a középmezőnyben. Hogy másra ne is emlékeztessünk, 1982-ben a perui válogatott 2:1-re verte a magyarokat a Népstadionban. Maga Cubillas három világbajnokságon szerepelt, 13 vébémeccsén 10 gólt lőtt, nála többször csak hat játékos talált a kapuba - például Ronaldo, Gerd Müller, Pelé és Kocsis Sándor -, de manapság a több résztvevő ország miatt a meccsek száma is több.
A kiváló középcsatárt azért is becsülik hazájában, mert bár ő is játszott néhány évig külföldön, Peruhoz mindig hű maradt. Pedig lehetősége lett volna például az Egyesült Államokba költözni, hiszen több évig játszott az akkor szerveződő amerikai bajnokságban, négyszer beválasztották az All Star-csapatba is, pedig olyanokkal rúgta a bőrt ott akkoriban, mint Pelé, Gerd Müller és George Best. Fort Lauderdale városában ő alapította a ma is üzemelő focisulit. Pályafutása csúcsán a szakemberek és a drukkerek körében általános volt a nézet: ha brazilnak vagy argentinnak születik, simán világbajnok lehetett volna. És amikor pár éve összeállították minden idők 100 legjobb focistájának listáját, ő is ott volt közöttük. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
Főként műveinek hangszerelését dícséri a kritika, jórészt ő volt a modern zenekar megteremtője, bár akkoriban művészete eléggé magányosan állt a zene világában. Nem is értékelték sokra munkásságát, csak halála után évtizedekkel fedezték fel zsenialitását. Külföldön némiképp nagyobb elismerés övezte, Magyarországon például a Rákóczi-induló zenekari feldolgozásával aratott sikert, amelyet később bedolgozott Faust elkárhozása című egyik fő művébe. Ismert zenedarabja még a Fantasztikus szimfónia, a Requiem és a Római karnevál, valamint A trójaiak című opera. (KalPress)
Igencsak megszenvedett hitéért, családja ugyanis bencés szerzetesnek szánta, ő azonban dominikánus barát lett. Tamást erre mérgükben elrabolták saját testvérei, és egy várban tartották amolyan házi őrizetben, hátha a rabságban megjön az esze. Mivel az észérvek nem hatottak rá, fivérei nagy ravaszul egy szemrevaló kéjhölgyet küldtek be hozzá éjszakára, ám Tamás ellenállt a csábító kísértésnek, s a kandallóból kikapott égő fahasábbal kergette ki cellájából a könnyűvérű lányt.
s mivel a földi hívságokkal végleg leszámolt, idejét a tanulásnak szentelte. Nagy lelkesedéssel vetette bele magát a tudományokba, szorgalmával idegeire ment diáktársainak, akik csak "néma ökör"-nek hívták, bár kivételes tehetségét azért elismerték, egyikük meg is jegyezte, hogy "bőgésével egyszer még betölti a világot". Így is történt, s bár tudományos életművének nagyszerűségét itt nincs mód elemezni, röviden jegyezzük meg, hogy a legnagyobb tudós skolasztikus lett belőle.
tekintélyét mutatja, hogy halála után azonnal szentként kezdték tisztelni, holott hivatalosan csak 1323-ban avatták azzá. (Kalendárium Press)
Hazájában annak idején igen sokra becsülték, drámái nagy sikert arattak, de külföldön egyetlen regénye keltett figyelmet - igaz, az óriásit -, A homok asszonya. Amely magyarul is megjelent, mint ahogy bemutatták a magyar tévében a könyvből 
készült filmet is. De olvasható magyarul A dobozember és A negyedik jégkorszak című műve is.
Igazi mediterrán asszony volt, szenvedélyes, meg nem alkuvó, de bohém, az életet egyszerre szerető és megvető, amint Jacques Lang egykori francia kulturális miniszter mondotta: "Görögország fénye, aki a szabadság és a szépség görög ideálját testesítette meg". Sokáig csak színpadon játszott, viszonylag későn, harmincévesen forgatta első filmjét, de hamar megismerte nevét a világ, férje, a kiváló rendező Jules Dassin ugyanis több filmjében szerepeltette. A Phaedra filmváltozatának címszerepében azonnal meghódította a nézőket és a kritikát egyaránt, majd Vasárnap soha című filmjük öt Oscar-díjat nyert.
A szenvedélyek asszonya természetesen politizált is, férfiakat megszégyenítő bátorsággal küzdött a katonai diktatúra ellen, ami közel sem volt veszélytelen vállalkozás. A szabadság szent eszméjéért otthagyta a sikert, a hírnevet, a pénzt, a könnyed életet, s ezer nehézséget vállalva harcolt népéért. "Görögnek születtem, és görögként fogok meghalni" - mondotta, amikor emigrációjában hírül vette, hogy szeretett hazájában a diktátorok hazaárulónak minősítették, és megfosztották állampolgárságától. A görög katonai diktatúra bukása után nemzeti hősként tért haza, parlamenti képviselő lett, majd kulturális miniszterként tevékenykedett, hasonlóan megalkuvást nem tűrve, 
amint hozzá, egy görög tragikus hősnőhöz illett. De tevékenysége európai jelentőségű és máig hat: az ő javaslatára született ugyanis az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés.
Savinien de Cyrano volt az eredeti neve, s bár nemesi családból származott, kisebbik fiúként a vagyont nem örökölhette, így két lehetőség közül választhatott; pap lesz, vagy katonának áll. Az utóbbi pálya mellett döntött, s nem állt egyedül ezzel a problémával, az előkelők ifjabb sarjaiból egész regiment kitelt, ő is olyan seregben harcolt, amely csupa gascogne-i nemesifjúból verbuválódott.
Vitéz katona volt, sok csatában vett részt, ám többször is súlyosan megsebesült, ezért hamar félbeszakadt fényes katonai karrierje. A civil életben a tudomány és főként az irodalom érdekelte, kiváló költő volt, személyes ismerőse, Moliére például szinte szóról szóra tőle vette át a Scapin furfangjai című vígjátékának egyik fejezetét. De Cyrano költőként is megmaradt heves vérű gascogne-inak, állandóan párbajozott, idővel nem is mertek kiállni ellene, kortársai szemében ő volt a Bátorság Démona. Ám ez a rettenthetetlen lovag amilyen vakmerően hadakozott a legerősebb férfiúkkal is, olyan félénk és tartózkodó volt a nőkkel szemben, szerelmi kalandjairól nem is tudunk.
Életének ez a különös kettőssége azóta is izgatja az utókort, s bár Rostand halhatatlan drámája sok tekintetben nem fedi a valóságot, Cyranónak tényleg nagy orra volt, de ez nemigen zavarta, ő maga gúnyolódott rajta. Igaz, hogy más tegye, azt valóban nem tűrte el. De nem is merte megpróbálni senki. (Kalendárium Press)
A három csokilány a hatvanas évek legfontosabb fekete női előadói közé tartozott, akik olyan klasszikus felvételeket készítettek, mint a Stop! In The Name Of Love, az I Hear A Symphony, a Baby Love és a You Can't Hurry Love. Hősnőnk Detroitban, még kislányként egy sivár lakótelepen barátkozott össze Diana Ross-szal és Florence Ballarddal, akikkel felnőve Primettes néven alapított együttest - érdekesség, hogy a szólót ekkoriban még Ballard énekelte. Tehetségükre felfigyelt Barry Gordy, a Motown kiadója is, de a majdnem gyerekkorú lányokat nem szerződtette, csak vokalistaként adott nekik lehetőséget.
1961-ben gondolta meg magát, de az immár Supremes névre keresztelt triót további három évig készítették fel koreográfusok és énektanárok. Végül 1964-ben robbantottak a Holland-Dozier-Holland szerzőkollektíva Where Did Our Love Go? című dalával, amelyet még számtalan listavezető dal követett. Ballard 1967-ben kilépett, pontosabban kezdődő alkoholizmusa miatt kirúgták, helyébe Cindy Birdsong került, a név pedig ismét megváltozott, ezúttal Diana Ross And The Supremes-ra. Diana Ross nem sokkal később, 1970-ben szólókarriert kezdett, hiányát Jean Terrell próbálta pótolni. Nem sok sikerrel, bár 1977-ig még húzták, nevük ezután nem tűnt fel a listákon.
Wilson, az eredeti felállás utolsó mohikánasszonya 1986-ban publikálta emlékiratait, majd megírta a folytatást is. Ross, Wilson és Birdsong ezután már csak egyszer találkozott, 1983-ban a Motown fennállásának 25. évfordulóján rendezett ünnepi koncerten. A fellépés botrányba fulladt, mert Wilson lesétált a színpadról, amikor Ross elhúzta a szája elől a mikrofonját. Mary Wilson 2021-ben hunyt el. (Kalendárium Press)
A latin vonásokkal megáldott szépség, amint a neve is mutatja, kubai származású, és hogy eleget tegyen a szülői elvárásoknak, üzleti marketinget tanult a Kaliforniai Állami Egyetemen. Ám az üzleti életnél is jobban érdekelte a film világa, úgyhogy a pénzügyeket hanyagolva a stúdiók környékén sertepertélt, addig-meddig, mígnem 1998-ban bekerült a Vészhelyzet egyik epizódjába.
Aztán az énekesként is nagyon sikeres fekete színész, Will Smith videó-gyűjteményének felvételein közreműködött, ami azért érdekes, mert évekkel később ismét összesodorta őket a sors, ők játszották A randiguru című film két főszerepét. Eva izgatottan várta az első forgatási napot, az ismételt találkozást, ám csalódnia kellett, mert Will abszolúte nem emlékezett rá. De persze Eva nem haragudott, kivált, hogy elmondása szerint Will-lel volt a legjobb csókolózni. És neki van összehasonlítási alapja, korábban Johnny Depp, Antonio Banderas és Denzel Washington ebbéli képességeit is volt lehetősége felmérni. Ami egyben azt is mutatja, hogy egy sor jelentős film van már mögötte, játszott például a Nyeretlenek, a Volt egyszer egy Mexikó, az Időzavarban, a Halálosabb iramban és a Túl közeli rokon című moziban.
Ez utóbbira azonban nem szívesen emlékszik, mert a lapok a forgatás idején arról cikkeztek, hogy túl közeli kapcsolatba került partnerével, Matt Damonnal, aminek viszont Eva akkori barátja, a perui származású filmrendező, George Gargurevich nem örült. Kivált, hogy Eva nem sokkal korábban kottyintotta el, mennyire imád flörtölni. De ez már a múlté, Eva évek óta a kanadai színész, Ryan Gosling párja, két gyerekük is van (Kalendárium Press)
Eredetileg ügyvédnek tanult, zenei tehetségére akkor figyeltek fel, amikor 1938-ban megnyerte a bécsi nemzetközi zenei fesztivál első díját. A háború miatt évekig csak szülőhazájában énekelhetett, mire azonban a milánói Scalát is meghódította, a háború is végetért. Megmutathatta végre tehetségét a világnak, s a kiváló baritont szájtátva hallgatták mindenhol.
többször vendégszerepelt Budapesten is, így a magyar közönség is megcsodálhatta szépen formált hangját és intelligens játékfelfogását. Közel száz szerepet tartott repertoárján, híres volt mint a Tosca Scarpiája és a Szerelmi bájital Belcore-ja, a Falstaff címszerepében pedig különösen csillogott. Sokat filmezett, több mint kéttucat alkotásban játszott, többnyire persze operafilmekben, amelyek közül a Rigoletto lett a legnagyobb siker.
Idősebb korában, hangja fényének megkoptával azonnal visszavonult az énekléstől, rendezéssel foglalkozott, mesterkurzusokat tartott, és megírta önéletrajzát, amely Életem címmel magyarul is megjelent. (Kalendárium Press)
A kiváló szoprán zenei tanulmányait zongoristaként kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult, és 23 évesen lett az Állami Operaház magánénekese. Annak idején természetesen lányszerepekkel kezdte, énekelt például a Három a kislányban, s az ő esetében az idő múlását csakis azon lehet lemérni, hogy amikor ismét bekerült a darabba, már Tschöll mama szerepében láthattuk.
A varázsfuvola Paminája is, és lehetne sorolni napestig, több mint félszáz főszerep van mögötte. Gyakran láthattuk a tévében, szerepelt operettekben, hangversenyénekesként, sőt, még magyar nótát is szívesen énekel. Hangját sok hanglemezen is megcsodálhatjuk. Bejárta a világot, fellépett Európa minden szegletében, Amerikában, Szingapúrban és Ausztráliában.
Szülőföldje, a csodálatos erdélyi táj ihlette festésre, s tulajdonképpen egész életében nem is festett mást, mint tájképeket, s főként erdőrészleteket. Rövid élete során sokfelé megfordult, barátja, Munkácsy Mihály Düsseldorfba hívta, de festett Londonban és Párizsban is, mígnem 1874-ben elhagyta a nyüzsgő francia fővárost, s kiköltözött a fontainebleau-i erdő szélére, Barbizonba, örökre beírva ezzel nevét a magyar művészettörténetbe. Ő volt ugyanis az első magyar festő, aki az egyetemes festészetnek ehhez a rendkívül fontos mozgalmához csatlakozott. Ekkor már csak öt éve volt hátra életéből, de a barbizoni iskola fejlődésére így is nagy hatást gyakorolt művészetével, egyes francia művészettörténészek őt tartják a legjelentősebb nem francia barbizoni mesternek.
Gyermekkorát leszámítva, amelyet gondtalan jólétben töltött, nem volt könnyű élete. Még szerencse, hogy Munkácsy személyében igaz jóbarátra lelt, aki sokszor megsegítette nehéz helyzetében. Sikerben sem volt sok része, alig hihető, hogy sokáig szinte azt sem tudták róla, hogy egyáltalán létezik, így nem véletlen, hogy vásznainak többsége kül-földön van. Idegen földön nyugszik ő maga is, súlyos elmebetegsége 33 évesen végzett vele, a charentoni temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén örök barátja, Munkácsy ájultan esett össze, mert mint monográfusa, Bényi László írja: "ő teljes egészében fel tudta mérni Paál László emberi és művészi tragédiáját". (Kalendárium Press)
I. János portugál király fia volt, s fiatalon a harcmezőkön hadakozva sokfelé eljutott, főként Marokkóban tüntette ki magát, ő foglalta el Ceutát, ami most is európai kézen van, igaz, nem a portugálokén, hanem a spanyolokén. Észak-Afrikában aztán rabul ejtette a jórészt ismeretlen kontinens, s elhatározta, hogy eltünteti a térképről Afrika fehér foltjait.
megkívánták tőle. No, de a izgalmakra vágyó herceg a szerelmi kalandokról már nem mondott le, s bár azt jegyezték fel róla, hogy "sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat", még egy törvénytelen gyereke is született.
Édesapja ezüstműves volt, és szerette volna, ha lánya is az ő mesterségét követi, ám Józsa színésznő akart lenni. Fel is út, le is út - mondta neki a szigorú atya, mit volt mit tenni, Józsa összecsomagolt, és beköltözött egy színészkollégiumba. (Édesapja különben is fiút várt, így amikor megszületett, három napig ivott bánatában, s bár a kicsit az anyukája és a nagymamája után Józsának keresztelték, ő csak Jóskának hívta.)
Visszatérve pályakezdésére; a színművészeti elvégzése után Miskolcon töltött öt évet, majd visszatért Budapestre, pontosabban a Terézvárosba, s később a városrész több teátrumában is játszott, a Thália Színházban, a Radnótiban, a Mikroszkóp Színpadon, nem csoda, hogy megkapta a Terézvárosért kitüntetést is. Pedig igazi főhősnő talán kevésszer volt, ám így is nagyszerű szerepeket játszhatott nagysikerű előadásokban, kiemelkedik közülük a Csongor és Tünde, a Tartuffe, a Légy jó mindhalálig, a Rozsdatemető és nem utolsósorban a Tóték, amelyben legkedvesebb szerepében Ágikát alakította Latinovits Zoltán és Dajka Margit mellett. Számos tévéfilmben 
közreműködött, s mozifilmjei is szép számmal vannak, utóbb az Apám beájulna című moziban és az Üvegtigris 2. részében láthattuk. Sokat foglalkoztatta a szinkron, szívesen kölcsönözte a hangját rajzfilmfiguráknak.
Bajorországban született, de a családi hagyományok szerint a família olasz származású, ezt mutatja vezetéknevük is, amit az olasz gondola szóból származtatnak. Hősünknek nehéz gyermekkor jutott, apját korán elvesztette, mostohája pedig nemigen szerette a gyereket.
egyedül itt mértek Pesten. Később több vendéglőt is nyitott, megvette az Erzsébet Szállodát, és valóságos üzlethálózatot hozott létre. Emellett dinasztiát is alapított, üzleteit fia, Károly vitte és fejlesztette tovább, s a híres vendéglős-dinasztia neve ma is a legjobban cseng a szakmában.
Élete sajnos bővelkedik a tragikus eseményekben, kezdve ott, hogy a cseh nemzeti zene egyik legkiválóbb alkotója már harmincéves is elmúlt, amikor először mert levelet írni cseh nyelven, az addig csak németül beszélő muzsikus szégyellte is nyelvtani hibáit. Magánemberként is sok csapás érte, meghalt kislánya és fiatal felesége.
megölelte Smetanát. De Liszt pártfogása sem biztosította a sikert, s bár Az eladott menyasszony és Dalibor című alkotásait jól fogadta a kritika is, szemére vetették, hogy komponálás helyett kávéházakban olvasgat. Bírálói akkor még nem tudták, hogy súlyos beteg, egyre inkább elborult az elméje, és meg is süketült, leghíresebb művét, a Hazám című szimfonikus költeményt - amelynek második darabja a világhírű Moldva - már teljesen süketen írta. Végül a prágai elmegyógyintézetben hunyt el. (Kalendárium Press)
Oroszországban született, ahol tanító, majd rabbi volt, azután pedig átvette apósa üzletét, de tönkrement. Ekkor mérgében felhagyott az üzlettel, s csak az írásnak, az írásból élt. Nem is rosszul, hiszen igen termékeny író volt, negyven kötetnyi regényt, elbeszélést és színdarabot írt, s jellegzetes humorú írásai nagyon népszerűek voltak. Műveit félszáz nyelvre fordították le, a legjobbakat természetesen magyarra is. Leghíresebb műve a Tóbiás, a tejesember, abból készült a Hegedűs a háztetőn című világhírű musical. New Yorkban hunyt el, s Izraelben ma is nagy megbecsülésnek örvend munkássága, Tel Aviv-ban emlékmúzeuma is van. (KalPress)
Az évfordulóra a Kalendárium Press az alábbi könyveket ajánlja. Mindkettő antikvár példányban rendelhető egy erre a címre írt elektronikus levélben: 
A legnagyobb brit popénekesnő ez a voltaképpen ír lány volt, aki Mary Isabel Catherine Bernadette O'Brien néven látta meg a napvilágot 1939-ben. Hosszú évtizedeket töltött a pályán, tinédzserkorától nagymamakoráig énekelt, hangja dacolt az örökké változó divattal.
Az együttes sikert sikerre halmozott, még Amerikába is meghívták őket, s itt határozta el Dusty, hogy szólókarriert kezd. Első dala, a Phil Spector jegyezte You Don't Have To Say You Love Me a Top Ten-be is bekerült, s ezzel a Beatles után ő lett a második "partraszálló" az Amerikát elárasztó brit invázió idején. Egy ideig még ontotta a slágereket, mint az I Only Want To Be With You, a Wishin' And Hopin', az All I See Is You és az All Cried Out, de aztán lassan elfeledkeztek róla. Springfield ekkor, a hatvanas évek vége felé már a fekete zene bűvöletében élt, ekkor készítette a Dusty In Memphis című albumot, sokak szerint pályafutásának legkitűnőbb lemezét. A Son Of A Preacher's Man ismét a listák élvonalába került, ezt követte a Brand New Me című album, amely hasonlóan magas színvonalúra sikeredett.
A hetvenes évek elejétől már végleg Amerikában telepedett le, de egy ideig hiába kerestük a nevét, alkoholproblémái miatt a zeneipartól távol kezelték. A nyolcvanas évek elején tért vissza, de igazán nagyot az 1987-ben a Pet Shop Boys együttessel készített What Have I Done To Deserve This szólt. A szintipop-varázslókkal készített Reputation a hatvanas évek óta legjobban fogyó albuma lett, és zenehallgatók új nemzedékével ismertette meg nevét.
1995-ben mellrákot diagnosztizáltak nála, és Dusty hiába adta el dalainak jogait, hogy a kezelés költségeit előteremtse, állapota egyre romlott. 1999. március 2-án halt meg, tíz nappal azelőtt hogy a Rock Dicsőségcsarnokába iktatták volna. De emléke máig él. Tíz éve, halálának 15. évfordulójára több filmben is feldolgozták az életét, az egyikben a nagyszerű énekesnőt Nicole Kidman alakította. (Kalendárium Press)
A mozitörténet első gyereksztárja volt, Chaplin A kölyök című világsikerű filmjében tűnt fel, majd számos filmben játszott főszerepet, nevét mégis egy óriási botrány őrizte meg. A kisfiú ugyanis igazi sztárhoz méltó gázsit kapott, már egészen fiatalon többszörös milliomos volt, amely felett kiskorúként természetesen nem rendelkezhetett. Négymilliós vagyonából heti hat és fél dollár zsebpénzt kapott anyjától, aki feledve a szülői szeretetet, rátette a kezét a pénzre, s mire a kis Jackie felnőtt, nem maradt semmije.
A filmvászon szomorú szemű kisfiújának sejtelme sem volt erről, akkor döbbent rá, hogy kisemmizték, amikor feleségül vette az igencsak nagyigényű, "első osztályú pin-up girl"-nek nevezett Betty Grable-t. A csalódott Jackie rögvest beperelte az anyját, s döntése óriási visszhangot keltett. Az esetre a jogászok nem találtak precedenst, így a közvélemény élénk figyelme közepette hosszadalmas peres eljárás folyt.
Közismertebb nevén Tommy, vagyis a Who együttes énekese a hatvanas évek elején egy bizonyos Detours együttes tagja volt, ide csábította John Entwistle-t, majd különösebb csábítás nélkül csatlakozott hozzájuk Pete Townshend is. Sok kitűnő zenészt kísértek 1962-ben és 1963-ban, majd 1964-re önállósultak, és The Who-ra keresztelték önmagukat. A Who volt az első együttesek egyike, amelyik spórolt a hangszerekkel, s nem töltötte ki a szinte kötelező háromgitáros keretet. A már három említett úr mellé negyedikként Keith Moon, a dobos érkezett - a teljesség kedvéért Townshend gitározott, Entwistle basszusozott.
Bár végigdarálták a 64-es évet, a nagy áttörés 1965-ben következett be: amikor eljátszották az I Can't Explaint, az Anyway Anywhere Anyhow-t és persze a My Generationt, egy nemzedék kultikus nótáját. És jöttek a jobbnál jobb bulik és lemezek, Woodstock, Wight-sziget, meg amit akartok. S persze a Tommy valamint a Quadrophenia, az első és legsikeresebb rockoperák.
Egy híján húszéves pályafutása során mindent megnyert, amit csak lehetett, a Bayern München csapatával háromszoros BEK-győztes, a válogatott kapusaként pedig 1972-ben Európa-bajnoki aranyat, 1974-ben pedig világbajnoki címet szerzett. A hetvenes években nemigen volt nála jobb kapus a világon, de hazájában, az egykori NSZK-ban bizonyosan nem, a Bayern kapuját például megszakítás nélkül 422-szer védte - legendássá vált hosszú szárú nadrágjában. Érdekes módon a teniszt talán még a labdarúgásnál is jobban szereti, visszavonulása után sem focisulit, hanem tenisziskolát nyitott. De a focihoz sem lett hűtlen, később a Bayern München és a válogatott kapusedzője volt. (Kalendárium Press)
A korszerű magatartáskutatás egyik fő iskolájának megalapítója volt. A madarak és más állatok ösztönös cselekvéseit vizsgálva jutott el olyan nagyszerű felfedezésekig, mint az impriting, azaz a bevésődés jelensége, vagy a viselkedésformák öröklött jellege, s kutatásaiért 1973-ban még orvosi Nobel-díjat is kapott. Megfigyeléseit a Salamon király gyűrűje, valamint az Ember és kutya című, magyarul is sikert aratott könyveiben írta le. A mai környezetvédők őt tekintik a zöld mozgalom atyjának. (KalPress)
Egy bajorországi zsidó család gyermeke volt, s miután meghalt az apja, úgy döntött, világgá megy szerencsét próbálni. Tizennyolc éves volt akkor, de világmegváltó tervei nem nagyon voltak. Mindenesetre elhajózott az Újvilágba, és kezdetben unokatestvére new york-i ruhaboltjában dolgozott mint segéd. Három év múltával aztán kitört az aranyláz, mire hősünk is Nevadába utazott, hogy a magával vitt vitorlavászonból sátrakat gyártson az aranyásóknak. Akik azonban bőven el voltak látva sátrakkal, Levi pedig ott ült a hatalmas rakomány vásznán, és teljesen kétségbeesett.
Ám miközben bánatosan meredt maga elé, észrevette, hogy a sárban dagonyázó, sziklás folyómedrekben térdeplő emberekről hamar leszakad a gatya, a homlokára csapott, és elhatározta, hogy a feleslegessé vált vászonból strapabíró nadrágokat varr a munkásoknak. Mivel volt elég, nem sajnálta se az anyagot, se a cérnát, a dupla sorban varrt nadrágokra nagy zsebeket tett, amiket még fém szegecsekkel is megerősített. És míg a szerencsevadászok közül csak kevesen, ő valódi aranybányára lelt, nadrágjai hamar népszerűek lettek, a négy és fél dollárért árult farmernadrágokra annyi megrendelés érkezett, hogy alig győzte a gyártást.
Csakhamar megalapította gyárát - a ma is működő Levi Strauss & Co.-t -, a vitorlavászon helyett pedig elkezdett olyan vásznat használni, amit a genovai halászok használtak akkoriban. Csak attól fogva kezdte indigóval kékre festeni nadrágjait - az első farmerok ugyanis vörösesbarnák voltak -, s nevet is adott termékének, így született meg a kék szín és a genovai angol kiejtéséből a blue jeans -ami elindult világhódító útjára.
Cádizban született 1947-ben, s már 11 évesen gitárt ragadott - amolyan csodagyerekként. A flamenco, a latin muzsika lett a mindene, s ennek a zenének egyik legjelentősebb megújítója, a modern flamenco megteremtője volt. Akkor ismerte meg nevét a világ, amikor Cameron de la Isla énekessel koncertezett Spanyolország és Latin-Amerika legjelentősebb színpadain. Népszerűség dolgában talán csak Julio Iglesias vetekedhetett vele a spanyolajkú zenészek között.
Tagja volt a világhíres gitár-triónak, amelyet rajta kívül Al Di Meola és John McLaughlin alkotott. Több mint húsz lemezt jelentetett meg, s mindegyik rendkívüli nagy példányszámban fogyott, egyik legszebb felvétele Concierto de Aranjuez 1978-ban jelent meg. Azt viszont nem lehetett elmondani róla, hogy meguntatta volna magát rajongóival, keveset koncertezett, ezért minden egyes fellépése kiemelkedő kulturális esemény volt. Szerencsére járt nálunk is. De már nem jöhet, 2014-ben elhunyt szegény. (Kalendárium Press)
Élete legnagyobb részében lapszerkesztőként dolgozott, íróként pedig bár regényeket és színdarabokat is írt, a legnagyobb sikert ifjúsági könyveivel aratta. Voltaképpen azzal is tűnt fel a hazai irodalmi életben, jelesül a Csilicsala csodái című könyvével, amelyből az ötvenes években óriási sikerű rádiójáték-sorozat készült, a csodálatos színész, Ráday Imre főszereplésével. De máig népszerű a 
Jeles újságíró és lapszerkesztő volt, sőt két cikluson át parlamenti képviselőként is tevékenykedett. De nemcsak a politikában aratott sikereket, szépirodalmi műveivel is nagy elismerést szerzett; akkoriban ő volt a konzervatív irodalmi irányzat vezéralakja, "a nemzet klasszikusa", akit a Magyar Tudományos Akadémia még Nobel-díjra is felterjesztett. Híres műve az Ocskay brigadéros, a Gyurkovics lányok és Az arany hegedű, s ma is nagyon izgalmas olvasmány háromkötetes visszaemlékezése, A Várhegy, A gótikus ház és a Hűvösvölgy, amelyeket pár éve újra kiadtak. (KalPress)
